Könyvtárak és könyvesboltok

"Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére."

/Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, részlet/

Épp egy könyvesboltból jövök haza, akciós könyveket vásároltam. Ez nem azt jelenti, hogy a könyvek vásárlását jobbnak tartom, mint a könyvtárat. De fordítva sem igaz. Szeretnék állást foglalni abban a vitában, hogy az ember könyvtárba menjen-e, vagy vásárolja-e meg a könyveket. Szeretnék, de nem tudok. Sokat gondolkodtam, és nem jutok dűlőre. 

Kicsi korom óta, amennyire vissza tudok emlékezni, mindig volt édesapámnak egy mini könyvtára, ahonnan csak a család "kölcsönözhetett ki" könyvet. Szívesen emeltem le róla Tom Sawyer kalandjait, vagy az ókorról, őskorról szóló könyveket. Már nekem is van egy mini könyvtáram, amiről szeretném egyszer elmondani: most teljes. 

Had szóljak néhány szót a könyvtár mellett. Nagyon praktikus a következő okokból:

- nem kell feltétlen megvásárolni a könyvet, ergo fölösleges költségek alól szabadítja fel az embert

- több a választási lehetőség, mint egy könyvesboltban

- a könyvtárba belépni, és végigjárni egy élmény - keresni, és olyasvalamire bukkanni, ami azonnal megfog, és nem enged

- a könyvtáros mindig tud valamit ajánlani

- nem csak a legújabb könyvek találhatók meg benne

- igazi kincsekre, régiségekre lehet bukkanni

- a könyveknek régi papír illatuk van, ami ellenálhatatlan

- nem foglal a könyv helyet a polcon (legalábbis nem hosszú ideig)

Szeretném azonban pontokba szedni a könyvvásárlás pozitívumait is:

- a könyv a tiéd, a te polcodat díszíti, senki nem követeli vissza 

- bármikor leemelheted a polcról, hogy újraolvasd

- biztosan nincs kitépve belőle oldal, nincs telefirkálva

Én speciel szeretem megvenni a könyveket, amiket olvasok, ám erre nem mindig van lehetőség, ilyenkor kölcsönzök. A könyvespolcom folyamatosan bővül, lassan nem férek el a szobámban. A könyvtárban szeretek végigsétálni a polcok között úgy, hogy célirányosan megyek, és leveszem, amit kell. Szeretem azt is, amikor nincs célom, nem tudom, mit szeretnék kikölcsönözni, egyszerűen böngészek. Ebből szokott világvége lenni, mert - bár eltökélt célom volt, hogy csak 1-2 könyvet kölcsönzök, - egy kupac könyvvel a kezemben lépkedek a pulthoz, és a könyvtáros srácnak le kell emelnie belőle 3-4 darabot, hogy lássa, ki vagyok. :) 

Sokszor fájdítom a szívem a könyvtárral, elolvasok egy könyvet, és arra gondolok, bárcsak lenne belőle egy saját példány. Valamiért szeretek annak a tudatával olvasni, hogy én lapozom végig először a könyvet, én látom meg összességében a történetet, és én figyelek fel az összes betűre először. Lehet, hogy beleolvasnak, de elejétől a végéig én először. 

Emlékszem, évekkel ezelőtt rengetegszer kihoztam Ady összes versét a könyvtárból, és sokszor olvasgattam, arra gondolva, egyszer lesz egy saját Ady-kötetem, és akkor olvasok bele, amikor csak szeretnék. Ez az idő is eljött, másodéves voltam a főiskolán, amikor a szüleim megvették nekem születésnapomra. 

Nekem nem Madonna a példaképem, vagy Michael Jackson, Elvis Presley. Nekem Ady Endre a példaképem, rá nézek fel, őt tartom a legigazabb, legnagyobb magyarnak és költőnek. Az én szememben senki nem tud versengeni vele. Biztos másnak más a véleménye, én azt hiszem, már így maradok, nekem Ady lesz az örök. :)