Szerző: Sherry Gammon
Cím: Szerethetetlen (Port Fare trilógia I.)
Eredeti cím: Unlovable
Fordította: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978 963 261 343 7
404 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
A tizennyolc éves Maggie Brown régi, ócska ruháival, kiugró arccsontjával és karikás szemével elég ijesztő látványt nyújt. Emiatt az iskolában gyakran válik gúnyolódások célpontjává. A lány problémáját azonban nem a csípős megjegyzések és a drogok jelentik, hanem alkoholista édesanyja és reménytelen életkörülményei. És ha eddig még nem lett volna elég a szenvedésből, Maggie életében megjelenik a reménytelennek tűnő szerelem. Belehabarodik Seth Prescottba, de attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. A kapcsolat Seth számára is buktatókat tartogat, ugyanis a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High középiskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül.
A Szerethetetlen nagyszerű történet önismeretről, szerelemről, félelemről és csalódásokról, némi humorral tarkítva.
A borítóról:
2013 óta van valamilyen kapcsolatom a könyv borítójával. Először csak Molyon gyönyörködtem benne, ahányszor szembejött velem valakinek az aktuális olvasmánya. Feltettem kívánságlistára is a kötetet, éppen a borítókép miatt. Odavoltam érte. Aztán, amikor beszereztem a köteteket, boldogan néztem a polcomra, hogy ott van, még a gerince, a betűtípus is csodálatos, örültem, hogy az én magánkönyvtáramat is díszíti. Olyan volt nekem évekig, mint egy karácsonyfa egyik legszebb dísze, még úgy is, hogy soha nem ismertem meg jobban.
2013 óta van valamilyen kapcsolatom a könyv borítójával. Először csak Molyon gyönyörködtem benne, ahányszor szembejött velem valakinek az aktuális olvasmánya. Feltettem kívánságlistára is a kötetet, éppen a borítókép miatt. Odavoltam érte. Aztán, amikor beszereztem a köteteket, boldogan néztem a polcomra, hogy ott van, még a gerince, a betűtípus is csodálatos, örültem, hogy az én magánkönyvtáramat is díszíti. Olyan volt nekem évekig, mint egy karácsonyfa egyik legszebb dísze, még úgy is, hogy soha nem ismertem meg jobban.
A történetről:
Nem hajtott eddig a kíváncsiság, bár a borítójában gyakran gyönyörködtem, nem volt se kedvem, se időm eddig elolvasni - hol a recenziós könyvek miatt csúszott, hol a könyvtári könyvek miatt, hol egyéb okokból. Most azonban egy moly.hu-s kihívás keretein belül el "kellett" olvasnom, úgyhogy levettem a helyről, s nekikezdtem.
Egy hónap híján három éve állt a polcomon ez a kötet, s a trilógia további kötetei, máig olvasatlanul. Hogy ez az első honnan volt meg, már nem is emlékszem (talán cseréltem, talán vettem, talán ajándékba kaptam), de abban biztos vagyok, hogy a másik kettőt Móni barátnőmtől kaptam születésnapomra. Elképzelhető, hogy ezt is.
Nem hajtott eddig a kíváncsiság, bár a borítójában gyakran gyönyörködtem, nem volt se kedvem, se időm eddig elolvasni - hol a recenziós könyvek miatt csúszott, hol a könyvtári könyvek miatt, hol egyéb okokból. Most azonban egy moly.hu-s kihívás keretein belül el "kellett" olvasnom, úgyhogy levettem a helyről, s nekikezdtem.
Tegnapelőtt reggel, amikor felkeltem, és az elsőt kortyoltam az eltúlzottan ízesített Sir Morton Earl Grey teámba, fellapoztam a könyvet az első fejezetnél és beleolvastam. Ettől a perctől nem volt menekvés, olvastam főzés közben, letettem magam mellé nyitva mosogatás közben, s volt olyan, hogy egyik kezemben Lego-fiúka, a másikban a könyv, így játszottam a nagylányommal a játszószobában.
Azt gondoltam, ez a könyv túl van hypeolva, csak azért, mert a Dream válogatás egy darabkája. Nem értettem sem azt, hogy lehet nála 1887 olvasás jelölve, s miért vannak úgy oda érte. Tudtam, a Maxim Kiadó Dream válogatása már-már lekényszeríti a népszerűségi dobogó első helyéről a Könyvmolyképző Kiadó Vörös Pöttyös köteteit, ám mostanáig nekem nem volt szerencsém közülük egyet sem elolvasni. Illetve nem volt kedvem hozzájuk, úgy éreztem, hogy ez tipikusan a "csöbörből vödörbe" tiszta példája, nem akartam újrakezdeni azt, hogy belehabarodok valamibe, amit mindenki szeret, és volt idő, amikor jóformán mást sem olvastam, csak Vörös Pöttyös köteteket. Nem akartam ugyanezt tenni a Dream válogatással. Aztán ez jól beszippantott...
Teljesen más, mint amire számítottam. Azt hittem, cukormázas, „tinis”, túl „szerelmes”. Sokkal mélyebb ez a könyv, mint amit gondoltam róla. Nem felszínes, emellett szerethető, szívszorító. Egy cseppet sem szerethetetlen.
Ami először megfogott benne, hogy nagyon részletesen, szépen van leírva (mostanában annyi ilyen könyvvel futok össze, és ennek igazán örülök). Hihetetlen, hogy az írónő még azt is beleírta, hogy egyik szereplője az asztalra pöckölte a tollat, vagy a notesz lapjait pörgetni kezdi. Kevesen figyelnek oda ennyire részletesen arra, hogy átadják az olvasóknak teljes valójában azt, amit ők elképzeltek.
Leginkább két szemszögből olvasható a könyv: a legtöbbet ebből Maggie, a főhős kapta. Megismerkedünk azzal, hogy ő hogyan érez az élete kapcsán, hogyan viseli a szegénységet, éhezést, lelki terrort, az anyja alkoholizmusát. A másik szemszöget Seth kapta az írónőtől, a rendőrség egyik ügynöke, aki középiskolásnak adja ki magát, hogy közel férkőzhessen a tinikhez és lebuktassa a drogdílerüket. Az ő megismerkedésük mellett pedig Seth próbálja a gyilkosokat megkeresni, akik Maggie életére is törnek.
Szimpatikus pillanatokkal teli könyv ez, miközben sokszor szívszorító. Volt, hogy hangosan felnevettem, volt, hogy a könnyeimmel küszködtem. Nagyon tetszett például az, hogy a középiskolások egy hátrányos helyzetű, árvákkal teli iskolába járnak órát adni, felolvasni. Nem tudom, valóban létezik-e ilyesmi Amerikában, ám én Magyarországon is bevezetném, mert ez egy csoda.
Néhány mondaton azonban megakadt a szemem. Maggie állandóan Cheerios müzlit eszik, mondván, hogy "nincs más". Aki valóban szegény, az nem teheti meg, hogy rendszeresen müzlit vásároljon, ez viszont a könyvnek olyan hibája, ami szembetűnő mindenkinek, aki volt már igazán éhes. Ennek a bakinak az oka valószínűleg az lehet, hogy az írónő talán soha nem éhezett, nem volt szegény. Gyerekkoromban, amikor apukám megkapta a fizetését, akkor volt lehetőségünk 1-2 doboz minőségi gabonapelyhet venni, csak akkor kóstolhattam a Cheeriost, Cini Minist és társait, de egy szegény, éhező családban ezt nem lehet megtenni, pláne nem ekkora sűrűséggel.
A másik szembetűnő baki, hogy Maggie tudott vezetni. Nyilván nem lehetett pénze jogosítványra, s ha még azt is mondjuk, hogy jogsi nélkül tette ezt, akkor is érthetetlen számomra, hogy egy szegény, zárkózott lány, aki valóban senkinek nem képes megnyílni, hogyan vezetheti más autóját?
Leginkább két szemszögből olvasható a könyv: a legtöbbet ebből Maggie, a főhős kapta. Megismerkedünk azzal, hogy ő hogyan érez az élete kapcsán, hogyan viseli a szegénységet, éhezést, lelki terrort, az anyja alkoholizmusát. A másik szemszöget Seth kapta az írónőtől, a rendőrség egyik ügynöke, aki középiskolásnak adja ki magát, hogy közel férkőzhessen a tinikhez és lebuktassa a drogdílerüket. Az ő megismerkedésük mellett pedig Seth próbálja a gyilkosokat megkeresni, akik Maggie életére is törnek.
Szimpatikus pillanatokkal teli könyv ez, miközben sokszor szívszorító. Volt, hogy hangosan felnevettem, volt, hogy a könnyeimmel küszködtem. Nagyon tetszett például az, hogy a középiskolások egy hátrányos helyzetű, árvákkal teli iskolába járnak órát adni, felolvasni. Nem tudom, valóban létezik-e ilyesmi Amerikában, ám én Magyarországon is bevezetném, mert ez egy csoda.
Néhány mondaton azonban megakadt a szemem. Maggie állandóan Cheerios müzlit eszik, mondván, hogy "nincs más". Aki valóban szegény, az nem teheti meg, hogy rendszeresen müzlit vásároljon, ez viszont a könyvnek olyan hibája, ami szembetűnő mindenkinek, aki volt már igazán éhes. Ennek a bakinak az oka valószínűleg az lehet, hogy az írónő talán soha nem éhezett, nem volt szegény. Gyerekkoromban, amikor apukám megkapta a fizetését, akkor volt lehetőségünk 1-2 doboz minőségi gabonapelyhet venni, csak akkor kóstolhattam a Cheeriost, Cini Minist és társait, de egy szegény, éhező családban ezt nem lehet megtenni, pláne nem ekkora sűrűséggel.
A másik szembetűnő baki, hogy Maggie tudott vezetni. Nyilván nem lehetett pénze jogosítványra, s ha még azt is mondjuk, hogy jogsi nélkül tette ezt, akkor is érthetetlen számomra, hogy egy szegény, zárkózott lány, aki valóban senkinek nem képes megnyílni, hogyan vezetheti más autóját?
A szereplőkről:
Nagyon kedveltem Maggiet, mert tökéletlenül tökéletes, mert felismeri magában a hibákat, s elfogadja a külsejét olyannak, amilyen, még akkor is, ha kék foltok tarkítják a szeme alatt az arcát a kialvatlanság miatt, vagy ha turcsi is az orra kissé.
Seth szintén szimpatikus volt, védelmező, szerethető, komoly gondolkodású. Éreztem rajta, hogy nem középiskolásnak lett ő kitalálva. Rég találkoztam olyan könyvvel, ahol a pozitívnak beállított szereplők közül mindet kedvelem, ez a könyv erre lehet példa.
Maggie anyja az a karakter, akit minden pillanatban gyűlöltem, még akkor is, amikor az írónő próbálta megszerettetni velem. A hideg rázott a viselkedésétől, valószínűleg azért volt rám ekkora hatással, mert én is anya vagyok. Nem lennék képes egy percig sem úgy viselkedni a gyermekeimmel, ahogy ő tette Maggievel.
Booker volt a nagy kedvenc, igazi humorbomba ez a pasi. Remélem, a következő kötetekben is bőven jut majd neki szerep.
Összességében:
Volt ebben minden: szeretet, szerelem, alkoholizmus, humor, kedvesség, gyermekbántalmazás, éhezés, szegénység, függőség... Ám semmi szerethetetlen.
Seth szintén szimpatikus volt, védelmező, szerethető, komoly gondolkodású. Éreztem rajta, hogy nem középiskolásnak lett ő kitalálva. Rég találkoztam olyan könyvvel, ahol a pozitívnak beállított szereplők közül mindet kedvelem, ez a könyv erre lehet példa.
Maggie anyja az a karakter, akit minden pillanatban gyűlöltem, még akkor is, amikor az írónő próbálta megszerettetni velem. A hideg rázott a viselkedésétől, valószínűleg azért volt rám ekkora hatással, mert én is anya vagyok. Nem lennék képes egy percig sem úgy viselkedni a gyermekeimmel, ahogy ő tette Maggievel.
Booker volt a nagy kedvenc, igazi humorbomba ez a pasi. Remélem, a következő kötetekben is bőven jut majd neki szerep.
Összességében:
Volt ebben minden: szeretet, szerelem, alkoholizmus, humor, kedvesség, gyermekbántalmazás, éhezés, szegénység, függőség... Ám semmi szerethetetlen.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése