Szerző: Stephen King
Cím: Christine
Fordító: Falvay Mihály
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
645 oldal
Fülszöveg:
"A szerelem öl, butít és nyomorba dönt - szokták mondani a sokat tapasztalt öregek, s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak, aki tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút. De mi van akkor, ha egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú - pontosabban kamasz fiú - szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált, csupa rozsda autó? Egy húszéves, egykor ragyogó szépségű s még mindig elbűvölő alakú 1958-as Plymouth Fury, "akit" ráadásul Christine-nek hívnak? Nos, miután Arnie Cunningham libertyville-i középiskolás diák első látásra fülig beleszeret Christine-be, s őrülten, elvakultan, a végsőkre elszántan szembefordul szüleivel, egyetlen barátjával, sőt egyetlen barátnőjével is, hogy megszerezhesse, illetve megtarthassa "őt", a tétel minden kétséget kizáróan erre az esetre is igaz. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit elüldöz a fiú mellől. S valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba hoznia Christine-t, egyre-másra rejtélyes módon és bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok bolydítják fel a kisváros békés mindennapjait. Bizonyítékok hiányában tétován tapogatózik a nyomozótiszt. Bizonytalan sejtésekkel viaskodik a jó barát, Dennis Guilder és a barátnő, Leigh Cabot is, akiket az egyre megfoghatatlanabbá váló szörnyű események magától értetődő természetességgel sodornak egymás karjaiba. Érzéki csalódás, a képzelet játéka csupán vagy valóság az az oszladozó hulla szagára emlékeztető bűz, amely hol halványabban, hol orrfacsaró módon Christine-ből árad? S vajon mi okozza azt az ijesztő változást, ami Arnie megjelenésében és viselkedésében végbemegy, attól kezdve, hogy Christine-t magáénak tudhatja? Talány és meghatározhatatlan rettegés mesteri adagolásával tartja fogva az olvasót Stephen King, akinek már számtalan regényét izgulhattuk végig."
A könyvről:
Nem véletlenül adták ki ennyiszer ezt a könyvet, és nem véletlenül van ekkora sikere, ahogy a többi Stephen King könyvről is ez a véleményem.
Olvastam már tőle máskor is, többet is, de ez a regény valahogy még az eddigieknél is jobban lekötött és fenntartotta az érdeklődésemet minden oldalon, mondaton, betűn keresztül.
Ahogy a főszereplő, Arnie vonzódott Christine-hez, úgy vonzódtam én is a könyvhöz, és ha megláttam az asztalon heverve, nem bírtam ki, hogy ne olvassak belőle. Még akkor is így volt ez, ha éppen dolgom akadt: olvastam főzés közben, takarítás alatt pár perc szünetet tartva (na, csak egy fejezet, esküszöm, és folytatom a dolgom).
Ahogy az ember a kezébe veszi ezt a kötetet, mintha az oldalszámok és az idő is megszűnnének benne létezni, észre sem veszed, hogy már 2 órája csak lapozgatsz, lapozgatsz, izgulsz a szereplőkért, kíváncsi vagy, hogyan alakul az emberek sorsa... Aztán egyszer csak vége, és értetlenül állsz a könyv fölött, és csak annyit tudsz mondani: "Akkor ez most mit akar jelenteni? Mi ez a befejezés?"
Amellett, hogy Stephen King minden egyes könyvével eléri, hogy esténként ne legyenek nyugodt álmaid, valami mást is segít megérteni: az emberi lélek, a gondolkodás fajtáit, miértjeit, a személyiségek alakulását és változását, a belső rossz/gonosz legyőzését. Picike túlzással talán azt is mondhatnám, hogy nagyon jó pszichológia tankönyv lehetne ebből a regényből.
A szereplők kifordulnak magukból, kezdenek megőrülni vagy éppen tisztán látni. Adott egy szituáció, ahol nehéz elérni, hogy önmagunk maradjunk, mégis akadt olyan szereplő, akinek sikerül, és vannak még épeszű gondolatai.
Szépen kiolvashatjuk a sorok közül azokat a gondolatokat, amik az emberi kapcsolatokra hívja fel a figyelmet, a barátságokra és szerelmekre, akár kimondatlanul, akár kimondva.
Túl nagylelkűen használjuk a könyvek olvasásakor azt a szót, hogy "letehetetlen". Túl sablonos lett egy értékelésnél, és minden, közepesnél jobb könyvre ráaggasztjuk ezt a jelzőt. De ez, kedves olvasók, valóban egy letehetetlen könyv.
Pontozásom:
Pontozásom:
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők jelleme: 5/5
Kedvenc szereplő: Dennis
Borító: 5/5
Sok gépelési hibát találtam a könyvben, volt, amelyik nagyon szemet szúrt, volt, amelyik csak éppen feltűnt, de semmit nem rontott a történet élvezhetőségén. Örülök, hogy elolvastam (még akkor is, ha utána valami szépet, meséset kellett olvasnom kicsit, hogy el tudjak aludni).
Mr. King! Még találkozunk! :)
Tiszta eretnekség, tudom, de én még semmit nem olvastam Stephen Kingtől. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert olvastam angolul a The girl who loved Tom Gordon-t, viszont az egyáltalán nem gyakorolt rám olyan hatást, amilyet a King-könyveknek szoktak tulajdonítani. Szóval olyan igazi, horror-Kinges könyvet még nem olvastam. Szeretem megőrizni a nyugodt álmaimat. :D Pedig kéne, mert egy kihíváshoz, ami egykor a sajátom volt, szükség lenne rá, de nem vagyok biztos benne, hogy menni fog. Gáyva vagyok, na. :)
VálaszTörlésÉn is gyáva vagyok egyébként, horrorfilm után pl. 1 hétig minimum nem alszom rendesen. :D De a King-könyveknek tényleg megvan a maguk hangulata, amit én is megszerettem. :)
VálaszTörlés