Szerző: Matthew J. Kirby
Cím: Last Descendants - A New York-i felkelés (An Assassin's Creed Sreies)
Eredeti cím: Last Descendants
Fordította: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978-615-5514-76-0
309 oldal, 3495 Ft
Fülszöveg:
Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket.
Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát - az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt.
Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalataiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben.
A játék és a könyv kapcsolatáról:
Sok játékkal játszottam már, az Assassin's Creed majdnem teljesen kimaradt eddig az életemből. Azért csak majdnem, mert Xboxon kipróbáltam már az Assassin's Creed IV-et, a Black Flag-et, bár nem vittem végig, és azt sem mondhatom el, hogy különösebben ismerném a játékot, mert csak pár napig, naponta keveset játszottam vele.
Éppen ezért, mert majdnem "Assassin's-szűz" voltam, úgy döntöttem, addig nem is kezdek vele komolyabban foglalkozni, míg el nem olvasom valamelyik könyvet. Ennek oka pedig az volt, hogy kíváncsi voltam, vajon élvezhető-e a könyv a játék megismerése nélkül is. Szerencsére ennek a "tesztnek" a kimenetele pozitív lett, tökéletesen sikerült megértenem és megszeretnem a kötetet.
Bár be kell vallanom, nem bírtam a történet végéig, ugyanis erős volt a nyomás, mivel több ismerősöm és barátom rajongója ennek a világnak (sőt, egy barátomnak Assassin's-es tetoválása is van), a férjem is szeret játszani vele, s hiába kértem, ne mutassa meg, míg el nem olvasom, karácsonyra mégis meglepett a játék első részével, én pedig nem bírtam ki, hogy ne kattintsak rá kettőt...
A játékról:
Igazi felüdülés volt így, hogy felszámoltam multi-énemet, s miközben a World of Warcraft, a League of Legends és társai durván be tudják húzni az embert, és a Call of Dutyt sem lehet hipp-hopp otthagyni, ez egy teljesen más kikapcsolódás, amelyet akkor hagysz félbe, amikor szeretnél - ez két pici gyerek mellett nagyon jó. Így, hogy már a kisebb lányom sem csak eszik és alszik, nincs már lehetőségem WoW-ban órákon át raidelni, az Assassin's Creed-játékok viszont teljes értékű kikapcsolódás nyújtanak a szabadidőmben.
A borítóról:
A könyv borítója igazán hű a játékhoz, a játéktól függetlenül pedig gyönyörű. A három éves kislányom azt mondta, nagyon szép bácsi van a könyvre rajzolva. :) Osztom a véleményét, ráadásul passzol a történethez is (vagy a történet passzol a borítóhoz).
A könyv borítója igazán hű a játékhoz, a játéktól függetlenül pedig gyönyörű. A három éves kislányom azt mondta, nagyon szép bácsi van a könyvre rajzolva. :) Osztom a véleményét, ráadásul passzol a történethez is (vagy a történet passzol a borítóhoz).
A történetről:
A történet kezdetén Owen, a középiskolás fiú szeretné kideríteni az igazságot, mert úgy véli, édesapját ok nélkül csukták börtönbe. Őt ugyanis azzal gyanúsították, hogy kirabolt egy bankot, ám főhősünknek szilárd meggyőződése, hogy a hatóságok tévednek.
Szerencséjére rendelkezésére áll egy eszköz - az iskolai informatikus kezében - melynek segítségével közelebb kerülhet az igazsághoz: egy Animusnak nevezett gépezet, mely az emberek DNS-ét felhasználva az őseik emlékeibe utaztatja őket - persze csupán mentálisan, a testük mindvégig egy ágyon marad.
Vele tart barátja, Javier is, ám az informatikus körül valami sántít nekik, s miután hirtelen felmond a munkahelyen (az iskolában, ahová Owen és Javier jár), akkor meg pláne. Kiderül, hogy több van az egész Animus-gépezet mögött, mint amennyit ők valójában tudnak - két titkos szervezet vív rég már csatát azokért a múltbéli relikviákért, melyek közül az egyiket Owen és Javier akaratlanul is megtalálta a szimuláció alatt, így már őket is üldözik.
Monroe, az iskola informatikusa összehívja azokat a fiatalokat, akik őseinek útja keresztezte egymást, s kéri őket, segítsenek neki fellelni az Éden Darabját, mielőtt az Orgyilkos Testvériség vagy a Templomos Rend találja meg. A hat középiskolás, akik emiatt újra az Animusba mennek: Owen, Javier, Grace, David, Natalya, Sean.
A történetvezetés a játék ismerete nélkül is tökéletesen átlátható, érthető és izgalmas, olyannyira, hogy még az ünnepi, nagy családi ebéd idejére sem tudtam hosszabb ideig letenni. A könyv bővelkedik akciókban, nincs rá alkalom, hogy lankadjon a figyelmünk unalmasabb részeknél - ugyanis nem tartalmaz ilyen részeket.
Nem számítottam rá, hogy ennyire sokféle szemszögből nyújt betekintést az 1800-as évek Amerikájába, pontosabban az 1860-as évekbe, a polgárháború, az Észak és Dél viaskodásának, a rabszolgatartás felszámolásának idejébe. Nagyon tetszett, hogy láthattam az egész New York-i felkelést egy énekesnő, barnabőrű szolgálók és egy rendőr szemszögéből is, mindezt ráadásul úgy, hogy egy pillanatig sem volt zavaros az egész.
Vele tart barátja, Javier is, ám az informatikus körül valami sántít nekik, s miután hirtelen felmond a munkahelyen (az iskolában, ahová Owen és Javier jár), akkor meg pláne. Kiderül, hogy több van az egész Animus-gépezet mögött, mint amennyit ők valójában tudnak - két titkos szervezet vív rég már csatát azokért a múltbéli relikviákért, melyek közül az egyiket Owen és Javier akaratlanul is megtalálta a szimuláció alatt, így már őket is üldözik.
Monroe, az iskola informatikusa összehívja azokat a fiatalokat, akik őseinek útja keresztezte egymást, s kéri őket, segítsenek neki fellelni az Éden Darabját, mielőtt az Orgyilkos Testvériség vagy a Templomos Rend találja meg. A hat középiskolás, akik emiatt újra az Animusba mennek: Owen, Javier, Grace, David, Natalya, Sean.
A történetvezetés a játék ismerete nélkül is tökéletesen átlátható, érthető és izgalmas, olyannyira, hogy még az ünnepi, nagy családi ebéd idejére sem tudtam hosszabb ideig letenni. A könyv bővelkedik akciókban, nincs rá alkalom, hogy lankadjon a figyelmünk unalmasabb részeknél - ugyanis nem tartalmaz ilyen részeket.
Nem számítottam rá, hogy ennyire sokféle szemszögből nyújt betekintést az 1800-as évek Amerikájába, pontosabban az 1860-as évekbe, a polgárháború, az Észak és Dél viaskodásának, a rabszolgatartás felszámolásának idejébe. Nagyon tetszett, hogy láthattam az egész New York-i felkelést egy énekesnő, barnabőrű szolgálók és egy rendőr szemszögéből is, mindezt ráadásul úgy, hogy egy pillanatig sem volt zavaros az egész.
A szereplőkről:
Monroet nem tudtam másképp elképzelni, mint a Vissza a jövőbe filmből Dokit. Számomra ő volt az a különc kulcsfigura, akinek a személyisége nélkül nem lehetett volna teljes ez a könyv. Bár sokat nem tudtam meg róla, mégis sikerült a szívembe zárnom - aztán hogy ezt később ő eljátssza-e vagy sem, majd kiderül.
Owen és Javier azok a fiúk voltak, akikről úgy gondoltam, csak ők lesznek főhősök, mások legfeljebb csak mellékszereplők lehetnek. Javier viselkedését már a könyv elején sem értettem, ez később sem változott meg. Owent viszont igazán kedveltem.
Grace és David, a két barna karakter már a megjelenésükkor kedvencemmé avanzsáltak, ráadásul az őseiknek és az Animusnak köszönhetően sikerült megismerni a személyiségüket is.
Sean elnyújtotta a mézesmadzagot előttem, egy sor erejéig azt hittem, lesz majd egy gyenge romantikus szál a sztoriban, de (részemről sajnos, a gamer pasik részéről meg talán szerencsére) nem volt. Szívesen beleláttam volna jobban az ő fejébe, a múltjába, az érzéseibe.
Natalya volt Javier mellett a másik olyan karakter, akit nem igazán sikerült megszeretnem. Ellenszenves volt, s talán ez az én hibámból adódott, mert egy tipikus beképzelt libának képzeltem el már az első néhány megnyilvánulásánál is, az Animusba lépés pedig erre az érzésre csak rátett egy lapáttal.
Összességében:
Nagyon várom, hogy olvashassam a folytatást, ez a függővég még úgy is az őrületbe kerget, hogy azóta már elkezdtem egy másik könyvet olvasni. Valahogy nem sikerül kizökkennem, ott maradtam az Animus folyosójában.
Monroet nem tudtam másképp elképzelni, mint a Vissza a jövőbe filmből Dokit. Számomra ő volt az a különc kulcsfigura, akinek a személyisége nélkül nem lehetett volna teljes ez a könyv. Bár sokat nem tudtam meg róla, mégis sikerült a szívembe zárnom - aztán hogy ezt később ő eljátssza-e vagy sem, majd kiderül.
Owen és Javier azok a fiúk voltak, akikről úgy gondoltam, csak ők lesznek főhősök, mások legfeljebb csak mellékszereplők lehetnek. Javier viselkedését már a könyv elején sem értettem, ez később sem változott meg. Owent viszont igazán kedveltem.
Grace és David, a két barna karakter már a megjelenésükkor kedvencemmé avanzsáltak, ráadásul az őseiknek és az Animusnak köszönhetően sikerült megismerni a személyiségüket is.
Sean elnyújtotta a mézesmadzagot előttem, egy sor erejéig azt hittem, lesz majd egy gyenge romantikus szál a sztoriban, de (részemről sajnos, a gamer pasik részéről meg talán szerencsére) nem volt. Szívesen beleláttam volna jobban az ő fejébe, a múltjába, az érzéseibe.
Natalya volt Javier mellett a másik olyan karakter, akit nem igazán sikerült megszeretnem. Ellenszenves volt, s talán ez az én hibámból adódott, mert egy tipikus beképzelt libának képzeltem el már az első néhány megnyilvánulásánál is, az Animusba lépés pedig erre az érzésre csak rátett egy lapáttal.
Összességében:
Nagyon várom, hogy olvashassam a folytatást, ez a függővég még úgy is az őrületbe kerget, hogy azóta már elkezdtem egy másik könyvet olvasni. Valahogy nem sikerül kizökkennem, ott maradtam az Animus folyosójában.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése