"Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére."
/Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, részlet/
Épp egy könyvesboltból jövök haza, akciós könyveket vásároltam. Ez nem azt jelenti, hogy a könyvek vásárlását jobbnak tartom, mint a könyvtárat. De fordítva sem igaz. Szeretnék állást foglalni abban a vitában, hogy az ember könyvtárba menjen-e, vagy vásárolja-e meg a könyveket. Szeretnék, de nem tudok. Sokat gondolkodtam, és nem jutok dűlőre.
Kicsi korom óta, amennyire vissza tudok emlékezni, mindig volt édesapámnak egy mini könyvtára, ahonnan csak a család "kölcsönözhetett ki" könyvet. Szívesen emeltem le róla Tom Sawyer kalandjait, vagy az ókorról, őskorról szóló könyveket. Már nekem is van egy mini könyvtáram, amiről szeretném egyszer elmondani: most teljes.
Had szóljak néhány szót a könyvtár mellett. Nagyon praktikus a következő okokból:
- nem kell feltétlen megvásárolni a könyvet, ergo fölösleges költségek alól szabadítja fel az embert
- több a választási lehetőség, mint egy könyvesboltban
- a könyvtárba belépni, és végigjárni egy élmény - keresni, és olyasvalamire bukkanni, ami azonnal megfog, és nem enged
- a könyvtáros mindig tud valamit ajánlani
- nem csak a legújabb könyvek találhatók meg benne
- igazi kincsekre, régiségekre lehet bukkanni
- a könyveknek régi papír illatuk van, ami ellenálhatatlan
- nem foglal a könyv helyet a polcon (legalábbis nem hosszú ideig)
Szeretném azonban pontokba szedni a könyvvásárlás pozitívumait is:
- a könyv a tiéd, a te polcodat díszíti, senki nem követeli vissza
- bármikor leemelheted a polcról, hogy újraolvasd
- biztosan nincs kitépve belőle oldal, nincs telefirkálva

Sokszor fájdítom a szívem a könyvtárral, elolvasok egy könyvet, és arra gondolok, bárcsak lenne belőle egy saját példány. Valamiért szeretek annak a tudatával olvasni, hogy én lapozom végig először a könyvet, én látom meg összességében a történetet, és én figyelek fel az összes betűre először. Lehet, hogy beleolvasnak, de elejétől a végéig én először.
Emlékszem, évekkel ezelőtt rengetegszer kihoztam Ady összes versét a könyvtárból, és sokszor olvasgattam, arra gondolva, egyszer lesz egy saját Ady-kötetem, és akkor olvasok bele, amikor csak szeretnék. Ez az idő is eljött, másodéves voltam a főiskolán, amikor a szüleim megvették nekem születésnapomra.
Nekem nem Madonna a példaképem, vagy Michael Jackson, Elvis Presley. Nekem Ady Endre a példaképem, rá nézek fel, őt tartom a legigazabb, legnagyobb magyarnak és költőnek. Az én szememben senki nem tud versengeni vele. Biztos másnak más a véleménye, én azt hiszem, már így maradok, nekem Ady lesz az örök. :)
Sok dologban egyezik a véleményünk. Ebben is. De nem értem az Ady- himnuszt a végén... :D
VálaszTörlésAdyhoz először csak a könyvtár közvetítésével volt közöm, de most már közvetlen a kapcsolatunk, nincs benne semmi közvetítő eszköz. :D Polcom tetején pihen. :D
VálaszTörlés