Antikvárium-illat. Régi könyvek tömkelege. Hideg padló a könyvespolc előtt. Twisted Sister. AC/DC. Főző édesanya a konyhában. Radiátorok halk susogása. Hat nagy mappa tele Britney-s képekkel, poszterekkel.
Olyan impulzusok, amelyek együttesen gyönyörű emlékeket idéznek bennem. Ősz van, hideg, nem lehet kint semmit csinálni. 15-20 évvel ezelőtt ilyen időkben pontosan ugyanebben a helységben voltam, amit a szüleim egyszerűen "tanulósnak" neveznek, ugyanis édesapám itt fogadta mindig a tanulóit korrepetálásra.
Ez alatt az idő alatt kétszer volt újrafestve, mégis minden pontosan ugyanoda került vissza, ahol eddig is volt. Ahogy a bátyám által és általam készített két gipszkép, szalvétával a közepén. Ahogy a többezer képből álló Britney-gyűjteményem a sarokban. A radiátor előtt ugyanaz az asztal, ugyanazokkal a székekkel. Mióta a szüleim itt laknak, mióta ideköltöztünk, ez azóta úgy van - új terítővel a régi asztal, újrafestve a régi szék.
Sok évvel ezelőtt képes voltam órákon át ücsörögni a poros könyvespolc előtt, szebbnél szebb könyveket lapozgatva.
Most pedig kinyitom előttetek ezt a kincsesládát - mert édesapámon kívül én vagyok az egyetlen, akinek van hozzá kulcsa, és megmutatom a tartalmát.
Édesapám mindig válogatós és igényes volt a könyvekkel kapcsolatosan. Nem találni nála olyat, ami ne tartozna az igényes irodalomhoz.
Történelemkedvelő ember, ezt bárki megmondhatja róla, aki vet egy pillantást a könyveire.
A kortárs szerzőkkel nincs kibékülve, pláne a magyarokkal nem.
Polcán katonás sorban állnak a Jókai-kötetek, a Kodolányi-regények. Rengeteg írása megtalálható Mika Waltarinak (akit mellesleg az ő hatására én is nagyon kedvelek). Jóbarátja Balzac, Dickens, Dumas, Faulkner, Feuchtwanger, Robert Graves, Hemingway, Maupassant, Merle, Mikszáth, Sienkiewicz, Verne, Zola. Sokáig sorolhatnám még a sort, de ők azok, akiknek lényegesen több művük díszíti apám polcát, mint a többieknek.
Kikapcsolódásképpen Asimov és Rejtő Jenő könyveit olvassa újra, előzőt akárhányszor, abszolút kedvence.
Engem gyerekként nem az előzőleg felsorolt könyvek érdekeltek, hanem sokkal inkább azok, amelyek tele vannak képekkel, történelmi könyvek. Egész sorozatai vannak ugyanis ezekből. előszeretettel lapozgattam A múlt születése elnevezésű sorozat könyveit, azon belül pedig kedvencem volt Az ősi Itália, A római világ, Az egyiptomi birodalmak és Az ember őstörténete.
A másik nagy kedvenc sorozat méretre és vastagságra megegyezik az előzőleg említettel, ez az Új képes történelem sorozat, kedvenceim az Ősi kultúrák, születő államok és a Nagy vándorlások szárazföldön és tengeren.
Három könyvet még külön megemlítenék. Az egyiket már Lili lányom is lapozgatja. Idén lett óvodás, leginkább fiúkkal játszik, ezért nagy dinoszaurusz-mánia van nálunk. Éppen ezért már három generáció kedvence Az ősidő állatai, amelyet tényleg csak nézegetünk, s ahogy egykor én is, most a lányom is ugyanazokat a kérdéseket teszi fel: "Őt hogy hívják? Mit eszik?"
Gyermekkorom szerves része volt még a Tutanhamon (nagy fekete könyv) és Az őskori ember (szintén a mérete miatt és a benne lévő képek miatt kedveltem). Utóbbit lapozgattam talán a legtöbbször, s még a mai napig visszatérek hozzá, már csak az emlékek miatt is.
(Ó, természetesen A Messier-album is a szívem csücske... De ha túl sokáig nézegetem a polcot, a bejegyzésem soha nem fog véget érni, hiszen mindig találok valamit, ami gyakran volt társam a hideg, őszi-téli napokon.)
Szeretnétek valamelyikről külön olvasni egyszer itt, a blogomban? Esetleg ennek a posztnak a folytatását? :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése