Az olvasás nagyon hasonlít arra, amikor az ember álmodik. A cselekményeket nem te irányítod, de mindennek részese, szemlélője vagy. Mindkettő egyszer véget ér, és biztos, hogy ez valamilyen érzelmeket kivált belőled: visszavágynál, menekülnél, távolról néznéd, segíteni próbálnál, visszafordítanád az időt, és másképp cselekednél... Egy másik világ, amelyben nem élhetsz, amely nem a te világod, és éppen ezért sokkal érdekesebbnek is találod.
Éppen a fenti mondatok miatt úgy gondolom, egy olvasmány az emberre mindig hatással van valamilyen szinten. Lehet, hogy csak napokig, lehet, hogy egy életre megváltoztatja. Én legalábbis így vagyok a könyvekkel, ezért ha le szeretném írni, milyen könyvek voltak rám hatással és hogyan, a bejegyzés soha nem érne véget. Így kiemelném azokat, amiket én fontosnak tartok, amik hosszú távon alakították az életemet.
