Szerző: Louise Jensen
Cím: A nővér
Eredeti cím: The Sister
Fordította: Sillár Emőke
Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2016
442 oldal, 3690 Ft
Fülszöveg:
Grace teljesen megváltozott a legjobb barátnője, Charlie halála óta. Kísértik az utolsó találkozásukkor mondott szavai, s miközben a válaszokat keresi, kinyitja Charlie régi emlékdobozát. Bizony sok mindent nem tudott a legközelebbi barátnőjéről
Grace teljesen megváltozott a legjobb barátnője, Charlie halála óta. Kísértik az utolsó találkozásukkor mondott szavai, s miközben a válaszokat keresi, kinyitja Charlie régi emlékdobozát. Bizony sok mindent nem tudott a legközelebbi barátnőjéről
Amikor kutatni kezd a lány édesapja után, jelentkezik nála Anna, aki azt állítja, hogy Charlie testvére. Grace számára ez olyan, mintha új családtagra lelne, és Anna csakhamar fölöttébb otthonosan érzi magát Grace és a barátja, Dan házában.
Valami azonban nem stimmel. Eltűnnek dolgok, Dan furán viselkedik, Grace pedig biztos benne, hogy követik. Mindez csak az ő elméjének a szüleménye, vagy szörnyű veszélyben van, ahogy egyre közelebb kerül az igazság felderítéséhez Charlie-val és Dannel kapcsolatban?
Semmit nem tehetett volna, hogy megmentse Charlie-t… Vagy mégis?
A borítóról:
Gyakran annak örülök, ha a magyar kiadók megváltoztatják egy külföldi könyv nem túl szép borítóját. Ebben az esetben viszont örültem, hogy megmaradt az eredeti, szerintem nagyon szép, egyszerű, a színeket pedig egyenesen imádom.
 |
| Forrás: http://favim.com/ |
A történetről:
A történetet Grace szemszögéből látjuk, jelen időben, ám egyes fejezetekben vissza-visszatérünk a múltba, így kapunk teljes képet arról, hogyan alakult Grace élete és hogyan változott meg a személyisége. Együtt él párjával, akivel nem kifejezetten jó a kapcsolata, és a macskájával, akit családtagként kezel. A hétköznapinak tűnő életét azonban megkeseríti, hogy korábban elveszítette barátnőjét, nem tud túllendülni a veszteségen, nap mint nap eszébe jut, nem tud mosolyogni - ezt sínylette meg a kapcsolata is. A párja már gyakran hajnalig kimarad, nem szívesen tölt vele sok időt, így Grace kicsit magányra lett ítélve.
Gracet nagyon magának való, komoly, visszafogott nőnek ismerhetjük meg, nem mellesleg óvodai dolgozó. Nem tud túllendülni legjobb barátnője elvesztésén, pedig a tragédia már majdnem fél éve történt. Amellett, hogy a gyász beköltözött mindennapjaiba, s gyógyszereken él, még követik is, rendszeresen ugyanazt a piros autót látja a nyomában. Egy darabig még az olvasó sem lehet biztos abban, hogy csupán a képzelete játszik vele, vagy valóban valaki mindenhol megy utána.
Grace életébe nem várt fordulat következik be, amikor felbukkan halott barátnőjének a testvére, akinek a létezéséről senki nem tudott a környéken.
Miközben a párjával a kapcsolata egyre csak romlik, úgy erősödik a barátsága Annával. Egyre több közös pontot találnak az életükben, hasonló történeteket, érzéseket.
A stílus nekem kicsit túl egyszerű volt, a szleng nem az én világom ('gen, és társai), de egyébként olvastatta magát, a második felénél pedig szinte egyhuzamban olvastam már, mert érdekelt, mi lesz a végkifejlet. Louise Jensen elérte, amit egy írónak el kell érnie: kíváncsi voltam, mi sül ki ebből az egész cselekményből.
A történet végén pedig - ahogy a könyv borítója is ígéri - valóban jó kis csavar van, csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik, és aggódtam azokért a karakterekért, akiket megkedveltem.
A szereplőkről:
Dan karakterét nagyon kedveltem, tipikus pasi, a maga csöndes személyiségével. Nem szólal meg, ha nincs mit mondania, de odaszól őszintén, ha a helyzet megkívánja. Nagyon szurkoltam, hogy ne "sérüljön", és jól alakuljon az ő része a történetben. Volt néhány pillanat, amikor rosszabbnak gondoltam, mint amilyen valójában, de összességében bírtam.
Grace nyavajgása meg parája gyakran zavart, de ennek az oka csak az volt, hogy arra gondoltam: idegesítő, hogy ennyire paranoiás és képzelődik folyamatosan. Egyébként kedvelhető, bár azt sem igazán értettem, hogy lehet olyan buta, hogy egy vadidegent csak így, első szóra befogad a lakásába, és nem marad előtte titok.
Lexie tipikusan olyan anya, amilyet senki sem szeretne magának. Önző, felelőtlen, gyerekes, emellett durván alkoholista. Bármi történik is az életben, ezekre a dolgokra egy anyának nem lehet mentsége, pláne, ha így, halmozottan járnak hozzá.
Anna számomra taszító volt az első pillanattól fogva. Volt valami minden cselekményrészben, és megszólalásában, ami gyanús volt. A Dannel való vitáikban is mindig a fiúnak adtam igazat és az ő pártját fogtam. Vele kapcsolatban egyébként teljesen másra számítottam, mint ami valójában történt, sőt, az én képzeletem vele kapcsolatba hozta Charliet egy teljesen más megvilágításban. Azért örülök, hogy az írónőnek nem jár velem egy rugóra az agya.
Egyébként úgy éreztem, hogy a karaktereket ennél sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni, Grace nagyszülei igen szimpatikusak voltak, kár, hogy nem olvashattam róluk többet, emellett a kollégáit is bírtam, mind aranyosak voltak. Ismét egy könyv, amely tipikus példája annak, amikor a mellékszereplőket sokkal jobban kedvelem, mint a főszereplőt. De már sokszor hangoztattam: egy könyvnek nem erőssége és nem is gyengesége, ha a főkarakter nem szerethető. Ez egyáltalán nem ront magán a történeten és az író stílusán.
Összességében:
Könnyed, élvezhető történet, kedvez mindenkinek, aki egy picit is kedveli a thrillert, a romantikát, a drámát, sok műfajba besorolható lehet. Az írónő első könyve, de remélem, hogy találkozom később majd még másik könyvével is.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 3/5
Szereplők: 4/5
Stílus: 3/5
A könyv megrendelhető közvetlenül a Művelt Néptől.
(ps.: Annyira tetszik, hogy a borítón a kiadó logójának színét összhangba hozták az eredeti borító színeivel! :))
Gracet nagyon magának való, komoly, visszafogott nőnek ismerhetjük meg, nem mellesleg óvodai dolgozó. Nem tud túllendülni legjobb barátnője elvesztésén, pedig a tragédia már majdnem fél éve történt. Amellett, hogy a gyász beköltözött mindennapjaiba, s gyógyszereken él, még követik is, rendszeresen ugyanazt a piros autót látja a nyomában. Egy darabig még az olvasó sem lehet biztos abban, hogy csupán a képzelete játszik vele, vagy valóban valaki mindenhol megy utána.
Grace életébe nem várt fordulat következik be, amikor felbukkan halott barátnőjének a testvére, akinek a létezéséről senki nem tudott a környéken.
Miközben a párjával a kapcsolata egyre csak romlik, úgy erősödik a barátsága Annával. Egyre több közös pontot találnak az életükben, hasonló történeteket, érzéseket.
A stílus nekem kicsit túl egyszerű volt, a szleng nem az én világom ('gen, és társai), de egyébként olvastatta magát, a második felénél pedig szinte egyhuzamban olvastam már, mert érdekelt, mi lesz a végkifejlet. Louise Jensen elérte, amit egy írónak el kell érnie: kíváncsi voltam, mi sül ki ebből az egész cselekményből.
A történet végén pedig - ahogy a könyv borítója is ígéri - valóban jó kis csavar van, csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik, és aggódtam azokért a karakterekért, akiket megkedveltem.
A szereplőkről:
Dan karakterét nagyon kedveltem, tipikus pasi, a maga csöndes személyiségével. Nem szólal meg, ha nincs mit mondania, de odaszól őszintén, ha a helyzet megkívánja. Nagyon szurkoltam, hogy ne "sérüljön", és jól alakuljon az ő része a történetben. Volt néhány pillanat, amikor rosszabbnak gondoltam, mint amilyen valójában, de összességében bírtam.
Grace nyavajgása meg parája gyakran zavart, de ennek az oka csak az volt, hogy arra gondoltam: idegesítő, hogy ennyire paranoiás és képzelődik folyamatosan. Egyébként kedvelhető, bár azt sem igazán értettem, hogy lehet olyan buta, hogy egy vadidegent csak így, első szóra befogad a lakásába, és nem marad előtte titok.
Lexie tipikusan olyan anya, amilyet senki sem szeretne magának. Önző, felelőtlen, gyerekes, emellett durván alkoholista. Bármi történik is az életben, ezekre a dolgokra egy anyának nem lehet mentsége, pláne, ha így, halmozottan járnak hozzá.
Anna számomra taszító volt az első pillanattól fogva. Volt valami minden cselekményrészben, és megszólalásában, ami gyanús volt. A Dannel való vitáikban is mindig a fiúnak adtam igazat és az ő pártját fogtam. Vele kapcsolatban egyébként teljesen másra számítottam, mint ami valójában történt, sőt, az én képzeletem vele kapcsolatba hozta Charliet egy teljesen más megvilágításban. Azért örülök, hogy az írónőnek nem jár velem egy rugóra az agya.
Egyébként úgy éreztem, hogy a karaktereket ennél sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni, Grace nagyszülei igen szimpatikusak voltak, kár, hogy nem olvashattam róluk többet, emellett a kollégáit is bírtam, mind aranyosak voltak. Ismét egy könyv, amely tipikus példája annak, amikor a mellékszereplőket sokkal jobban kedvelem, mint a főszereplőt. De már sokszor hangoztattam: egy könyvnek nem erőssége és nem is gyengesége, ha a főkarakter nem szerethető. Ez egyáltalán nem ront magán a történeten és az író stílusán.
Összességében:
Könnyed, élvezhető történet, kedvez mindenkinek, aki egy picit is kedveli a thrillert, a romantikát, a drámát, sok műfajba besorolható lehet. Az írónő első könyve, de remélem, hogy találkozom később majd még másik könyvével is.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 3/5
Szereplők: 4/5
Stílus: 3/5
A könyv megrendelhető közvetlenül a Művelt Néptől.
(ps.: Annyira tetszik, hogy a borítón a kiadó logójának színét összhangba hozták az eredeti borító színeivel! :))
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése