Szerző: Cathrin Smith
Cím: Az Árny 1.
Kiadás éve: 2016
Magánkiadás
ISBN: 9789631261578
256 oldal
Fülszöveg:
Arion, az Árnyékvilág szülötte olyan lehetőséget kap, amely csak ritkán adatik meg: szabad akarattal ajándékozzák meg. Az Árnyékvilágban csak bábként élhetett, most azonban tudatosan tehet meg bármit a saját akaratából. Ahhoz viszont, hogy a Föld világos felén maradhasson, emberré kell válnia, ami egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen egy Árnynak erre csak kétféle lehetősége van. Az egyik megoldásra nem hajlandó, a másik pedig nem rajta múlik. Ráadásul még az Őrszem Caleb elől is bujkálnia kell, akinek az a feladata, hogy visszaküldje őt a saját világába.
Arion, az Árnyékvilág szülötte olyan lehetőséget kap, amely csak ritkán adatik meg: szabad akarattal ajándékozzák meg. Az Árnyékvilágban csak bábként élhetett, most azonban tudatosan tehet meg bármit a saját akaratából. Ahhoz viszont, hogy a Föld világos felén maradhasson, emberré kell válnia, ami egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen egy Árnynak erre csak kétféle lehetősége van. Az egyik megoldásra nem hajlandó, a másik pedig nem rajta múlik. Ráadásul még az Őrszem Caleb elől is bujkálnia kell, akinek az a feladata, hogy visszaküldje őt a saját világába.
Arion szeretne ember lenni, Mia pedig szeretne ebben segíteni neki. Caleb szereti Miát, ám a gyűlölet, amit Őrszemként az Árny iránt érez, teljesen elvakítja.
Mia szereti Calebet és Ariont is, de nem egyformán. A lány titkolja az Arionnal való kapcsolatát Caleb előtt, miközben próbál megoldást találni, de a titkolózás nem megy a végtelenségig.
Arion végül felfedi Mia előtt a titkát, a teljes igazságot, Caleb végleg megváltozik, és minden a feje tetejére fordul…
A borítóról:
Sejtelmes, éjszakai, hűvös... várható, hogy milyen hangulatban veszi kezdetét majd a történet. Az egyszerűbb, letisztult borítókat jobban kedvelem, nem igazán kedvelem a "fotó-hatást", s az is zavar, hogy az írónő neve nem teljesen látszik, ám soha nem ítélek külső alapján könyvet, hiszen volt már rá példa, hogy a külcsín nem tetszett, ám a belbecs szemet kápráztató volt.
Kapcsolatom a könyvvel:
Már rég tartok a magánkiadású könyvektől, s volt egy alkalom, amikor eldöntöttem, soha többé nem olvasok/írok ilyet/ilyenről. Aztán valamiért megakadt a szemem Gregus Gábor könyvének, a Pillanatnyi elmezavarnak a fülszövegén, és akkor azt gondoltam: egye fene, még ezt az egyet. S mivel oda voltam érte, kaptak még egy esélyt a magánkiadásban megjelent könyvek, éppen ekkor volt az, hogy néhány üzenetet váltottunk Cathrin Smith íróval, egy másik könyve kapcsán. A következő áldozatom így az ő egyik könyve, Az Árny I. volt.
A történetről:
A történet kezdetén Mia, a középiskolás lány, egy szerelmi csalódás elől menekül Ethanből egy távoli kisvárosba, Dovillebe a nagyszüleihez. A történet ugyan fiktív, a helyszínek valósak (lehetnek), hiszen előbbi egy város USA-ban, utóbbi pedig Franciaországban, habár a fejezetben semmi nem szól arról, hogy másik országba, sőt kontinensre utazik a főhős. Sőt, a két hely egyikén sem ünnepelnek névnapot, így meglepődve láttam, hogy költözés után Mia névnapi köszöntőt küld postán legjobb barátnőjének. Ezen két okból tehát úgy gondolom, nem a valós városokról szól, csupán a nevük egyezik.
A nagyszüleinél tett látogatása első napjai sem telnek unalmasan, hiszen megismerkedik a különc idegennel, Arionnal. A fiú külsejében sem hétköznapi, az emberekéhez képest feltűnően nagy szemeivel, fényes, "izzó" testével hamar felhívná magára a figyelmet, így Mia kivételével minden ember elől az erdőben rejtőzik el.Miközben ez a titokzatos fiú mesél Miának a másik világról, a lány közben megismerkedik Calebbel is, aki éppen Arionra vadászik. Kiderül ugyanis, hogy Arion az Sötét-világ egyik lakója, egy Árny, akinek elege lett abból az életnek sem nevezhető létezésből, s úgy döntött, bármi áron az emberek között szeretne élni itt, vagyis a Világos-világban. Caleb viszont éppen ezt igyekszik ellehetetleníteni.
Mia két tűz között van, miközben Calebbel egyre mélyül a kapcsolata, ám titokban kell előtte tartania, hogy közben Arionnal is nagyon jó barátságot ápolnak. A legnehezebb döntés Mia kezében van, hiszen el kell döntenie (legkésőbb a könyv végéig, ugye), hogy végül ki mellé áll, kit lát gonosznak és kit jónak.
A történetet a három főszereplő szemszögéből láthatjuk, ők mesélik el ami bennük és körülöttük zajlik, ami azért jó, mert így lehet a karaktereket legjobban megismerni, bár kicsit úgy éreztem, az írónő ezt a lehetőséget nem használta ki eléggé.
Sok volt az apró hasonlóság a Twilight-sagaval, és nyilván nem lehet azt mondani egy erdőben keresgélős jelenet miatt, vagy 1-1 elejtett mondat miatt, de (sajnos) az Alkonyatból készült filmben lévő párbeszédeket szerintem végig tudnám idézni fejből, ez alapján pedig sűrű volt az egyezőség.
Nagyon tetszik az írónő által megálmodott világ, és az, hogy mindezt jelen időben mutatja meg az olvasóinak, hiszen a jelen idő egy plusz izgalomba öltözteti az egész történetet. Sok minden maradt magyarázat nélkül, ám mégsem tudok emiatt haragudni, mert lekötött, tetszett a történet. Bizonyíték erre az is, hogy álmodtam a két főhős sráccal, pedig nem szokásom az ilyesmi. Annyira jó lett volna, ha ők többet szólaltak volna meg, mint Mia! Nagyon kíváncsi lettem volna rájuk még annál is jobban, mint amennyit kaptam belőlük.
A szereplőkről:
Mia nem volt számomra szimpatikus karakter, és szegény már ott elbukta a szimpátiámat, amikor először megjelent az erdőben. Én az az ember vagyok, aki ha meglátja, hogy kisütött a nap, úgy elbújok, mint a medvék télen, nehogy leégjek. Aki pedig ennyire könnyen leég, az pontosan tudja, hogy a legrosszabb, amit tehet, ha a forró napsütésben vízzel locsolgatja magát. Mia pedig ezt tette, pedig ő is olyan tulajdonságokkal rendelkezik a bőrét illetően, mint én. Amikor pedig Arion meglátja, s ő is locsolgatni kezdte, felszólaltam (tanúk is vannak rá) ellene: "Ne vizezd már szerencsétlent!"
Olyan volt ő nekem, mintha kicsit hidegen hagyta volna, hogy látott egy nem emberi teremtményt, és vígan készülődött a randijára azután, miután megismerte Arion történetét.
Caleb az én szememben inkább "haver-karakter" lett, mint "jópasi-karakter", s ez a történet végéig nem változott. Néha gyerekesnek éreztem a viselkedését, az ingerültségét, meg hogy meg akarja váltani a világot. Úgy tudtam elképzelni őt, mint a Twilight Jacobját vagy a Csontváros Simonját.
Arion volt számomra a szimpatikusabb pasi-karakter, és kifejezetten zavart, ahogy Mia bánt vele, mintha egy hatéves embergyermek lenne, aki értetlen, felelőtlen, komolytalan és nem tudja, mit csinál. Mélyebben bele szerettem volna látni, mert elmondta, hogy elege lett a fél-életből, de azt nem mondta el, hogy pontosabban miből és miért, hogy miért kötött ki itt, és mit vár a világtól. Ő tipikusan egy olyan pasi, akit a női olvasók pátyolgatnának, anyáskodnának felette, de nem úgy, ahogy Mia tette, hanem sokkal szeretetteljesebben.
A mellékszereplőket csak pár mondatban érinteném, hiszen a fenti három karakternek voltak csak nagyobb cselekedeteik, na meg ők szólaltak meg a történetben. Mia nagyszüleit kifejezetten kedveltem, üde színfolt volt mindkettő a történetben.
A tesitanárt nem értettem, egy felnőtt, érett ember első találkozásra világot érintő titkokat fecseg ki egy középiskolás, vadidegen "kislánynak". Abszurd volt ez a jelenet.
Összességében:
Az írónő nagyon jól kitalálta a történetet, szépen megálmodta a világot, és remélem, a sorozat későbbi részeiben kiaknázza a többi lehetőséget is, ami most nyitva maradt vagy kissé felületes volt. Tetszett a két világ, a kapcsolatuk, szeretném megismerni a kevésbé ismertet is. Jobban tetszett, mint azt az első oldalakon gondoltam volna, és nagyon várom a folytatást.
Köszönöm az írónőnek, hogy olvashattam a könyvet, és beleláthattam az ő álomvilágába! :)
Mia nem volt számomra szimpatikus karakter, és szegény már ott elbukta a szimpátiámat, amikor először megjelent az erdőben. Én az az ember vagyok, aki ha meglátja, hogy kisütött a nap, úgy elbújok, mint a medvék télen, nehogy leégjek. Aki pedig ennyire könnyen leég, az pontosan tudja, hogy a legrosszabb, amit tehet, ha a forró napsütésben vízzel locsolgatja magát. Mia pedig ezt tette, pedig ő is olyan tulajdonságokkal rendelkezik a bőrét illetően, mint én. Amikor pedig Arion meglátja, s ő is locsolgatni kezdte, felszólaltam (tanúk is vannak rá) ellene: "Ne vizezd már szerencsétlent!"
Olyan volt ő nekem, mintha kicsit hidegen hagyta volna, hogy látott egy nem emberi teremtményt, és vígan készülődött a randijára azután, miután megismerte Arion történetét.
Caleb az én szememben inkább "haver-karakter" lett, mint "jópasi-karakter", s ez a történet végéig nem változott. Néha gyerekesnek éreztem a viselkedését, az ingerültségét, meg hogy meg akarja váltani a világot. Úgy tudtam elképzelni őt, mint a Twilight Jacobját vagy a Csontváros Simonját.
Arion volt számomra a szimpatikusabb pasi-karakter, és kifejezetten zavart, ahogy Mia bánt vele, mintha egy hatéves embergyermek lenne, aki értetlen, felelőtlen, komolytalan és nem tudja, mit csinál. Mélyebben bele szerettem volna látni, mert elmondta, hogy elege lett a fél-életből, de azt nem mondta el, hogy pontosabban miből és miért, hogy miért kötött ki itt, és mit vár a világtól. Ő tipikusan egy olyan pasi, akit a női olvasók pátyolgatnának, anyáskodnának felette, de nem úgy, ahogy Mia tette, hanem sokkal szeretetteljesebben.
A mellékszereplőket csak pár mondatban érinteném, hiszen a fenti három karakternek voltak csak nagyobb cselekedeteik, na meg ők szólaltak meg a történetben. Mia nagyszüleit kifejezetten kedveltem, üde színfolt volt mindkettő a történetben.
A tesitanárt nem értettem, egy felnőtt, érett ember első találkozásra világot érintő titkokat fecseg ki egy középiskolás, vadidegen "kislánynak". Abszurd volt ez a jelenet.
Összességében:
Az írónő nagyon jól kitalálta a történetet, szépen megálmodta a világot, és remélem, a sorozat későbbi részeiben kiaknázza a többi lehetőséget is, ami most nyitva maradt vagy kissé felületes volt. Tetszett a két világ, a kapcsolatuk, szeretném megismerni a kevésbé ismertet is. Jobban tetszett, mint azt az első oldalakon gondoltam volna, és nagyon várom a folytatást.
Köszönöm az írónőnek, hogy olvashattam a könyvet, és beleláthattam az ő álomvilágába! :)
Pontozásom:
Borító: 3/5
Történet: 5/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 3/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése