Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

Szerző: Leiner Laura

Cím: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő 

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2012

Fülszöveg: 

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás). 

Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…

Kapcsolatom a könyvvel: 
Hamar elérkeztem az utolsó előtti kötethez én is, és számolom a napokat, mikor vehetem kezembe az utolsó, 8. részt is. 

A vidám sorok mögött volt valami szomorkás tartalom, ami miatt éreztem én is (nem csak Reni), hogy lassan itt az érettségi, a ballagás, és elbúcsúzunk kedvenceinktől. 

Rentai Renáta: 

Ebben a részben gyakran hangoztatja, hogy lassan vége mindennek, itt a szalagavató, a ballagás, a vizsgák... Ezek a többiek szerint messze vannak még, neki mégis mindenről az jut eszébe, hogy ez az utolsó évük az iskolában. Fél, hogy nem tud elszakadni, és aggódik, mi lesz a barátaival, ha mindenkit másfelé sodor az élet. Teljesen megértem, én is ilyen voltam. Amikor felvettek a főiskolára, arra gondoltam, nem lehet olyan jó, mint a középiskola volt, ahol ott voltak a barátaim, ahol minden nap nagyokat nevettem, és soha nem voltam magányos. 
Később kiderült, a főiskola és az ottani kapcsolatok legalább annyira jók voltak, mint a középiskolában. Most a főiskolára szeretnék nagyon visszamenni, az hiányzik a legjobban.
Ebben a részben már biztosak lehetünk abban, hogy Reni felnőtt, igazán kötelességtudó, felelősségteljes és gondoskodó lett. Gondoskodó a barátaival, családjával, szeretteivel. 
Örülök, hogy a féltékenysége alábbhagyott. 
Úgy tűnik, neki ennyi idő kellett, hogy megtalálja a helyét, és valóban ott érezze jól magát, ahol van, azzal a társasággal, akikkel van. 

Bencze Virág: 
A csupaszív, butuska kedvenc mint mindig, most is 100%-osan Reni mellett áll a bajban. Ilyen egy igaz barát, aki soha nem hagy cserben minket, és segít, ahol tud. 
Mondjuk ennyi idős korára az ember már kinövi gyerekes rajongásait a sztárok iránt, és elkezd önmagával és a jövőjével foglalkozni, ez nála nem így van. Az életben egy ilyen személyiségű ember nem tudom, hogyan boldogul, hiszen amellett, hogy tele van jó tulajdonságokkal, amellett nagyon hanyag, lusta, nem tanul, semmi komoly dolog nem érdekli. 

Neményi Arnold:
Ő az a karakter, aki már egyáltalán nem hiányzik a történetből, akit már egyáltalán nem szeretek, hiszen ebben a részben teljesen elvágta magát előttem. Reni helyében én is hasonlóan cselekedtem volna egy ilyen helyzetben, és elsősorban azt védem meg, aki a párom, akit nagyon szeretek. Sértegesse bárki, azzal szembeszállok. 
Korábban reménykedtem, hogy talán visszajön majd Arnold, most örülök, hogy nem így lett, és csak akkor kell olvasnom róla, ha látogatóba jön haza. 

Szatmáry Kinga:
Hihetetlen, hogy mennyit változik az ember, ha hirtelen más társaságba keveredik. Itt is ezt tapasztalhatjuk, Kinga nagy változáson megy keresztül köszönhetően Reniék mellett elsősorban az új párjának. A 7 kötetben összesen nem beszélt senkivel ilyen normálisan, mint a jelenlegi párjával. Örülök, hogy Kinga egy picikét beszürkül, úgymond normálisabb lesz. Azért remélem, másokkal szemben a stílusa megmarad. :D 

Antai-Kelemen Ádám (Cortez):
Nem gondoltam volna, hogy még ennél jobban is meg tud magának nyerni, de sikerült. Fogalmam sincs, mit csinál az olvasókkal Cortez, hogy egy korábban bunkónak, aszociálisnak megismert menő srácot így megszeressünk. 
Nem értettem eddig, mi ez a nagy rajongás az iskola többi tanulóitól, hiszen Cortez a haverjain kívül nem igazán kommunikál senkivel, "leszar" mindenkit. 
Már az előző 1-2 kötetben is más vélemény alakult ki bennem róla, mint korábban, de ez, a 7.kötet csak megerősített abban, hogy ennek a srácnak van szíve, és igazán szerethető személyiség. 

Pósa Richárd (Ricsi):
Bármit tesz, ő már nagy kedvenc marad. Imádom, és szerencsére egy középiskolás raszta osztálytársam arcát/személyiségét sikerült hozzá társítanom, így még szerethetőbb lesz számomra. Tetszik, ahogy a szeretteit védelmezi mindenen át, a barátai a legfontosabbak számára. 
Ami pluszban szimpatikus, hogy ennyire bensőséges kapcsolatban van Cortezzel, ritka az ilyen igaz barát, mint Ricsi. 

Nagy Zsolt (Zsolti):
Zsolti, az csak Zsolti. Egy vadállat, egy idióta, egy nagypofájú srác, akit csak bírni lehet, utálni nem. Ahogy a kötetek követik egymást, ebben egyre biztosabb leszek. Ő az, akitől soha semmi negatívat nem olvastam a sorozatban, nem volt olyan pillanat, amikor okot találhattam volna rá, hogy kicsit is kevésbé kedveljem. 

Haraszti Róbert (Robi) és Bernáth András (Andris):
Igazán különleges színfoltjai a történetnek, ha ők nem lennének, ez a könyv sokkal szegényebb lenne. Nagyon értékes szereplők, sokat hozzáadnak a könyv élvezhetőségéhez, és valljuk be, a legnagyobbakat az ő poénjaikon, hülyeségeiken röhögünk folyamatosan. :) 

Matsuda Okitsugu (Macu):
Örülök, hogy ennyire be tudott illeszkedni az osztályba, ő nekem már olyan, mintha az elejétől kezdve itt lenne velünk, mintha itt kezdte volna a kilencediket. Így most teljes lett az osztály, Arnold utazásával. Úgyhogy akármennyire is utálom Arnoldot, neki köszönhető, hogy megismerhettem Macut. Nem gondoltam, hogy pont Dave-vel haverkodik majd össze ennyire, azt hittem, egy darabig még durván rivalizálni fognak az iCuccok miatt. :) 

Mindenkit megismerhettünk már jobban, még a csöndes Zsákot is. :) Kár, hogy Gáborban még mindig nem vagyok biztos, hogy az osztály tagja, és néha még én sem ismerem meg. :) 

Pontozásom:  Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Borító: 5/5
Szereplők jelleme: 5/5
Kedvenceim: Reni, Cortez, Kinga, Virág, Ricsi, Dave, Zsolti, Máday :D