Érdeklődésem a börtönök iránt úgy 18 éves koromban kezdődött. Nem vagyok megszállottan börtön-mániás, de szívesen olvasok/írok/nézek olyasmit, ami erről a helyről szól, az érzésről, a magányról, a társaságról.
A szökés című sorozatot nézve gyakran gondolkodtam, milyen lehet bent. Vajon mit csinálnék? Min gondolkodnék? Szerettem volna tudni, mit éreznek a bent élő emberek. A sorozatot csak ezért néztem, nem a sztori érdekelt. Talán ez lehetett az oka, hogy csak addig tartottam érdekesnek, amíg a börtönről szólt (bár végignéztem az összes részt, kb. háromszor - idén nyáron negyedszer is megteszem).
"A semmiben lakom, mert a fogdán semmi sincs.
Se szín, se hang, se szó, csak kívülről az őrök
kulcscsörgető, harsány, csapkodó zaja.
Se ágy, se csap, se könyv, és toll is csak titokban,
kétszer három lépés - így kattogok magamban -,
se látogató, hát rajtad meditálok
míg gyertyafényt nem varázsolsz a neoncső helyett,
azt képzelem, hogy cigarettát szívok
és behunyt szemmel utazgatok veled.
Itt minden perc egy élet, s én percenként öregszem
és széthullok mert mindez még hátravan,
s pokrócként a hűvös falakból perzselő
szerelmeddel takargatom magam."
/Nagy Viktor: Melcsinek a fogdáról/
Még 18 éves koromban, október környékén unokaöcsémmel álltam Nyíregyháza börtöne előtt, és láttam az ablakban magányosan ülő és gondolkodó embereket. Csak ültek az üvegen és rácson belül, és bámultak az utcára. Bevallom, sajnáltam őket.
Mivel ez egy könyves blog, írok néhány sort két könyvről, amik a börtön világáról szólnak, és amik szerencsére az én könyvespolcomnak is részei. 19 évesen megvettem Arató László és Bátyi Zoltán könyvét: A csillag - börtönkönyv címmel lett kiadva.
Először csak belelapoztam, aztán el is olvastam. Nagyon részletes könyv, érdekesnek tartottam. Tele van olyan információkkal a börtönről, amit eddig nem tudtam (jó, jó... elég sok mindent nem tudtam a helyről...). A szegedi Csillag. Mindig érdekelt, milyen lehet bentről, milyenek ott a rabok, hogyan éreznek munkahelyük iránt az ott dolgozók, mik lehetnek a szabályok. Sok kérdésemre választ kaptam a könyvből.
A könyvből több elítéltet ismerhetünk meg. Nekem ezek az interjúk tetszettek benne a legjobban.
"Egyszer csak nagyon sok fény lett, fegyvercsattogás, aztán jöttek a kommandósok. Én meg mondtam nekik, hogy engedjenek már el, nem azért szöktünk meg, hogy most visszavigyenek. Aztán csak lefeküdtem, mert jól oldalba rútak. Beültem a rendőrkocsiba, ki ült ott? Az a rendőr, akit a szökés előtt még a börtönben leköcsögöztem, mert rám szólt valamiért. Na, akko ott a kocsiban már jól összevágtak, orromon-számon dőlt a vér." /B.V./
A könyvben egyébként olvashatunk börtöntanítókról, és arról is, hogyan töltik idejüket a rabok. Ha valakit kicsit érdekel a börtönök világa, érdemes elolvasnia, hasznos dolgokat talál benne.
Ezután egy darabig nem nyomoztam börtönös könyvek után. Viszont minden nyáron megnéztem A szökést. 20 éves koromban pedig találtam egy videót, ami nagyon megtetszett, és újból erősödött az érdeklődésem a téma iránt.
"az ablaknál ücsörgök és esőre várok
tudom hogy az esőt te is hallgatod
odakint ez közhely a börtönben átok
ugyanazt a koncertet te is hallhatod
mennydörgést küldök villámmal felelsz
dobolva üzenünk monoton ritmusok
cseppek és szünetjel hosszú a perc
milliárd koppanás részegen táncolok
egyszerű vallomás együtt hallgatózunk
semmit sem jelent és sokmindent takar
gyermeteg játék elzárt világunk
rövid randevúja eltűnik hamar
sóvárgó cseppek csöpögnek rólunk
elképzelt csókok - egyszerű vihar
/Nagy Viktor: Viharszonett/
21 évesen találtam rá erre a könyvre. Nagy Viktor: Használati utasítás börtönhöz. Még nem néztem bele, már meg akartam venni. De azért belelapoztam, és mivel több verset és prózát is találtam benne, úgy döntöttem, ez nekem mindenképpen kell.
Nem bántam meg. Örülök, hogy az enyém. Néha úgy éreztem, ott vagyok Viktor mellett, és érzem azt, amit ő is. Ugyanazt a cigit szívom, amit ő.
Idén én is írtam egy kis szösszenetet börtönről, de nem ő ihletett, nem is a videó, a sorozat vagy a Csillag. Egy álmom sarkallt a megírására, aztán az álmot továbbszőttem ébren. Nem csak börtön, hanem véleményem a világról. De ez már egy másik történet... :)
Nem olvastam el teljesen, mert akkor a könyveket - esetlegesen - olvasva befolyásolna ez a blog. Általában a börtönről mindenki rosszat mond, de volt egy olyan munkatársam is, aki azt mondta, hogy jól telt neki odabent. Mondta, hogy voltak bizonyos szabályok, amit be kellett tartani, ami nem esett a nehézségére. Nem volt súlyos ügy miatt elzárva(verekedés), és nem is hosszú időre(2 hónap).
VálaszTörlésNem írtam olyan nagyon komoly dolgokat a könyvekről.
VálaszTörlésNekem az egyik barátnőm dolgozik börtönben őrként, és ő is azt mondja, hogy nem olyan, mint a filmekben, szó sincs mindenféle sunyi verekedésről meg ilyesmiről. Ő őrként dolgozik, de tanító lesz, és szeretne majd ott tanítani.
Á a börtön nem olyan rossz, csak néha akasztanak fel viccből, és unalomból valakit. És dugnak seggbe a fürdőben. Egyébként nem sokan különbözik,a kinttől, csak ott még többet szabad azoknak akik erősek.
VálaszTörlésTúl sok filmet látsz börtönökről. Nem mind ilyenek, hazánkban pl. egyáltalán nem. Mint már írtam, dolgozik egy barátnőm börtönben, és ő mondta, hogy valójában a börtönök nem is hasonlítanak a filmekben láthatóakhoz. Nincs késelés, meg öldöklés, néha van egy kis veszekedés, kb. kéthavonta, de az is csak szópárbaj és hamar elcsitul.
VálaszTörlés