Kincses Nóra: Felettünk a csillagos ég

Szerző: Kincses Nóra

Cím: Felettünk a csillagos ég 

Kiadó: Publio

Kiadás éve: 2016

410 oldal, 3490 Ft

Fülszöveg:

Adott egy férfi és egy nő, akiket összehozott a vakvéletlen a világégés közepén. Egyikük sem tudja, miért áll a romok között. A nő csak azt tudja, hogy menni kell, menni a semmiből a kitudjamibe. Útközben a legkülönfélébb emberekkel találkoznak, akik mind máshogy reagáltak erre a nem várt szituációra. Egy apokaliptikus road-movie bontakozik ki országokon és hónapokon át, egyetlen végcél felé. Az ő történetükkel párhuzamosan pereg Vincent van Gogh bátyjának, az impresszionisták mentorának, Theo van Gogh műkereskedő zaklatott és regényes életrajza. Az, hogy mi köti össze a XIX. században élő testvérpár életét a 125 évvel későbbi világvégével, az út végére kiderül. A régmúlt és a személyes múlt alakítja a jelenüket, döntéseiket és lehet, hogy a jövőt is.

Forrás: http://cristianaziraldo.altervista.org/

A könyvről:

Tartottam ettől a könyvtől, több okból is. Elsősorban azért, mert a Publio adta ki (tehát majdnem magánkiadás). Másodsorban pedig azért, mert magyar író első könyve, és mint tudjuk, nagyon kevés pozitív csalódás létezik ebben a kategóriában. 

Bosszantott a sok hiba, amit elvileg szerkesztőnek kellett volna javítania - bár mint kiderült, itt szerkesztő sajnos a könyv közelében sem járt. Már a fülszövegnél találtam kihagyott betűt és mondatközi írásjelet. Ennek ellenére nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen azért azt szögezzük le: a szerkesztés hiánya nem az író hibája. Attól, hogy nem állt a szerző mögött egy jó szerkesztőbrigád, még érdekelt, hogy hogyan és mit írt Kincses Nóra. 

A történet két szálon fut: az egyikben egy posztapokaliptikus világba csöppenünk, ahol két főhősünk - Hanna és Dominic - vándorol. New Yorkból indultak, Franciaországon át Magyarországra tartanak, Hanna ugyanis magyar lány. Bár nem tudják, mit tartogat számukra Hanna otthona, mégis a nő szükségét érzi, hogy láthassa a hazáját. Útközben mindenféle szituációba keverednek és különböző embereket ismernek meg. Apránként kapunk egy-egy visszaemlékezést a történet előrehaladtával, így lassan összeáll, hogy Hanna és Dominic hogyan találkoztak, mi történt, mielőtt útnak indultak volna. 

A sztori ezen részein kidolgozatlannak éreztem a karaktereket, nem kapunk róluk leírást, sőt, sokáig még a koruk sem derül ki. Úgy éreztem, túl sok fontos információ lett tőlünk, olvasóktól "elhallgatva", ezért néhol nehéz volt elképzelni. Maga a környezet hangulata, milyensége szépen le lett írva, csak a szereplők maradtak ki ebből. Apróbb logikai bakikat véltem benne felfedezni és időben sem tudtam igazán hová tenni. Nagyon tetszettek viszont a magyar vonatkozások (mint pl. a túró rudi). 
Ezen fejezetekben a mellékszereplőket sikerült megkedvelnem, ám sajnos ők mindannyian olyan gyorsan tűntek el, mint a kámfor. Sam volt számomra az egyik igazán érdekes karakter, a maga gyerekességével és különcségével, Gillen pedig a másik, akinek talán több szerepet kellett volna adni. 
A karakterek különösebb jellemfejlődésen nem mentek keresztül, bár Hannára és Dominicre is ráfért volna, ha már ekkora utat tettek meg és ennyi mindenen mentek keresztül.

Vincent Van Gogh, Csillagos éj, 1889

A másik szál az ezerkilencszázas évek elején játszódik, fő szerepet kapott benne többek között a Van Gogh-família és Zola. Sokkal összeszedettebbnek találtam ezt a szálat, átláthatóbb volt és követhetőbb. Szebben, jobban megismerhettük a karaktereket, és nem éreztem annak sem hiányát, hogy nem lett kimondva, melyik időben járunk - hiszen ki lehetett következtetni. Jól használta az írónő a rendelkezésére álló és az általa ismert információkat, mosolyogtam, amikor olyan szituációk lettek belefűzve a történetbe, amiről már olvashattunk (pl. hogy Van Gogh gyertyával a kalapja peremén festett az éjszakai utcán, mert hűen szerette volna ábrázolni a csillagos éjszakát). 
Kincses Nóra ezen történetszálában gazdagon felruházta a karaktereit jó és rossz tulajdonsággal, sikerült őket megszeretni vagy megutálni (és az utóbbi is fontos, mert ha így van, akkor hatással van ránk egy karakter).
Plusz pont, hogy a két szál összefut, ha nem is találkoznak a karakterek (mert hogy is találkozhatnának?), de kiderül, hogy mi a kapocs közöttük. 

Ami igazán bosszantott, az a szóismétlés, a sok "hát" a párbeszédben, és hogy a főszereplők folyamatosan úgy lettek szólítva az írónő által, hogy "a férfi" és "a nő". Emellett gyakran ugrottunk időben (hol előre, hol hátra) mindenféle előzetes vagy összekötő mondat nélkül, ilyenkor nem tudtam, hol járunk, de aztán végül összeállt, és ez a lényeg. Egyébként látok benne fantáziát, és a történet is jó ötlet. Azt érzem, hogy az írónőnek lenne tehetsége az íráshoz, csak kellene mögé egy kiadó, aki nem úgy kezeli a szerzőket, mintha egy futószalagon feküdnének, hanem tényleg kijavítanák a könyvben azokat a hibákat, amiket a szerkesztők ki szoktak javítani. Érezhető, hogy első könyv, de az is, hogy Nórának van tehetsége az íráshoz, csupán tanácsok és útmutatás kellene neki.
A történet vége kettős érzést váltott ki bennem: ha nem lesz folytatása, akkor úgy érzem, kicsit kevés, kicsit semmilyen, de remélem, itt egy sorozat első könyvéről van szó, mert akkor már most kíváncsi lennék a folytatásra. 
A szerkesztési hibák ellenére bizony elérkezett az a pont, amikor már annyira érdekelt, hogy lestem az alkalmat, mikor folytathatom, és vártam, hogy ismét elmerülhessek ebben a világban. 

Forrás: https://leeswammes.wordpress.com/

Összességében:
Első könyvnek tökéletesen rendben van, remélem, hogy az írónő megfogadja a tanácsokat, amelyeket az olvasóitól kap,  és szívből várom a következő könyvének megjelenését. A stílusára lehet bőven építeni, és úgy gondolom, érdemes is. 

Pontozásom: 
Borító: 5/5
Történet: 4/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 3/5
Szereplők kidolgozottsága: 2/5
Kedvenc karakterek: Sam, Gillen