Cím: Gondold újra
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978-615-5596-79-7
346 oldal, 3299 Ft
Fülszöveg:
Minden család múltja befolyásolja annak jövőjét?
Az 1800-as évek Európájában járunk. Emma felismerve hibáit és tévedéseit megpróbálja újragondolni az életét, változtatni a viselkedésén, de lépten-nyomon akadályokba ütközik. A Headey család fokozatosan elénk táruló szövevényes titkai alaposan felforgatják Emma mindennapjait.
A fiatal lány, aki eddig makacsul ellenállt a házasság gondolatának, egy napon szembesül vele, hogy néhai nagyanyja, az erős akaratú, a családot vaskézzel irányító Anne Marie Shields döntései milyen nagy hatással bírhatnak még leszármazottai életére is, ha egyszer csak bepillanthatunk a múlt kútjába. Mindeközben Emma egy régi jó barátjával való kapcsolatát is felülvizsgálja, aki hosszú távollét után újra felbukkan a nő életében.
Vajon csak hazugság volt, hogy a férfi redszeresen írt neki? Vagy valami rejtélyes okból tűntek el az egymásnak küldött levelek? Kiderül-e valaha az igazság? Tisztázhatók-e a családot beárnyékoló titkok és félreértések? Kitart-e Emma az egyedüllét mellett?
Szalai Mónika hisz benne: nem véletlen, hogy a romantikus és fordulatos családregény hőseiben a modern olvasó is magára ismerhet.
A borítóról:
Az Álomgyár Kiadó megint valami igazán különlegeset és szépet alkotott, olyannyira, hogy gyakran csak bámultam a borítót, mert úgy magával ragadott. Tetszik a színvilága, a fotel valami szenzációsan gyönyörű, a modell nagyon szép. A ruhának a mély dekoltázsa az, ami szerintem ebbe a korba és stílusba nem teljesen passzolt bele, de kit érdekel, ha egyébként csoda az összkép?
Kapcsolatom a könyvvel:
Először a borítóra, aztán a fülszövegre figyeltem fel. Tisztában voltam vele, hogy - valószínűleg - elsőkönyves író könyvéhez lesz szerencsém, de úgy éreztem, hogy ez jó lesz, a külsőjének minősége miatt muszáj jónak lennie. Örülök, hogy elolvastam, kár lett volna kihagyni. Érezhető, hogy nincs az írónő mögött harminc kiadott könyv tapasztalata, de ez az érzés semmit nem rontott a könyv élvezhetőségén.
Persze, ahogy az lenni szokott, elkezdtem az írónő után kutatni az interneten, de sajnos nem sok információt találtam róla. Azt láttam moly.hu-n, hogy ez az első könyve, viszont a bookline-on felfedezni véltem még egy, ugyanezen névvel ellátott könyvet.
Megtaláltam viszont az írónőt instagramon, és amikor az egyik képét megláttam, leesett az állam: egy füzet volt látható azon a bejegyzésen, ráadásul a Gondold újra egy részletével. Először leesett az állam. Másodszor pedig arra gondoltam: ha papírra vetve született meg ez a történet, minden elismerésem Szalai Mónikának, valószínűleg nem egy nap alatt született meg Emma szerethető kis világa.
Egyébként moly.hu-n nincs még róla fent értékelés, én leszek az első. Aggódom, mert az első kritika íróján hatalmas a nyomás, hiszen sokan már alapból úgy állnak hozzá egy könyvhöz, ahogyan más hozzáállását olvasták. Összeszedtem mégis azokat az erősségeket és gyengeségeket, amelyekről úgy véltem, hogy a könyv pozitívumai és negatívumai, de egy dolog biztos: a kosztümös filmek és könyvek kedvelői nem fognak csalódni.
Az Álomgyár Kiadó megint valami igazán különlegeset és szépet alkotott, olyannyira, hogy gyakran csak bámultam a borítót, mert úgy magával ragadott. Tetszik a színvilága, a fotel valami szenzációsan gyönyörű, a modell nagyon szép. A ruhának a mély dekoltázsa az, ami szerintem ebbe a korba és stílusba nem teljesen passzolt bele, de kit érdekel, ha egyébként csoda az összkép?
Kapcsolatom a könyvvel:
Először a borítóra, aztán a fülszövegre figyeltem fel. Tisztában voltam vele, hogy - valószínűleg - elsőkönyves író könyvéhez lesz szerencsém, de úgy éreztem, hogy ez jó lesz, a külsőjének minősége miatt muszáj jónak lennie. Örülök, hogy elolvastam, kár lett volna kihagyni. Érezhető, hogy nincs az írónő mögött harminc kiadott könyv tapasztalata, de ez az érzés semmit nem rontott a könyv élvezhetőségén.
Persze, ahogy az lenni szokott, elkezdtem az írónő után kutatni az interneten, de sajnos nem sok információt találtam róla. Azt láttam moly.hu-n, hogy ez az első könyve, viszont a bookline-on felfedezni véltem még egy, ugyanezen névvel ellátott könyvet.
Megtaláltam viszont az írónőt instagramon, és amikor az egyik képét megláttam, leesett az állam: egy füzet volt látható azon a bejegyzésen, ráadásul a Gondold újra egy részletével. Először leesett az állam. Másodszor pedig arra gondoltam: ha papírra vetve született meg ez a történet, minden elismerésem Szalai Mónikának, valószínűleg nem egy nap alatt született meg Emma szerethető kis világa.
Egyébként moly.hu-n nincs még róla fent értékelés, én leszek az első. Aggódom, mert az első kritika íróján hatalmas a nyomás, hiszen sokan már alapból úgy állnak hozzá egy könyvhöz, ahogyan más hozzáállását olvasták. Összeszedtem mégis azokat az erősségeket és gyengeségeket, amelyekről úgy véltem, hogy a könyv pozitívumai és negatívumai, de egy dolog biztos: a kosztümös filmek és könyvek kedvelői nem fognak csalódni.
A történetről:
 |
| Forrás: indulgy.com |
Az első oldalakon máris bepillantást nyerhetünk egy átlagosnak mondható, 1800-as évek családi vacsorájába. Az érdekházasságok kora ez, amikor csak nagyon kevés nőnek volt bátorsága a sorsa ellen felszólalni, kevesen mertek nemet mondani az elrendezett házasságra.
Ilyen volt Emma is, köszönhetően annak, hogy nagyanyja, Anne Marie Shields nem olyan férfihoz ment feleségül, akit szeretett volna, s ezt egészen haláláig előszeretettel hangoztatta mindenfelé, amerre járt.
Míg Emmára nagy nyomás nehezedik szülei kérését illetőleg, más problémákkal is szembe kell néznie: gyerekkori legjobb barátja, Ralph, elutazni kényszerül, mivel nem szeretné feleségül kérni azt a lányt, akit a szülei választottak ki neki.
Tíz év hosszas távollét, és egyetlen levél után tér haza, s próbál úgy tenni, mintha csupán napok teltek volna el, ám Emma sérelmezi, hogy az évek során egyetlen sort sem olvashatott barátjától. Emellett kiderül, hogy Ralph készül házasságba lépni egy portugál, huszonéves nővel, s miután ő Emmát nyomatékosan megkérte, tartsa magát távol Ralphtól, a lány úgy dönt, egy hirtelen felbukkanó rokonnal elutazik. Az utazás nemvárt változásokat vonz maga után, Emmának lehetősége lesz megismernie a családja múltját és új, eddig számára ismeretlen rokonokra is szert tesz. Úgy gondolja, eljött a változások ideje, engednie kell szülei akaratának és meg kell komolyodnia.
"Ne akarj más lenni, mint aki vagy, mert a bőrödből úgysem tudsz kibújni, és a végén nagyon csúnyán megbánnád."
70. oldal
A könyv hangulata elvisz abba az 1800-as évek világába, amelyet a Jane Austen és a Brontë-nővérek rajongói annyira kedvelnek. Amikor belekezdtem az olvasásba, boldogan nyugtáztam, hogy pont ilyesmire van szükségem: egy hangulatos családregény, ami csak úgy olvastatja magát!
Kiszámítható a történet, nagyjából sejtettem is a legtöbb esetben, hogy mi miért van és mi fog következni, de Szalai Mónika annyira szépen fűzte egymásba a cselekményszálakat, hogy még így is igazán lekötött. Volt néhány kérdés bennem, amelyekre olvasás közben rendszeresen kerestem a választ, de sokáig csak tippelni tudtam, mi lehet a titok mögött.
Néhol zavart a szóismétlés, de a legtöbb helyen szerencsére nem szembetűnő, s ez a könyv élvezhetőségén semmit nem ront. A szereplők egyes megnyilvánulásai nem igazán illettek a korba, ahogy a túl bensőséges kapcsolat sem. Nem tudtam ebbe a világba igazán beleképzelni, ahogy majdnem haveri hangon szól a szomszédasszony, hogy üljön le közéjük ebédelni. Az idősebbek személyisége számomra sokkal megnyerőbb volt, mint a fiataloké és a szüleiké.
"Ha a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, azzal nem oldunk meg semmit. Ki kell mondanunk, amit érzünk, ami a lelkünket nyomja, mert az elfojtott feszültség a legváratlanabb és legalkalmatlanabb pillanatban tör felszínre, tönkretéve mindent."
196. oldal
A szereplőkről:
Emma, a történet főhőse először nekem nagyon hasonlított a Büszkeség és balítélet Lizzyjéhez, ám ahogy a cselekményszál haladt előre, egyre több különbséget véltem felfedezni közöttük. Gyerekes volt, nagyon nem tetszett a dolgokhoz való hozzáállása, és itt nem az elrendezett házasság gondolatára való reakciójára gondolok, hanem egyébként más területeken.
Emma szüleivel kapcsolatosan az volt minden jelenetüknél a gondolatom, hogy a legtávolabbi rokon, vagy a szomszéd, vagy akár egy vadidegen is emberibben bánik a lányukkal, mint ő maguk.
Ralph, ahogy Emma is, az én szememben nagyon gyerekes volt, nem felnőtt férfiként viselkedett és nyilvánult meg. Jó lett volna többet olvasni róla és jobban megismerni, mert így az ő érzéseibe nem igazán tudtam magam beleképzelni.
John Label volt az, aki a kevés szereplése ellenére igazán a szívemhez nőtt. Nagyon szerettem az ő határozott karakterét, aki minden helyzetben jó megfigyelő, és igyekezett terelgetni a főhősnőnket.
Anne Marie Shields karakterének sajnos se ideje, se lehetősége nem volt kibontakozni, de az ő jellemét hasonlónak éreztem, mint Anna Headey jelleme, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nagyon jól eltalált karakter. Anna Emma nagynénje, pontosabban Anne nagymama bátyjának, Robernek a lánya. Olyan személyiségű rokon, amilyen valószínűleg mindenki családjában ott rejtőzik valahol, még akkor is, ha észre sem vesszük. Ő az, aki a lehető legjobban átlát a dolgokon és aki szívén viseli a rokonok sorsát.
Összességében:
Élvezhető, szerethető történet. Már megint egy olyan könyvet sikerült a kezembe vennem, amelyben a mellékszereplők jobban a szívemhez nőttek, mint a főszereplők. Ők voltak az igazi fűszere ennek a könyvnek, a kort pedig, amelyben a cselekmény játszódik, nagyon szeretem az emberek tisztelettudása, visszafogottsága miatt. Remélem, az írónő tervez még hasonlót írni, mert szívesen olvasnék tőle még.
Emma, a történet főhőse először nekem nagyon hasonlított a Büszkeség és balítélet Lizzyjéhez, ám ahogy a cselekményszál haladt előre, egyre több különbséget véltem felfedezni közöttük. Gyerekes volt, nagyon nem tetszett a dolgokhoz való hozzáállása, és itt nem az elrendezett házasság gondolatára való reakciójára gondolok, hanem egyébként más területeken.
Emma szüleivel kapcsolatosan az volt minden jelenetüknél a gondolatom, hogy a legtávolabbi rokon, vagy a szomszéd, vagy akár egy vadidegen is emberibben bánik a lányukkal, mint ő maguk.
Ralph, ahogy Emma is, az én szememben nagyon gyerekes volt, nem felnőtt férfiként viselkedett és nyilvánult meg. Jó lett volna többet olvasni róla és jobban megismerni, mert így az ő érzéseibe nem igazán tudtam magam beleképzelni.
John Label volt az, aki a kevés szereplése ellenére igazán a szívemhez nőtt. Nagyon szerettem az ő határozott karakterét, aki minden helyzetben jó megfigyelő, és igyekezett terelgetni a főhősnőnket.
Anne Marie Shields karakterének sajnos se ideje, se lehetősége nem volt kibontakozni, de az ő jellemét hasonlónak éreztem, mint Anna Headey jelleme, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nagyon jól eltalált karakter. Anna Emma nagynénje, pontosabban Anne nagymama bátyjának, Robernek a lánya. Olyan személyiségű rokon, amilyen valószínűleg mindenki családjában ott rejtőzik valahol, még akkor is, ha észre sem vesszük. Ő az, aki a lehető legjobban átlát a dolgokon és aki szívén viseli a rokonok sorsát.
Összességében:
Élvezhető, szerethető történet. Már megint egy olyan könyvet sikerült a kezembe vennem, amelyben a mellékszereplők jobban a szívemhez nőttek, mint a főszereplők. Ők voltak az igazi fűszere ennek a könyvnek, a kort pedig, amelyben a cselekmény játszódik, nagyon szeretem az emberek tisztelettudása, visszafogottsága miatt. Remélem, az írónő tervez még hasonlót írni, mert szívesen olvasnék tőle még.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5
Üdvözletem!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a kritikát, minden sorát érdeklődve olvastam! Igen, valóban megjelent már egy könyvem egy másik kiadónál pár éve. Ez a most kiadott könyvem viszont kivételes számomra, mert bizonyos okok miatt íródott és szól a történet az újrakezdésről. (Az írói oldalamon erről részletesebben is beszámolok, ahol a könyvről is megosztottam néhány érdekes információt). Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy szándékosan íródott a könyv kicsit modernebb stílusban, ez jellemző mindegyik történetemre. Ezért sincs pontos hely és ídő feltüntetve. Ahogy a könyv végén a zárszóban is leírtam, csak a kor hangulata fogott meg anno, nem akartam korlátok közé szorítani a történetem. Azt szerettem volna, ha bárki olvassa is, élvezhesse, ne legyen számára túl régies a szöveg. Tudom, hogy nem túl bonyolult a regényem, de nem is erre vágytam. Én mindig azt szerettem volna, ha az emberek akkor vegyék kezükbe, ha van pár szabad percük (este elalvás előtt, utazás közben), ha kicsit kiakarnak kapcsolódni, de csak egy könnyed olvasmányra vágynak. Számomra erről szól az írás, arról, hogy a történeteimmel örömet szerezzek. Végtelenül hálás vagyok minden őszinte kritikáért, mert így visszajelzést kaphatok arról, hogy merre kell haladnom. Igaz, nem lesz könnyű, mert mint szegény Emma, én is végtelenül makacs vagyok... :-) Köszönöm még egyszer, hogy az én kis családregényem is felkeltette az érdeklődésedet és megfogalmaztad a véleményedet, ami számomra rettentő sokat jelent! Üdvözlettel: Szalai Mónika
Kedves Mónika!
VálaszTörlésHa a történet stílusa régies lett volna, valószínűleg nem lett volna ennyire élvezhető, úgyhogy jó is, hogy így készült el! :) Nem erre gondoltam, hanem a szereplők szájába adott mondatokra.
Szerintem a könyveknek csak úgy van értelmük, ha az olvasó élvezettel veszi a kezébe őket, s ebben az esetben ez így volt. Nagy kedvencem a Büszkeség és balítélet, ahogy a Brontë-nővérek kötetei is, úgyhogy minden hasonló történetet könnyen a szívembe tudok zárni.
A makacsság nem mindig negatív tulajdonság! Jó az, ha az ember kitart amellett, amit eltervezett. Az útmutatásokat érdemes lehet megfogadni, de mindenhonnan mindent nem lehet.
A hozzászólás elolvasása után kicsit megijedtem: remélem, az ajánlóból nem arra lehetett következtetni, hogy nem tetszett a könyv, mert egyáltalán nincs így.
Az azóta is bennem lévő kérdés: valóban papírra íródott Emma története? :)
Kedves Coffee!
TörlésNem, egyáltalán nem lett negatív számomra amit írtál, inkább örülök, hogy rávilágítottál a regény gyengeségeire! Inkább úgy értettem, hogy nem könnyű változtatnom a berögzült rossz szokásaimon, így nem ígérhetem, hogy sikerülni fog... :-) Elég régóta írogatok hasonló történeteket és igen, én kézzel írok! Minden könyvem általában két spirálfüzetnyi, (eleinte csak egy volt), ezért a két kötet, ami majdnem mindig 10-10 fejezet. Azt még szeretném megkérdezni, hogy a fejezetcímekről mi volt a véleményed? Én nagyon szeretem őket és szerintem ettől kicsit egyediek is...Nagyon köszönöm, hogy megírtad az őszinte véleményedet, ez számomra mindennél többet jelent!!!