Egy könyv értékelése nagyon összetett feladat, jól át szoktam gondolni. Figyelembe veszem az írót, az író nemzetiségét, életét (ezeket nem mindig), a történet érdekességét, felépítését, nyelvezetét, és hogy érzelmileg kötődök-e ahhoz a bizonyos könyvhöz, amit értékelek.
Az utóbbi nagy hülyeség. Természetesen minden könyvhöz kötődik az ember valahogy, amit életében elolvas. Vatanabe könyvét speciel utáltam, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését imádtam.
Amikor kezembe vettem Gorkijtól Az anyát, vagy Tolsztojtól az Anna Kareninát, biztos voltam benne, hogy tetszeni fog, mivel oroszok, márpedig nincs olyan orosz, akit/amit én ne szeretnék.
Szintén előnnyel indul nálam, ha egy könyv Adyról szól. Adyt középiskolás korom óta nagyon szeretem, amikor először foglalkoztunk vele úgy komolyabban. Azóta több könyvet is elolvastam az életéről, mert nem csak a versei érdekeltek, hanem az élete, kapcsolatai, családja, minden, ami egy kicsit is fűződik hozzá.
Így természetesen minden mondatot csodálva olvasok, ha Adyról olvasok. Ha ilyen kötetre akadok, az már öt csillagból négyet a témája miatt is elért, annál lejjebb nem adom. Ahogy az oroszoknál sem. Remélem, nem is fogok találkozni olyan orosz íróval, aki elveszi tőlük a kedvem.
Hogy valami ellenpéldát is mondjak, itt van mindjárt a Bovaryné. Amikor olvastam, kapásból kritikusan kezdtem neki - ezt nem szabadott volna. Mivel az olvasóközösség, ahová én is tartozom (moly.hu) rosszat írt róla, félve kezdtem neki. Mindenki azt mondta, unni fogom Bovaryné nyavalygásait, az egész kötet nem szól másról, uncsi, szánalmas, fárasztóan monoton. Én természetesen úgy olvastam, hogy kerestem benne ezt a monotonitást, idegesítő kényeskedést, és azt vettem észre, mégis nagyon tetszik (a könyvről korábban írtam a blogomban bejegyzést).
Szóval értékelésem egy könyvről összetett. Mindig szem előtt tartom, hogy mit vártam, mire számítottam és mit kaptam a könyvtől. Jobb, vagy rosszabb, mint amit hallottam róla.
Figyelembe veszem, hogy mások mit mondanak, de természetesen nem ez a döntő.
(Így a bejegyzés végére halkan jegyzem meg, kifejezetten bosszant, ha helyesírási, illetve gépelési hibát találok egy könyvben, de ez fordítási hiba, nem számítom bele egy könyv értékelésébe.)
Belegondolva... nem csak az változtat a dolgokon hogy ha jót vagy rosszat hallok róla. Ha nem hallok semmit, az nagyobb bűn a könyvnél! :)
VálaszTörlésEz igaz... Feltéve ha kérdezel, de nem tudnak semmit mondani róla. :)
VálaszTörlésGorkijtól egyelőre az Inasévek/ Az én egyetemeimnek tudok nekikezdeni(ezt hozta a sógorom - szombaton - 18 könyvvel egyetemben), az Anna Kareninában csalódtam, mert előtte a Háború és békét olvastam, és ahhoz képest az Anna Karenina kissé "sánta".
VálaszTörlésCsak a témája miatt nem kap egy könyv 4 csillagot nálam - ahhoz meg kell érintse a szívemet is, pl. Dosztojevszkijtől a Feljegyzések az egérlyukbólnak az eleje nagyon hülye sima filozófia volt, amit kb. úgy 3 és fél csillagra tartottam, és azután szerettem meg a könyvet, miután elment a regényhős a bordélyházba, és ott elég lelketlenül filozofált, de reálisan, és valahogy az által megsajnáltam az ott dolgozó lányt.
A 18 könyv között Bovaryné is jött. Nekem tetszett a mozi, és könyvajánlónak az már jó. Azt tudom, hogy a férfiak és a nők különböző szemmel nézik a dolgokat, és így elfogadom, hogy elítélhetik Bovarynét, mivel nem erkölcsösen viselkedett általában, ami a férfiak szemében nem mindig hátrányos.
Természetesen én sem csillagozok alapból 4-et, ha a téma már jó, ezt kifejezetten csak Adyra értettem. Ha Ady életéről szól valami, akkor az a szememben nagyon sokat ér. :)
VálaszTörlésA Háború és békét még nem olvastam, de tervben van. Örömmel hallom, hogy jobbnak tartod az Anna Kareninánál, akkor biztos nekem is tetszeni fog. Nekem Anna is tetszett.
Bovarynét én is elítélem azért, amit tett, de nagyon jól fel van építve a könyv, és ez az, ami tetszett benne.
A téma nálam még nem jelent előnyt. Maximum abban, hogy kedvet kapok-e az olvasásra. Az oroszokhoz még nem kaptam nagy kedvet, de talán az Anna Karenina majd megkedvelteti velem őket.
VálaszTörlésAdyval én is hasonlóan vagyok, mint te, középiskolás korom óta nagyon szeretem, és most mégis, valahogy mégis olyan könyv került a kezembe róla, aminek hiába 5 csillagos a témája (vagyis maga Ady), nagyon elszúrta a szerkesztő (vagy a rendszer, még nem tudtam eldönteni. Van egy nagyon erőteljes szocialista vonal benne...)
VálaszTörlésSzerencsére én még nem akadtam össze ilyen könyvvel, és remélem, nem is fogok. Bár a kommentek után elgondolkodtam, hogy lehet, hogy én is nagyon csúnyán értékelnék egy könyvet, hiába Adyról szól, ha az borzasztó. Ha pl. tele van helyesírási hibával és hamis adatokkal, biztos nem kapna minimum 4 csillagot. :)
VálaszTörlés(Csak úgy mellékesen - melyik volt ez a könyv?)
A Fenyvesi-féle (szerk.) Adytól Adyról. Lehet, hogy azért érzem csalódásnak, mert többet vártam volna, meg érdekesebbet. Nem a helyesírással van a baj, vagy az adatokkal, hanem egyszerűen azzal, hogy sokszor száraz és azok a témák, amik inkább érdekelnének, valahogy háttérbe szorultak (pl. magyarság versek, istenes versek).
VálaszTörlés