Cím: A könyvtolvaj
Eredeti cím: The Book of Thief
Fordította: M. Nagy Miklós
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2021
ISBN: 9789634052289
540 oldal
Fülszöveg:
1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.
A történetről:
Már régóta kerülgettem ezt a könyvet: tudtam a létezéséről, ahogy a film létezéséről is, de sokáig nem olvastam, s a filmet sem láttam. A téma nagyon érdekel, szívesen olvasok a II. világháború keserű valóságáról, habár a drámai sorsokat nehezen viselem, főleg, ha valóságosak is lehetnek.
Aztán betévedtem egy könyvesboltba, s akármennyire válogattam a könyvek között, valahogy mindig ennél akadt meg a tekintetem. Ezt jelnek vettem, így kénytelen voltam a könyvvel hazatérni.
Az első oldalaknál nagyon nyomasztott a sok katasztrófa, amelyek egymást követik. Ha nem lett volna ennyire lebilincselő a könyv nyelvezete, a stílusa, lehet, hogy nem is olvastam volna tovább - utólag nagyon örülök, hogy kitartottam az olvasás mellett, ugyanis fantasztikus történetnek lehettem részese. Borzasztó, elszomorító, de fantasztikus.
A történet elbeszélője a halál, ő mesél Liesel történetéről. Az írói képek, a hasonlatok, a metaforák nagyon sokat dobtak a történeten, élvezhetőbb, szerethetőbb lett általuk. Talán kicsit túlságosan kedves, túlságosan pozitív ahhoz képest, ami a történet idejében a valóság volt. Ha valaki a II. világháborúról, mint történelmi eseményről olvasna, nem ezt a könyvet kell a kezébe vennie. Kikapcsolódni, egy szerethethően fájdalmas történetet olvasni viszont ideális.
Liesel hamar a szívembe nőtt. Ahogy a korban nagyon sok gyermeknek, úgy az ő sorsa is tele van tragédiákkal, fájdalmas történetekkel. S ezeknek még nincs vége, hiszen csak most megyünk bele igazán a hitleri Németország csúfos cselekedeteibe, amit sajnos mindenkinek meg kellett tapasztalnia - kinek így, kinek úgy.
Liesel német családhoz kerül, az éjszakai felriadásokon egyetlen ember tud csak segíteni: Hans Hubermann. A legszerethetőbb karakter, aki reálisan látja a világot, aki tudja, hogy mikor szólalhat meg és mit mondhat, s aki szavak nélkül is képes segíteni. Sokat dobott a jelenléte a történeten.
Ami kevésbé volt számomra szimpatikus, hogy a könyvben alapvetően mindenki jó. Idillikus, szép elképzelés, de a valóság nem ez volt. Nem javult meg mindenki, aki eredetileg rossz volt.
Összességében:
Olvasás után megnéztem a filmet is. Egy kicsit könnyedebbek, felszínesebbek benne az érzések, mint a könyvben, éppen ezért nehéz csupán a film alapján megérteni azt a kötődést, ami a főhősnő és a szereplők között kialakult. Ettől függetlenül egy jó filmnek éreztem, nem untam. Az általam olvasott kiadásnak a borítóján egyébként a színésznő látható, aki Lieselt alakította a filmben. Szeretem a filmes borítókat, úgyhogy egyáltalán nem bántam. Emellett annyi minden volt itt, amit a történet elején össze kellett rakni, egyáltalán nem zavart, hogy "nem hagyta a borító, hogy elképzeljem" a főszereplőt.
Pontozásom:
Történet: 5/5
Szereplők: 4/5
Nyelvezet: 4/5
A könyvet még nem olvastam, pedig kíváncsi vagyok rá. A filmet kb. két éve láttam, tetszett, de azt éreztem, amit Te is írtál, hogy nem tudni, miért alakul ki a kötődés a szereplők között. Ennek ellenére tetszett, és egyszer a könyvet is elolvasom, csak előtte én is felkészülök lelkileg.
VálaszTörlés