Barbara Constantine: Tom, kicsi Tom

Szerző: Barbara Constantine 

Cím: Tom, kicsi Tom 

Eredeti cím: Tom, petit Tom, tout petit homme Tom 

Fordította: Burján Monika 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadás éve: 2012

ISBN: 978 963 245 568 6 

197 oldal, 2499 Ft 

Fülszöveg:

Tom tizenegy éves és bizony nem ezüstkanállal a szájában született. 

Egy öreg, lepukkant lakókocsiban él az anyukájával, Joss-sal, aki inkább a nővére lehetne, hiszen még maga is csak huszonnégy éves. Nem is igazán viselkedik anyaként, esténként szeret sokáig szórakozni, hétvégéken pedig elutazni a barátaival, ezért Tom gyakran magára marad, kénytelen egyedül boldogulni. Hogy legyen mit ennie, a szomszédok kertjéből csen egy-egy répát, egy kis paradicsomot, krumplit. 

Mivel retteg attól, hogy fülön csípik és intézetbe dugják, gondosan eltüntet maga mögött minden nyomot, visszaülteti a kidöntött töveket. 

Egy este az egyik zöldségeskertben egy idős nénibe botlik, aki tehetetlenül fekszik a földön. Madelaine bizonyára meg is halt volna, ha nem téved arra a kisfiú. 

De mitévő legyen Tom, hiszen tilosban jár? 

A könyvről: 

Elég rövid kis történet, nincs 200 oldal, mégis annyi minden van benne! 
Tom édesanyjával él, akit inkább néz mindenki a nővérének, s ennek Joss igazán örül is, ugyanis nem akarja, hogy megtudják, hogy Tom valójában az ő fia, csak fiatalon szülte. Tom sokkal komolyabban, érettebben gondolkodik, mind az anyja. Együtt tanulnak, készülnek a vizsgákra, ez rendszerint Tomnak jobban megy, mint Jossnak. 
Egy öreg lakókocsi lakói ők, és az éhséget úgy igyekeznek elkerülni, hogy Tom rendszeresen a szomszédok kertjeibe jár zöldségért. Kizárólag azért lop, hogy ne éhezzen, és nem is szeretné hosszútávon ezt a tevékenységet űzni, ezért előrelátóan és tudatosan igykeszik elcsenni néhány palántát is, hogy majd saját maga termessze meg a zöldségeket a lakókocsi körül. 

Míg Tom olyan, mint egy pici felnőtt, addig a huszonnégy éves anyja, Joss bulizni jár, pasizni, kocsmába, és gyakran napokra is képes eltűnni. Bele sem gondol, hogy a tizenegy éves kisfiú mennyire félhe egyedül éjszaka a hűvös, csöndes lakókocsiban. Sokszor a kisfiú a kocsma előtti padon alszik, amíg anyja bent férfiakkal szórakozik. 

Mindez addig tart, míg egyszer az egyik szomszéd kertjében épp krumplit csenne Tom, ám mehall egy földön fekvő idős nénit jajgatni. Nincs szíve otthagyni, ezért a néni házától kitol egy talicskát, a nénit belesegíti és betolja a házba. Ezután minden nap elmegy hozzá, hogy gondját viselje neki és a kutyájának és macskájának. 

Eközben Jossnál megjelenik egy régi szerelme, aki nemrég szabadult a börtönből. A férfi gyakori vendég lesz a lakókocsinál, aminek Joss nem igazán örül, Tomnak viszont egyre szimpatikusabb lesz, ahogy hallgatja történeteit. Leginkább csak a férfi beszél, Tom hallgat. 

Amellett, hogy a férfival gyakran találkozik és beszélget, Tom még mindig jár a szomszédokhoz és már otthon is nevelgeti a paradicsom-palántáit, amiből aztán a néninél nagyon ízletes paradicsomszószt készít. Visszaoson a szomszédokhoz, akiktől a paradicsompalántákat ellopta és otthagy nekik egy üveg szószt. 

Ezután hirtelen felgyorsulnak az események, váratlan fordulatok sora következik és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy lassan kibontakozó családregényben utazunk éppen, ahol összefonódik minden szál, a puzzle utolsó darabkája is a helyére kerül és örülünk, hogy ez a sanyarú sorsú, szerencsétlen fiúcska végre valami jónak is részese lehet. 

Maradtak elvarratlan szálak, amit nagyon sajnálok. A könyv csodálatos, fájdalmas, szerethető, de a végén számtalan kérdés maradt bennem, méghozzá annyira, hogy utána kellett néznem, vajon nincs-e folytatása? Mert lehetetlen, hogy egy történet csak így, egyszerűen véget ér, mindenféle lezárás nélkül. Ám valóban így van, egyszerűen lógva maradt a levegőben a jövő, hogy mi lesz ezután. Nincs lezárása és emiatt hatalmas hiányérzet maradt bennem a könyv kapcsán. Pedig olyan tökéletes lett volna az egész, ha a vége is az... 

Pontozásom: 
Borító: 5/5 
Történet: 4/5 
Sílus: 4/5
Karakterek: 5/5