Szerző: Christopher Paolini
Cím: Örökség (Az Örökség 4.)
Eredeti cím: Inheritance
Fordító: Urbán Erika
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012
Fülszöveg:
"Kezdetben volt Eragon...
És végül itt az Örökség.
Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak...
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket..."
A könyvről:
A korábbi három kötetről (Eragon, Elsőszülött, Brisingr) már olvashattatok értékelést a blogomon. Ha valóban olvastátok, akkor tudjátok, mennyire nagy kedvencem ez a könyvsorozat.
Mindig szerettem és tiszteltem az Európa Könyvkiadót, amiért igényes irodalomhoz adja csak a nevét. A Stephen King könyvek miatt még jobban megkedveltem, ekkor már a könyvvásárlásoknál figyelembe vettem, hogy ki adta ki azokat. Igazi kedvencemmé akkor vált, amikor megajándékoztak minket ezzel a gyönyörű, különleges lényekkel teli mesével.
Erről a könyvről nem lehet úgy írni, hogy az ember ne legyen elfogult. Az elmúlt éveimet végigkísérte Eragon és Saphira, folyamatosan aggódhattam a sorsukért. Most viszont búcsút kellett intenem ezeknek a nagyon jó barátoknak, hiszen sorozatzáró-kötetet olvastam.
Még ennyi idő után is ugyanúgy érdekelt, lekötött, ahogy az előző részek. Egy percig, egy sor erejéig sem unatkozhattam, a legfordulatosabb és legeseménydúsabb kötet a négy közül. Új kedvenceim lettek és a régiek közül volt, akit most kevésbé szerettem.
Bár tudjuk, hogy a mesékben legtöbbször a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz bűnhődik, mégsem kiszámítható teljesen a vége. Vannak dolgok, amik számomra a 4 köteten át egyértelműnek tűntek, mégsem lett úgy, ahogy vártam. Akadt olyan is, ami ebben a kötetben vált nyilvánvalóvá, aztán ismét pofára estem, mert tévedtem. :)
Szeretem az egész helyet, ahol ők léteznek, szeretem az összes népet, akik a történetben megtalálhatók. Olvasás után visszatettem a negyedik kötetet a polcomra, és gyönyörködtem az összhatásban, a teljességben. Nagyon várom, hogy a kislányom annyi idős legyen, hogy a kezébe adhassam és azt mondhassam: ha valami igazán jót szeretnél olvasni, kezd el az első kötetet. Azon fogod kapni magad egy idő után, hogy már a negyedik kötet végén jársz.
Mert velem így volt, még akkor is, ha kisebb-nagyobb szüneteket tartottam a részek között. Gyönyörűen kidolgozott világ, szépen megfogalmazott történet, igényes írásmód. Erre van szükségünk, és nem a divatkönyvekre, amik tucatszámra jelennek meg hetente. Ebbe nem nagyon tudok belekötni, nem tudok egyetlen indokot sem, hogy miért ne olvassátok. Mert ezt a történetet meg kell ismernie mindenkinek.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők jelleme, kidolgozottsága: 5/5
Kedvenceim: Saphira, Eragon, Murtagh, Tövis, Gleadr, Nasuada, Arya
Sajnálom, hogy vége, de köszönöm az összes olvasó nevében az Európa Könyvkiadónak, hogy lehetőségünk volt anyanyelvünkön olvasni ezt a varázslatot! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése