Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés

Szerző: Tonya Hurley

Cím: Szellemlány - Hazatérés 

Eredeti cím: Ghostgirl - Homecoming

Fordító: Győri Dávid

Kiadó: Pongrác Kiadó

Kiadás éve: 2010

281 oldal 

Fülszöveg: 

"Charlotte Usher, a Szellemlány akkor ébred rá, hogy a halál utáni élet nem egészen olyan, amilyennek várta, amikor a mennyország helyett a lelkiismeret hangjaként egy telefonos segélyszolgálatnál kell ügyeletet ellátnia. Ám hirtelen nagy szükség lesz a segítségére, amikor a Hawthorne Gimnázium kedvelt-gyűlölt szurkolólánya, Petula, és goth húga, Scarlet, fél lábbal a túlvilágon találják magukat. Charlotte segítsége akár az életükbe - vagy a halálukba - is kerülhet..." 

A könyv külsejéről: 

Bizonyára ismeritek azt az érzést, amikor egy könyvet azért veszel meg, mert megtetszett a borítója, és úgy gondolod, hogy ez elég ahhoz, hogy a könyv jó legyen. Aztán pofára esel, mert rájössz, hogy nem elég a szép küllem, a belsőnek is értékesnek kell lennie. 

Na de ez a könyv nem azok közé tartozik, aminél csalódott leszel, ha beleolvasol! :)

Ha bemész a boltba, nem tudsz mellette úgy elmenni, hogy ne vedd a kezedbe, ne nyisd fel a borítóját, ne csodáld meg az egészet úgy, ahogy van. Erre a könyvre nem lehet azt mondani, hogy "szép a borítója", mert sokkal többről van itt szó. Arról, hogy ennek a könyvnek a kinézete fantasztikus! Hihetetlenül egyedi ezzel a tükrös megoldással a borító, imádok "belenézni" és ott magam helyett Charlotte-ot látni. :) 

A lapok élei itt is, mint az első kötetnél, ezüst színűek, és nagyon szeretem a "fordított" oldalakat, ahol a lap fekete, a szöveg pedig fehér. Emellett tele van gyönyörű rajzokkal. Az ember már attól jól érzi magát, ha lapozgathatja ezt a csodát. 

Ha könyv lennék, addig szaladnék ez után a könyv után, amíg igent nem mond nekem. 

A történetről: 

Egy trilógia második kötete, ám önálló kötetként is olvasható. Amennyiben az elsőt nem olvasta valaki, úgy is tetszene neki a második. Ami információkra szükségünk van, arra úgyis utal az írónő. 

Az első kötetet kb. 1 éve olvastam és értékeltem. Abban az értékelésben leírtam, hogy a Szellemlány már az első kötet után beállt a sorba a kedvenc sorozataim közé. A második kötet ezt csak megerősítette. 

Amint elkezdtem olvasni, valami kettős érzés kapott el. Egyrészt az, hogy mennyire hiányzott Charlotte és Scarlett története, mennyire jó újra találkozni velük és olvasni a történeteiket. Másrészt bűntudatom volt, amiért kibírtam nélkülük egy évet. A bűntudatom hamar elszállt, jött helyette másik: amikor a férjem néhány órára megszűnt számomra egy kicsit, és csak olvastam, lapoztam, nem tudtam letenni... Nem vette zokon, csak mosolygott, és megjegyezte, régen látott már ennyire belemerülni egy könyvbe. Én pedig nem győztem hangsúlyozni, hogy ez valóban egy NAGYON JÓ könyv. Igazán letehetetlen. Benne vannak a barátnőim, és azok is, akiket nagyon utálok, de olyan régen találkoztam velük, hogy még Petulának és a sleppjének is nagyon örültem.

Ez a rész is szépen ki van dolgozva, átlátható, érthető, és minden egyes mondata eljutott nem csak a tudatomig, hanem a szívemig is. Van egy különleges hangulata ennek a sztorinak, amitől egyszerűen csak sírnom kellene a boldogságtól, de erőt veszek magamon. Csak úgy tudok a valóságban maradni, ha minden fejezet végén tartok egy levegővételnyi szünetet, és elmondom magamban, hogy ez csak egy könyv, egy kitalált történet... 

Valahogy mégis egy picikét igazinak tűnik. Egy kicsit bennem is van valahol egy Charlotte, ahogy sok emberben, és annyira szeretnék segíteni, de tudom, visszahozni nem lehet senkit. Olyan magányos, szeretetre méltó, lelket simogató az egész könyv. De ahhoz, hogy a kedvenceid közé sorolhasd, meg kell értened. 

Egyszerűen nem tudok és nem is akarok kitérni a hibákra, mert alig vannak és alig észrevehetők, mert bár idegesít, hogy Petula részeinél átcsap a történet valami Vass Virágos vagy Fejős Évás stílusba, de nem tud zavarni, mert annyira várom, hogy megtudjam, mi fog történni. 

Pongrácék azt mondták, várhatóan jövőre kezünkben tarthatjuk a harmadik részt. Csak azt nem tudom, mit fogok csinálni az elkövetkezendő 1 évben Charlotte-ék nélkül. 

Jó azoknak, akik egyáltalán nem olvasták a könyvet. Mert nem tudják, hogy mi maradt ki az életükből és mert nem kell szomorkodniuk, hogy még várniuk kell a folytatásra. :) 

Pontozásom: 
Történet: 5/5

Megfogalmazás: 5/5

Borító: 5***/5 (abban már biztos vagyok, hogy az év végi összesítésemnél melyik könyv kapja az év borítója címet) 

Szereplők: 5*/5

Kedvenc szereplők: Damen, Charlotte, Scarlet, Zöld Gary

Köszönöm, Pongrác, hogy kiadtad ezt a csodás könyvet, nélküled nem olvashattam volna! :)