Cím: A szemtanú
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978-615-5692-05-5
408 oldal, 3499 Ft
Fülszöveg:
Ki ne várná repesve, hogy beteljesíthesse gyermekkori vágyát?
Hogy kiszakadva a hétköznapok egyhangúságából végre nekivághasson egy kalandos világ körüli útnak?
Lili Green izgatottan készül a régóta szervezett utazásra. Összekészített csomagokkal és új élmények reményével vág bele az indulás előtti utolsó munkanapjába. Ám egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, amikor Lili egy bűncselekmény szemtanújává válik, és ezáltal egy bérgyilkos céltáblájának közepére kerül. A teljesen félresiklott utazás pedig immár nem a szép emlékek gyűjtéséről, hanem az életben maradásról szól.
Carrie Cooper kalanddal, érzelemmel, humorral és váratlan fordulatokkal teli története során végigizgulhatjuk, hogy egy teljesen hétköznapi lány mit tesz olyan cseppet sem mindennapi helyzetek sodrásában, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.
A borítóról:
Barna Gergely szépet alkotott, nagyon tetszik a borító összhatása, és igazán passzol a történethez és a műfajhoz maga a kép, és a hangulata, színvilága is.
Barna Gergely szépet alkotott, nagyon tetszik a borító összhatása, és igazán passzol a történethez és a műfajhoz maga a kép, és a hangulata, színvilága is.
A történetről:
Szerettem volna valami mást olvasni, nem olyat, amilyenek az utolsó olvasásaim voltak. Kellett egy kis frissítés, más műfaj, szerencsére ezzel a könyvvel meg is kaptam, amit akartam.
A főszereplő Lili, az írónő pedig már ezzel lekenyerezett engem, hiszen a nagyobb lányomat is Lilinek hívják. Itt már éreztem, hogy bármi lesz, tetszeni fog. Szerencsére a történet és az írónő stílusa ezt csak tetézte.
Lili Green egy hétköznapi lány, és végre úgy dönt, beteljesíti régi álmát, hosszú útra készül, szeretné bejárni a világot. Már a munkahelyén is elrendezett mindent, ám az utazása előtti utolsó munkanapján egy gyilkossági kísérletnek lesz szemtanúja, ezért a gyilkos üldözni kezdi. A rendőrségen feljelentést tesz, s részéről lezártnak tekinti az ügyet, mégis kicsit nyugtalanul ül fel a repülőgépre.
Ezen a járaton utazik két ügynök is, John Fuller és Zachary Simon, akik a nő megmentésére sietnek, amikor őt támadás éri a repülőút után, a reptér mosdójában. Úgy döntenek, a szemtanúnak az lesz a legjobb, ha elrejtik a nyilvánosság elől, nehogy megtalálja a gyilkos, így magukkal viszik - Lili tudta nélkül - egy eldugott helyre. Miközben ők egy másik ügyön dolgoznak, Lili a napjait a szállodában tölti, ám hamarosan belekeveredik ebbe a másik ügybe. Csöbörből vödörbe, s mire észbe kap, már alvilági alakokkal koktélozik és a leghírhedtebb drogcsempész szemeli ki szeretőnek.
A történet nagyon érdekes, és olyan gyorsan pörögnek az események, hogy csak kapkodtam a fejemet. Ráadásul többször meglepett a szerző, bedobott egy klisésnek tűnő szituációt (a gyilkostól a sötét, nagy parkolóhelységen át akar szaladni a főhős? az álompasi, John ottmarad az áldozattal a mosdóban, hogy ő vigyázzon rá?), s amikor már azt gondoltam, pontosan tudom, mi fog történni, akkor csavart rajta egy nagyot. Ezek a csavarok pedig annyira jól továbblendítették a cselekményszálakat, hogy egy percig sem lankadt a figyelmem.
Az első oldalak olvasása közben hátradőltem, és azt mondtam: "Oké, Lili és John majd összejönnek a végére, addig sok viszontagságon mennek keresztül együtt, Zac pedig a hoppon maradt harmadik lesz ebben a szerelmi háromszögben, akit sajnálni kell." Nos, ekkorát nem mostanában tévedtem egy könyvvel kapcsolatban! Szerencsére a legkevésbé sem volt kiszámítható.
Kicsit gyorsnak éreztem mindenki tempóját minden téren ahhoz képest, hogy a történet csupán körülbelül három hetet ölel fel (leszámítva a végét). Az alvilági kapcsolatok nem hiszem, hogy pár nap alatt alakulnának ki ennyire bizalmassá, bár bevallom, ebben semmilyen tapasztalatom nincs. :)
A könyv olvasása közben végig úgy gondoltam, hogy négy csillagot fogok adni moly.hu-n az ötből, s ez a négy csillag magában foglalja a történet jóságát, a szereplők némelyikének idegesítő személyiségét, és a szerethető karaktereket is. De a vége nagyot ütött, hogy kénytelen voltam megtoldani még egy fél csillaggal. Nem mindennapi befejezést kaphattunk. A történet tele volt izgalmas cselekményekkel, a vége pedig már csak hab volt a tortán. Nagyon örültem a befejezésnek, nem gondoltam, hogy ennyire lehet pozitív a sztori kimenetele.
Szerettem volna valami mást olvasni, nem olyat, amilyenek az utolsó olvasásaim voltak. Kellett egy kis frissítés, más műfaj, szerencsére ezzel a könyvvel meg is kaptam, amit akartam.
Lili Green egy hétköznapi lány, és végre úgy dönt, beteljesíti régi álmát, hosszú útra készül, szeretné bejárni a világot. Már a munkahelyén is elrendezett mindent, ám az utazása előtti utolsó munkanapján egy gyilkossági kísérletnek lesz szemtanúja, ezért a gyilkos üldözni kezdi. A rendőrségen feljelentést tesz, s részéről lezártnak tekinti az ügyet, mégis kicsit nyugtalanul ül fel a repülőgépre.
Ezen a járaton utazik két ügynök is, John Fuller és Zachary Simon, akik a nő megmentésére sietnek, amikor őt támadás éri a repülőút után, a reptér mosdójában. Úgy döntenek, a szemtanúnak az lesz a legjobb, ha elrejtik a nyilvánosság elől, nehogy megtalálja a gyilkos, így magukkal viszik - Lili tudta nélkül - egy eldugott helyre. Miközben ők egy másik ügyön dolgoznak, Lili a napjait a szállodában tölti, ám hamarosan belekeveredik ebbe a másik ügybe. Csöbörből vödörbe, s mire észbe kap, már alvilági alakokkal koktélozik és a leghírhedtebb drogcsempész szemeli ki szeretőnek.
A történet nagyon érdekes, és olyan gyorsan pörögnek az események, hogy csak kapkodtam a fejemet. Ráadásul többször meglepett a szerző, bedobott egy klisésnek tűnő szituációt (a gyilkostól a sötét, nagy parkolóhelységen át akar szaladni a főhős? az álompasi, John ottmarad az áldozattal a mosdóban, hogy ő vigyázzon rá?), s amikor már azt gondoltam, pontosan tudom, mi fog történni, akkor csavart rajta egy nagyot. Ezek a csavarok pedig annyira jól továbblendítették a cselekményszálakat, hogy egy percig sem lankadt a figyelmem.
Az első oldalak olvasása közben hátradőltem, és azt mondtam: "Oké, Lili és John majd összejönnek a végére, addig sok viszontagságon mennek keresztül együtt, Zac pedig a hoppon maradt harmadik lesz ebben a szerelmi háromszögben, akit sajnálni kell." Nos, ekkorát nem mostanában tévedtem egy könyvvel kapcsolatban! Szerencsére a legkevésbé sem volt kiszámítható.
Kicsit gyorsnak éreztem mindenki tempóját minden téren ahhoz képest, hogy a történet csupán körülbelül három hetet ölel fel (leszámítva a végét). Az alvilági kapcsolatok nem hiszem, hogy pár nap alatt alakulnának ki ennyire bizalmassá, bár bevallom, ebben semmilyen tapasztalatom nincs. :)
A könyv olvasása közben végig úgy gondoltam, hogy négy csillagot fogok adni moly.hu-n az ötből, s ez a négy csillag magában foglalja a történet jóságát, a szereplők némelyikének idegesítő személyiségét, és a szerethető karaktereket is. De a vége nagyot ütött, hogy kénytelen voltam megtoldani még egy fél csillaggal. Nem mindennapi befejezést kaphattunk. A történet tele volt izgalmas cselekményekkel, a vége pedig már csak hab volt a tortán. Nagyon örültem a befejezésnek, nem gondoltam, hogy ennyire lehet pozitív a sztori kimenetele.
A szereplőkről:
Lili, amellett, hogy a neve miatt a szívembe lopta magát, néha igazán idegesítő volt számomra. Ahogy a borítón is feltűnik: a szőke vonások észrevehetőek voltak nála. Okos, értelmes, talpraesett nőnek ismertem meg a könyv elején, aztán ledöbbentem egy-egy jelenetnél a viselkedésén vagy a gondolatain. Ha engem elrabolnának (akárki!), és egy ismeretlen helyen ébrednék, nem azon gondolkodnék, hogy le kell fürödnöm, mert ramatyul nézek ki. Egyébként tetszett benne az, hogy nem tipikus nő, elkészül időre, ha mennek valahová, kicsit úgy viselkedik, mint egy pasi. Nem tetszett vele kapcsolatban, hogy rendszeresen hangoztatta, hogy ő nem prosti, mégis pontosan úgy viselkedett, mint egy könnyűvérű nőcske.
Josh rosszabb, mint egy menyasszony, órákig képes készülődni, amivel Lilinek az agyára megy, én viszont jót szórakoztam rajta. Sokszor úgy éreztem, a személyisége miatt abszolút nem nyomozónak való, és ilyen mentalitással nem értem, miért nem bocsátották még el.
A kedvenc karakterem a "jók" közül Zac volt, a maga mindig higgadt, komoly, két lábbal a Földön járó stílusával. Mindig megfontolt, állandóan helyén van az esze, ám ugyanez elmondható a szívéről is, a tipikus jó karakter, akinek a rovására nem tudunk semmit felírni, és nincs rá okunk, hogy ne szeressük.
Nikosz Sztatopulosz volt az a karakter, akit a rosszasága ellenére végig kedveltem, bármit tett. Nem tudtam haragudni rá, nem tudtam utálni és nem szeretni, ellenben a Kaszással, aki bár nem igazán volt jelen a történetben, mégis a hideg rázott tőle.
Összességében:
Remélem, az írónő nem áll meg egy kötetnél, folytatja az írást, mert amit itt megalkotott, az igazán jól sikerült.
Lili, amellett, hogy a neve miatt a szívembe lopta magát, néha igazán idegesítő volt számomra. Ahogy a borítón is feltűnik: a szőke vonások észrevehetőek voltak nála. Okos, értelmes, talpraesett nőnek ismertem meg a könyv elején, aztán ledöbbentem egy-egy jelenetnél a viselkedésén vagy a gondolatain. Ha engem elrabolnának (akárki!), és egy ismeretlen helyen ébrednék, nem azon gondolkodnék, hogy le kell fürödnöm, mert ramatyul nézek ki. Egyébként tetszett benne az, hogy nem tipikus nő, elkészül időre, ha mennek valahová, kicsit úgy viselkedik, mint egy pasi. Nem tetszett vele kapcsolatban, hogy rendszeresen hangoztatta, hogy ő nem prosti, mégis pontosan úgy viselkedett, mint egy könnyűvérű nőcske.
Josh rosszabb, mint egy menyasszony, órákig képes készülődni, amivel Lilinek az agyára megy, én viszont jót szórakoztam rajta. Sokszor úgy éreztem, a személyisége miatt abszolút nem nyomozónak való, és ilyen mentalitással nem értem, miért nem bocsátották még el. A kedvenc karakterem a "jók" közül Zac volt, a maga mindig higgadt, komoly, két lábbal a Földön járó stílusával. Mindig megfontolt, állandóan helyén van az esze, ám ugyanez elmondható a szívéről is, a tipikus jó karakter, akinek a rovására nem tudunk semmit felírni, és nincs rá okunk, hogy ne szeressük.
Nikosz Sztatopulosz volt az a karakter, akit a rosszasága ellenére végig kedveltem, bármit tett. Nem tudtam haragudni rá, nem tudtam utálni és nem szeretni, ellenben a Kaszással, aki bár nem igazán volt jelen a történetben, mégis a hideg rázott tőle.
Összességében:
Remélem, az írónő nem áll meg egy kötetnél, folytatja az írást, mert amit itt megalkotott, az igazán jól sikerült.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Szereplők: 4/5
Stílus: 5/5
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Szereplők: 4/5
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése