A filmadaptációkról

Már évek óta nagyon népszerűek a Harry Potter kötetek, ám - sajnos, vagy nem sajnos - még népszerűbbek a filmek. Ha jól tudom, nagyon sok embernek ezek a könyvek hozták meg a kedvét az olvasáshoz. Sok gyerek a varázslótanoncok miatt vett könyvet a kezébe. 

Én olvastam az összes kötetet, és láttam az összes eddigi megjelent filmet - most hétvégén kezdték játszani a mozik az utolsót, úgyhogy hamarosan majd azt is meg fogom nézni. 

Nekem nagyon tetszettek mind a könyvek, mind a filmek. Hogy őszinte legyek, úgy érzem, az első és az utolsó Potter már semmiben sem hasonlít egymásra. Eleinte úgy indult a történet, hogy aranyos gyerekek varázsolgatnak. Aztán egyre komolyabbra fordult az egész, s úgy gondolom, míg az első 2-3 kötet a 10-14 éves korosztálynak szól, úgy a többi inkább már a 14-18 éves korosztályt célozza. Ez  nem probléma akkor, ha valaki korának megfelelően olvassa. 

Természetesen ezzel nem kell egyetérteni, ez csak saját vélemény. Én az utolsó három kötetet 19-20 évesen olvastam. 

A témához visszatérve, úgy gondolom, klassz kis filmet raktak össze, szinte kívülről tudom - legalábbis az első négy részt. 

Nekem mégsem ez a filmadaptáció a kedvencem. Középiskolában az irodalomtanárom ajánlott irodalmakat osztogatott, amikből nekünk kiselőadásokat kellett tartanunk. Itt kezdődött kapcsolatom az oroszokkal. Az én választottam Dosztojevszkij egy remek műve volt, a Bűn és bűnhődés. Nagyon tetszett, s bár sokan ódzkodnak az orosz irodalomtól, én megszerettem, több kellett, ismét el akartam olvasni. Eltelt úgy egy év, mire rájöttem, a sztoriból film is készült. Hogy hogyan jutottam hozzá, már nem emlékszem sajnos, arra viszont igen, hogy nagyon sokszor megnéztem - amíg a dvd bírta. Ugyanis karcosra lett játszva, és már sajnos nem lehet teljesen végignézni. (Hm.. talán most majd beszerzem újból..)

Nagyon tetszett a film, a szereplők nagyon jól lettek válogatva, nekem sikerült átadniuk azt az érzést, amit a könyvtől is kaptam. 

Bevallom, a Twilight saga-t csak azután olvastam, miután az első filmet láttam. 

Emlékszem, buszon ülve, laptoppal az ölemben, fülhallgatóval a fülemben láttam először. Az első negyede nagyon unalmasnak tűnt, nem értettem, miért rajonganak ezért ennyien. Aztán valahogy megtetszett, és rájöttem, nekem ezt el kell olvasnom. A többi kötetet már úgy olvastam, hogy a filmet még nem láttam, és vártam, mikor játsszák már a mozik. A szereplők közül Alice fogott meg leginkább, bár a könyvekben is ő volt a kedvencem. Talán ami nagyon nem tetszett, az az, hogy Bella sokszor nagyon bamba képet vág. Tény, Stephenie is úgy írta le, mint aki alig kap levegőt, ha meglátja Edwardot, meg félájult állapotban van, de Kristen stílusát kicsit soknak tartottam. 

A Bűn és bűnhődés mellett egy másik nagy kedvencem Jane Austentól a Büszkeség és balítélet. 

Sokakkal ellentétben én nem a mini-sorozatot kedvelem jobban, hanem a Keira Knightley-féle mozifilmet. 

Egyszer, nagyon régen olvastam a könyvet, aztán anyukámmal elmentünk moziba, megnéztük, és beleszerettem. 

Ez az egyetlen olyan eset, ahol a filmet jobban szeretem, mint a könyvet. Talán a régi, hosszú ruhák, a meghajlások, az igaz szerelem miatt. Ezeket olyan jó látni. Mr. Darcyba meg egyenesen beleszerettem - a stílusába, a modorába, a mozdulataiba. 

Néhány hónapja olvastam az Anna Kareninát, és amint végeztem a könyvvel, megnéztem a filmet is. Pontosabban filmeket, mert egy 1967-es és egy 1997-es filmet láttam. 

A könyv tetszett, mindenki előnnyel indul nálam, aki orosz. 

A filmek közül pedig a korábbi nagyon nem tetszett. Úgy értem, a szereplők kinézete, stílusa nem jött be. Anna bajszos, ez azért durva, nem?

Az 1997-es viszont nagyon aranyos volt. 

Utánanéztem, és láttam, hogy több film is készült belőle, mint ez a kettő, ezen a téren a hiányosságaimat még pótlom. 

Direkt a végére hagytam, mivel ez az élményem a legfrissebb: Szabó Magda, és drága Abigél. Annyira... Nem is tudom, nem találok szavakat. Elolvastam, nagyon tetszett, megnéztem, szintén elvarázsolt. 

Nem tudom, hányszor lett megfilmesítve, én egyet láttam, de ha többször, szóljatok, és megnézem, mert imádtam. 

Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog (mármint a könyv), de egyre jobban megkedveltem mindenkit. Illetve majdnem mindenkit. A könyvről már írtam értékelést, lentebb olvasható. 

A film - mondjuk úgy - 90%-ban hű volt a könyvhöz, ami azért - valljuk meg - igen ritka. 

Ezeken kívül még több olyan könyvet olvastam, amit filmben is láttam, de ezekre most nem szeretnék kitérni. Azt hiszem, továbbira is tartom magam ahhoz, amihez eddig: először a könyv, aztán a film. Szeretek filmet nézni, de a könyvek azok, amik igazán az én világomhoz tartoznak.