Úgy történt az eset, hogy én korábban olvastam már 1-2 Janikovszky-könyvet. Név szerint:
- Égig érő fű
- Ha én felnőtt volnék
- A hét bőr
- Ájlávjú
Aztán a mai napon... Nem baj, ha elmesélem? Elmentem a könyvtárba, ahogy az utóbbi napok mindegyikén. Mivel mindenképpen vissza akartam vinni egy könyvet, de még volt vissza néhány oldal, ezért útközben is olvastam. Közben szembe jött velem az utcán Luki, aki hanyag eleganciával ki is röhögött, hogy meg kell adni a módját az olvasásnak, nem lehet csak így, sietve, utcán. Csak félig sikerült meghallanom, mit mond, lehet, hogy nem is ezt mondta.
Szóval bementem a könyvtárba, a pszichológia részhez, hogy kicsit bővítem a szakdogámat, de - ahogy tegnap is - ma is hamar belefáradtam, meguntam, felmentem az emeletre.