Interjú Hámori Zsófiával

Az írónő műveivel 2016 októberében kezdtem ismerkedni, amikor a Nincs idő! című novelláskötetét olvastam. Már akkor úgy éreztem, rég nem találkoztam ennyire igényes kortárs magyar kötettel, így egyértelmű volt, hogy szeretném a másik könyvében található műveit is megismerni. Nem telt el sok idő, s a Szürreáliát is a kezembe vettem. 

Az első köteténél is tudtam, de a másodiknál vált biztossá, hogy nálam Hámori Zsófia az év felfedezettje, s a 2016-os összesítő bejegyzésemben megérdemelten foglalja el a toplista első helyét. 

Egy interjú reményében kopogtattam virtuális ajtaján, s a legnagyobb örömömre azonnal beengedett, úgyhogy azt gondolom, nálam most a számomra legfontosabb 2017-es poszt született meg. Kérdeztem Zsófiát a novelláiról, érzésekről, jövőről...

A weboldaladon olvasható, hogy 17 évesen írtad első novelládat. Azóta csak e műfajjal foglalkoztál, vagy írtál esetleg mást, regényt, esetleg verset?

Idáig még csak novellákat írtam. Igazából nem tudom megmagyarázni, miért pont ez a műfaj fogott meg. Talán ahhoz lehet köze, hogy gyerekkoromban rengeteg szavalóversenyen vettem részt, ahol mindig prózát szavaltam, így ez közelebb került hozzám, mint a verselés. Annak ellenére, hogy sosem próbáltam, úgy gondolom, hogy a versíráshoz nincs érzékem. Egyelőre csak novellákat írok, de ha sikerülne megfognom egy igazán jó témát, azt hiszem, megpróbálkoznék a regényírással is. Bevallom, hogy a közelmúltban született pár terjedelmesebb novellám, amik talán még kisregényként is megállnák a helyüket.

Szintén az oldalon található, hogy "csendben és egyedül dolgozol". Minden történeted így született meg?

A legtöbb igen. Szeretem teljesen átadni magam a munkának, ezért nagyon zavar a koncentrálásban, ha valaki más is van körülöttem. Amikor inspirációt gyűjtök és megfigyelek, az egészen más, olyankor éppen az ellenkezőjére, azaz nyüzsgésre, rengeteg impulzusra vágyom. Persze ha támad egy jó gondolatom, akkor azt általában rögtön leírom, akárhol vagyok és akármit csinálok is éppen. Előfordult például, hogy a vonaton ülve jegyeztem le egy kisebb szakaszt egy készülő novellámhoz. Máskor, ha érdekeset álmodom, akkor felkelek az éjszaka közepén és nekiállok leírni a részleteket. A magányon kívül arra is szükségem van, hogy munka közben olykor megmozgassam magam. Nem tudok sokáig egy helyben ülve dolgozni. Ha elakadok egy történetben, gyakran sétálgatok a lakásban és gondolkodom, mert így könnyebben jönnek az ötletek. Változó, hogy írás közben vágyom-e zenére vagy sem. Új történet írásakor jól esik egy kis zenei aláfestés. Ha viszont egy kész novellát javítok vagy dolgozok át, ahhoz tökéletes csendre van szükségem. Olyankor még a légyzümmögés is felidegesít. Néha borzasztó nehéz megteremteni a megfelelő feltételeket, hiszen társasházban lakom, igencsak aktív szomszédokkal körülvéve. De ha már nagyon nem bírom a környező zajokat, fogom magam és kisétálok a közeli erdőbe, ahol ismét zavartalanul a saját gondolataimmal lehetek.

Megmutatod valakinek a novelláidat kiadás előtt? Van, aki "előolvas", és nagy kritikusodnak gondolod?

A felelős szerkesztőmön kívül egyetlen személy van, akinek megmutatom az írásaimat. Ő az első, aki elolvashat egy elkészült novellát. Ugyanolyan precíz, maximalista és irodalomszerető ember, mint én, ezért megbízom benne. Mindig elfogulatlanul és őszintén véleményez. Általában nagyon hasznos meglátásai vannak a javításokat illetően, úgy mondanám, hogy nagyszerűen kiegészítjük egymás munkáját. Neki köszönhetően minden novellám érezhetően jobb, gördülékenyebb lett az eredeti verziónál. Gondolom nem árulok el hatalmas kulisszatitkot, ha azt mondom, hogy az olvasók sosem abban a formában találkoznak a novelláimmal, ahogyan azokat eredetileg megírtam. A kritikusommal történő közös munkának hála a szövegek számtalan módosításon mennek keresztül még azelőtt is, hogy a felelős szerkesztőhöz kerülnének. Aztán jöhetnek az újabb ellenőrző körök. Csakis olyan változat juthat el a nyomdába, amit mindhárman jóváhagytunk.

Kaptál már negatív visszajelzést valamelyik kötetedről? (Kétlem :)) Ha igen, milyen hatással volt ez Rád?

Szakmai szempontból releváns negatív visszajelzést idáig még nem kaptam. De hát jelenleg a nevem még teljesen ismeretlen a komolyabb irodalmi körökben. Mivel jobbára Facebook-on hirdetem a könyveimet, ahol rengeteg különféle ember megfordul, ezen a vonalon szinte naponta érnek negatív, tőmondatos atrocitások. Olyanok, mint "unalmas, lehangoló, bárgyú, értelmetlen... stb." Az efféle kritikákkal általában olyan emberek illetnek, akik kívül esnek az elsődleges célközönségemen, vagyis merő véletlenségből bukkantak rám, elolvastak egy oldalt valamelyik közzétett novellámból és végképp nem vágynak rá, hogy ennél esetleg mélyebben is megismerjék a munkámat. Megfigyeltem továbbá, hogy sokan szeretnek gúnyos megjegyzéseket tenni a köteteim címére, amit őszintén szólva nem értek. Sajnos jellemző rám, hogy rosszul viselem a kritikát, ezért a legjelentéktelenebb apróság is nagyon fel tud zaklatni. Túlzott érzelmességem miatt hajlamos vagyok mérlegelés nélkül magamra venni minden kívülről érkező dolgot, akkor is, ha annak fejlődésem szempontjából nincs jelentősége. Sok gyakorlást igényel még a részemről, hogy képes legyek különbséget tenni kritika és kritika között.

Eddig két novellásköteted jelent meg, tele szókimondó, nyers, néhol megdöbbentő és brutális, néhol szívet szorongató novellákkal. Melyek azok, amiket a kedvenceidnek vallasz?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Valahol mindegyik novella a részem, hiszen saját érzéseimet, gondolataimat, emlékeimet szövöm bele a történetekbe. Mindegyik egy külön világ, ami belőlem táplálkozik, így bármelyiket olvasom is vissza, mindig felfedezek benne valami személyeset. Nem tudok megnevezni olyan novellát, amelyik kimondott kedvencem lenne. Vannak, amiket azért kedvelek, mert élveztem a megírásukat, mint például a Parancshiba, A vörös tündér, Az újonc, A padlás vagy a Sasok öltönyben. A Megtört akkordot megrázó témája miatt nem annyira szeretem, mégis jó visszaolvasni, mert szerintem az az egyik legjobban sikerült novellám. A harmadik könyvemben szerepelni fog egy hosszabb novella, amelyik jelenleg talán a legkedvesebb számomra. Sokat dolgoztam rajta, épp ezért a szereplők nagyon a szívemhez nőttek.

Hogyan születtek meg a történetek szereplői? Mind csupán kitalált, vagy merítettél ötletet konkrét ismerősökből, más emberekből?

Természetesen gyakran mintázom meg a szereplőimet létező személyekről. Többnyire jellemvonásokat, egyedi tulajdonságokat, szokásokat veszek kölcsön. De ha például meglátok az utcán egy idegent, és valami megfog a külsejében vagy a viselkedésében, akkor azt elraktározom magamban, és alkalomadtán előhívom, amikor egy új szereplőt találok ki. De nem csak emberek lehetnek a múzsáim. A Csendélet cetekkel című novellámat például az egyik ismerősünk cicája ihlette.

A bemutatkozásodban leírod, mely nagy írók voltak nagy hatással Rád. A klasszikusok mellett mit olvasol még szívesen?

Főleg novellásköteteket, horrortörténeteket, fantasy-t. Bár maga a műfaj nem vonz, nagyon szeretek verseket olvasni. Ezen felül szívesen forgatok pszichológiai szakkönyveket, kultúrtörténeti tanulmányokat. Mostanában egyébként igyekszem minél több műfajba belekóstolni, úgyhogy akad a könyvespolcomon kalandregény, ifjúsági regény, mesegyűjtemény, életrajzi könyv, romantikus regény és sci-fi is.

Mi a véleményed, mennyit változott a művek "minősége" az elmúlt években/évtizedekben, más-e a kortárs irodalom, mint a klasszikus?

Szerintem nem annyira a minősége változott, inkább a stílusa. Ha megfigyeljük, jobbára a kortárs művészeket is hasonló témák foglalkoztatják, mint a régi korok íróit, csak épp a világszemléletek térnek el. Ebből adódóan más jellegű lett az írói stílus, a szóhasználat és gyakran az a fantáziavilág is, amelybe a művészek beleágyaznak egy adott témát. Ami engem a leginkább zavarni szokott a kortárs irodalomban (tisztelet a kivételnek), az a vulgáris kifejezések túlzásba vitt használata. Érthető, hogy manapság ez a divat, és nem csak könyvekből, de filmekből, sőt a mindennapi kommunikációból is ez köszön vissza. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy valamivel kevesebb obszcenitással is ki lehet fejezni azt a modern lazaságot, amit a mi századunk képvisel. Sokan talán amiatt is tartják nehezen érthetőnek az írásaimat, mert a hangommal megpróbálok a picit klasszikusabb vonalon maradni, ezt ugyanis irodalmiasabbnak, testhezállóbbnak érzem.

Várható a közeljövőben újabb köteted? Ha igen, az is novelláskötet lesz? Mondanál valamit róla így elöljáróban az olvasóidnak?

Nyárra szeretném befejezni a következő könyvemet, ami szintén novelláskötet lesz. A történetek ezúttal talán kevésbé lettek naturalisták, így a tartalom emberibb, emészthetőbb, de a belső vívódások érzelmi töltete továbbra is hangsúlyos marad. Itt-ott ismét hagytam érvényesülni a groteszk és szürreális jegyeket, hiszen ez valahol szerves része a stílusomnak. Most kevesebb novella kerül majd a kötetbe, aminek az az oka, hogy lesz közöttük egy igen hosszú történet, amelyik majdnem kiteszi a könyv felét. Ez az elbeszélés egy idilli kisvárosban játszódik, ahol egy kalandvágyó kislány és a legjobb barátja rejtélyesen eltűnt gyerekek után nyomoznak. Szerintem elsőre egész kedves történetnek tűnik, de ahogy kezdenek kibontakozni a szálak, úgy válik a hangulat is egyre nyomasztóbbá. Nagyon szeretem ezt a novellámat, sok időt töltöttem a megírásával. Úgy érzem, hogy sikerült nagyon szerethető karaktereket alkotnom. Bízom benne, hogy az olvasók is osztják majd a véleményemet. Jelenleg is ennek a novellának az átdolgozásával foglalkozom, és hihetetlenül jó érzés hosszú szünet után újra hallani a kedvenc szereplőim hangját. Már most nagyon izgatott vagyok, de ez minden könyvmegjelenés előtt így van. Szeretnék több olvasói visszajelzést kapni olyan emberektől, akik megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen olvasnak és követik a munkásságomat. Én egy olyan utat választottam, ami bizonyos szempontból kívül helyez az aktív irodalmi szereplésen. Ennek ellenére lelkesen buzdítok mindenkit a véleményezésre, bármelyik kötetemmel kapcsolatban.

Köszönöm szépen Zsófiának, hogy szánt rám egy kis időt, hogy elkészíthettem vele ezt az interjút. Nagyon várom a következő novelláskötet megjelenését! 

Az írónő weboldalán beleolvashattok néhány novellába és megismerhetitek kicsit jobban őt is. 

Ha naprakészek szeretnétek lenni az új hírekkel kapcsolatban, látogassatok el Hámori Zsófia Facebook-oldalára!