Gyors helyzetjelentés a home officról és az olvasásról

Furcsa helyzet állt elő a világban... minden a feje tetejére állt, semmi sem olyan, mint amilyennek 1-2 hete terveztük. Én ezt nagyon érzem. S hogy ez hogy fér össze a könyvmolyok hobbijával az én esetemben? Erről (is) szeretnék most írni Nektek... 

Péntek este fél 10-kor megtudtuk mi, pedagógusok, hogy hétfőtől átállunk országszerte digitális oktatásra. Ekkor az összes tematikus facebook-csoportban olyat tapasztaltam, ami felülmúlta minden képzeletemet... a tanítók, tanárok egyike sem kezdett sopánkodni, hanem az első ijedségen hamar túladva ötleteltünk, összefogtunk, hogy mit hogyan, milyen módszerrel tudnánk megoldani. Megpróbáltuk megkeresni azt a felületet, ami a legegyszerűbb a gyerekeknek és szüleiknek, igyekeztünk fejben rákészülni, hogyan fog kinézni mostantól egy tanóra. Nem volt cirkusz, egy cél lebegett a szemünk előtt: az elénk gördülő akadályt leküzdeni és ezt is megoldani, a gyerekeknek, a gyerekekért. Úgy gondolom, minden magyar pedagógus erején felül teljesített, a magyar oktatás pedig néhány nap leforgása alatt évtizedeket fejlődött. 

Akkor azt gondoltam, ha végre látjuk majd az alagút végét és belerázódunk a hétköznapokba, akkor nagyjából annyi erőfeszítést fog ez igényelni, mint a tanórákra való felkészülés és azok megtartása. Talán még olvasni is lesz egy kis időm... Mekkorát tévedtem! 

Vasárnap bejelentették, hogy az óvoda bezár. Ez nálam azt jelentette, hogy miközben én itthon tolom a home office-t szorgalmasan, két kicsi lányom körülöttem fog ugrálni. 

Az elmúlt három napom teljes káosz volt. Próbáltam kialakítani itthon egy napirendet, hogy én is tudjak haladni a munkámmal és ők se legyenek elhanyagolva, egyelőre még nem sikerült tökéletesre fejleszteni. Ennek persze a gyerekeim látják a kárát, mert reggeli ébredéstől esti lefekvésig az iskolai dolgokkal foglalkozom. Folyamatosan érkeznek a feladatmegoldások, a kérdések, egész nap csörög a telefon. Viszont ennek is van egy csodálatos oldala, a gyerekek, tanulók lelkesedése, szorgalma, ami hatalmas erőt ad. ♥

Ma már volt időm arra is, hogy a saját gyerekeimmel is leüljek kicsit. A nagyobb nagycsoportos. Hordja a foglalkoztatókönyvét hozzám, hogy oldjunk meg feladatot. Ma sikerült. Egyre ügyesebbek leszünk mindannyian. Teljesen új helyzet ez mindenkinek. 

Ide van készítve az asztalomra 5 db könyv, amit el szeretnék olvasni és írni is szeretnék legalább háromról. Az egyik a Harry Potter és az elátkozott gyermek. Talán néhány nap múlva már arra is lesz időm... Ma még nincs. Ma még egy teát sem volt időm meginni. Pedig nem vágyom másra, csak arra, hogy egy csajos, rózsaszín bögrével bekuckózzak a fotelba egy jó könyv társaságában, hallgathassam a kedvenc zenéimet és kikapcsoljam az agyam. Most még gondolkodni sem tudok, mert folyamatosan az iskolai dolgokon jár az eszem... pedig annyi minden lenne... a könyvek, például. 

Azt viszont tudom, hogy nem érkezhet el a világvége úgy, hogy az ilyen apró vágyaim ne teljesüljenek. :) Úgyhogy dolgozom, készülök, feladatlapokat állítok össze, színesítem a házi feladatokat, aztán majd jut idő másra is...