A másik világ blog a 2015-ös nyár írónőjének R. Kelényi Angelikát választotta. Ennek oka határozottan szubjektív, mégpedig az, hogy a könyveivel olyasmit ért el nálam, amit eddig csupán egyetlen magyar kortárs írónak sikerült: a könyvei elolvasása után úgy éreztem (még most is), hogy semmi más könyv olvasására nem vágyom, csak tőle szeretnék már új történetet olvasni. Jobbnál jobb könyvek sorakoznak a polcomon és az asztalomon is arra várva, hogy kezembe vegyem őket, ám miután Angelika legutóbbi könyvét is "kivégeztem", olyan érzés van bennem, hogy ezek a nyomába sem érhetnek. Bátran kijelenthetem, hogy a kedvenc íróim listája vele bővült.
Amit tudni érdemes róla: Angelika a www.nokorszak.hu írónője, az Álomgyár Kiadónál jelent meg eddig három regénye: Az agyam eldobom (2014), Negyven felé pártában (2014), Egy hajszálon múlt (2015). Nem mellesleg boldog feleség, és egy csodaszép négy éves kislány édesanyja. Aki szeretné facebookon nyomon követni mesébe illő kis világát, itt megteheti.
Nagy öröm ért, amikor elvállalta az interjút, ezúton is köszönöm Neki!
Mióta írsz? Mindig író szerettél volna lenni?
Amióta megtanultam írni. Nagyjából. Biztosan tudom, hogy 10 éves koromban már mutogattam a verseimet a tanítónénimnek, aztán fantasztikus regényt írtam vonalas füzetbe, majd szerelmes verseket az osztálytársaim helyett az épp kiszemelt fiúnak (mint Cyrano), később naplót, rövid novellákat, újságcikkeket, bármit, ami épp elkapott. Egy időben szocioriportokat készítettem, de rengeteg cikket írtam a Blikk Nők szerelmes rovatába, ahol ismert embereket kérdeztem romantikus történeteikről. Női sorsokról, érdekes életutakról beszélgettem olyan nőkkel, akiket a cikkeim által ismertek meg az emberek, ezek szintén a Blikk Nőkben és a Tina Magazinban, majd később a Nőkorszakon jelentek meg. A szívem csücske azonban mindig is a regény volt, mely engem is elvisz minden alkalommal egy olyan világba, melyet a képzeletem szül, hogy megélhessem a főszereplőim mindennapjait. Az írás majdnem olyan érzés, mint az olvasás, hiszen bekerülök egy másik életbe, azzal a különbséggel, hogy íróként olyan életet teremtek, amilyet csak akarok. Mostanában például fejben egy olyan kisvárosban élek, melyben a macskaköves utcácskákat virágok szegélyezik, az embereket szökőkutas parkok állítják meg, ahol színpompás leanderek nyílnak minden sarkon, és ahol a hatalmas gesztenyefák árnyékában kevéssé romantikus terveket szövögetnek a városka lakói.
Írni, vagy olvasni szeretsz jobban?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert bár az életem nagyjából harminc évében ipari mennyiségben fogyasztottam a könyveket, az utóbbi időben nem nagyon jut időm az olvasásra. Egyrészt, mert amint szabadidőm akad, gőzerővel írok, másrészt pedig, mire hozzáfognék az olvasáshoz, konkrétan olyan fáradt vagyok, hogy egy oldal után leragad a szemem. Remélem, ez változni fog, mert nagyon kell az inspiráció, a tanulás ahhoz, hogy az ember fejlődhessen, ezt pedig olvasással, nagy írók és akár ismeretlen írók jó könyveivel lehet magunkba szívni.
Melyik táborba tartozol: azok közé az írók közé, akik az este csöndjében ülnek a laptopjuk előtt vagy azok közé, akik egy kis jegyzetfüzettel és tollal a kezükben, kanapén írnak? Illeve: hogyan, milyen környezetben szoktál írni?
Mindig ott és akkor írok, ahol és amikor rám jön. :)
Ez lehet otthon, úgy, hogy a másik szobában a kislányom és férjem akár hangoskodva játszik, de úgy is, hogy kiülök a kertbe, a teraszra, vagy a nappaliban a kanapén, miközben megy mellettem a tévé. El tudok vonatkoztatni, a lényeg, hogy ne szóljon hozzám közvetlenül senki. Sőt, igazából, ha jobban belegondolok, teljes csendben nem is tudok írni.
Kik a példaképeid? Milyen könyveket olvasol szívesen?
Azokat a könyveket szeretem, melyek szórakoztatnak. Az, hogy éppen mi szórakoztat, kapcsol ki, folyamatosan változik. Tizenhét éves koromra kiolvastam a Jókai összest, akkor a romantika volt porondon, az Elfújta a szelet szerintem ötször végigéltem. Később Berkesi András, Szilvási Lajos könyvei tetszettek, aztán kizárólag történelmi regényeket olvastam, Sienkiewicz lovagregényeit többször is, aztán számos ókorban, kora középkorban, és a török fennhatóság alatt játszódó történetet, majd jött Agatha Christy, majd Molnár Gábor útleírásait imádtam, melyek az Amazonas vidékéről szóltak. A húszas éveimben kalandregényeket, krimiket, Wilbur Smith, Ken Follett, Leslie L. Lawrence, Vavyan Fable következett, később hatalmas svunggal vetettem magam a horrortörténetekbe, Stephen King, Dean R. Koontz könyveit faltam, aztán jött a Bridget Jones és társai, nem beszélve Jane Austen, Zola minden regényéről és még folytathatnám. A szüleim tetemes könyvmennyiséggel rendelkeznek, és azokat én ki is olvastam. A lexikonok kivételével. Az az igazság, hogy bármit örömmel elolvasok, ami leköt, nincs kategória megkötés. Szórakoztasson, és ne aludjak el rajta. Mostanában újra a történelmi regények állnak a legközelebb hozzám. Ha muszáj mondanom egy kedvenc írót, akkor Henryk Sienkiewiczet mondanám.
Beszéltél már arról, milyen indíttatásból írtad Az agyam eldobom című regényedet, és azt is tudjuk, hogy a Negyven felé pártában valós esemény alapján készült. Az Egy hajszálon múlt című regényednek mi adta az alapötletet? Mi indított el az úton, hogy ezt a történetet megírd?
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy olyanok a regényeim, mintha filmet nézne, miközben olvas. No, én így írok. Pereg a film, én pedig leírom, amit látok. Elképzelek egy karaktert, és kanyarítok köré egy történetet, illetve kanyarítja az magát, nem sokat gondolkodom. Kivéve, ha történelmi regényre adom a fejem, mert az rengeteg kutatással jár, és az eseményeket nem szabhatom kizárólag a képzeletem szerint. Az Egy hajszálon múlt című regényem is magát írta, először csak Emmát, a némileg szétesett anyukát találtam ki, aztán ő hozta a többi szereplőt, és a sztoriját is.
Minden kritikát elolvasol, amelyek megjelennek a könyveiddel kapcsolatosan? Hogyan hatnak ezek rád?
Mindent elolvasok, amit a könyveimről írnak, és hál' istennek ritkán kapok negatív kritikát. Abból is tanul azonban az ember, úgyhogy szerintem érdemes minden véleményt figyelembe venni, hogy ne rekedjek meg egy szinten. Nem lehet minden elvárásnak megfelelni, nem is akarok, ugyanakkor nem duzzogok, ha széles rétegnek tetszenek a történeteim. :)
Sokan megszerették a könyveidet, és várják, hogy ismét olvashassanak valami csajosat. Dolgozol már valami új történeten?
Dolgozom, sőt, augusztus végére meg is leszek vele, ha minden jól megy. Ahogy már mondtam, ez a történet egy romantikus kisvárosban játszódik, ahol a felszínt megkapargatva érdekes dolgok derülnek ki.
Tervezel folytatást valamelyik regényednek?
Nem tervezek konkrét folytatást, de ha az egyik már ismert hősöm mégis felbukkan valamelyik következő történetemben, az nem a véletlen műve lesz. :)
Azt azonban fontosnak tartom, hogy minden regényem külön-külön is megállja a helyét, és ha valaki nem olvasta az előzőt, az is élvezhesse a következőt.
A végére egy gonosz kérdés: ha egyet kellene választanod, melyik regényed az, ami a legközelebb áll a szívedhez és miért pont az?
Az utolsó. Nem csak azért, mert sok van a főszereplőben a saját személyiségemből, hanem azért is mert szerintem ez a legösszeszedettebb, és a legviccesebb. Valószínűleg, ha ezt egy félév múlva kérdezed, akkor is a legutolsót fogom mondani, mert úgy érzem, hogy könyvről könyvre fejlődök, tanulok az előzőek hibáiból. Tudod, gyakorlat teszi a mestert.
Néhány fontos, az írónőhöz kapcsolódó link:
Még egyszer nagyon köszönöm R. Kelényi Angelikának, hogy megválaszolta a kérdéseimet! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése