Állatos mesélő könyv

Cím: Állatos mesélő könyv

Írta: Bob Hartman

Rajzolta: Kállai Nagy Krisztina

Fordította: Gulyás Melinda

Kiadó: Harmat

Kiadás éve: 2012

130 oldal, 3900 Ft, keménytáblás

Fülszöveg: 

"Nincs is talán fontosabb annál, mint hogy a gyerekekkel együtt örömünket leljük a mesékben!" - vallja Bob Hartman, aki játékos ötletekkel vonja be közönségét a világ legkülönbözőbb tájairól származó színes meséibe. Az emberi jellemvonásokkal felruházott állatokról, a hétalvó kakasról, a kitartó teknősről, a furfangos egérszarvasról és társaikról szóló történetek kisebbeket és nagyobbakat egyaránt szórakoztatnak, és a legnemesebb tulajdonságokra ösztönöznek. 

Meséljünk a gyerekeknek mindennap!

Véleményem: 

1-2 éves korában Lilinek nem igazán volt szüksége esti mesére. A meséket napközben olvasgattuk, este inkább arra volt igénye, hogy mellé feküdjek, odaadjam neki a kezemet és beszéljek arról, mi vár ránk holnap és mi tetszett a mai napban. 

Mára ez megváltozott, most amellett, hogy napközben is sokat olvasunk és lapozgatunk könyveket (hogy én ennek mennyire örülök!), igényli alvás előtt délután és este is a meséket. Óvodás lett, így a délutáni mese csak hétvégente jöhet szóba, de este elmaradhatatlan. Boldog vagyok, hogy a könyvek szeretetére nevelhetem a lányomat úgy, ahogy édesapám tette velem ugyanezt akkor, amikor még gyerek voltam. 

Hetek óta egy vaskos, nagy mesekönyv van porondon, az Állatos mesélőkönyv. Mivel tudom, hogy moly.hu-n sok ismerősöm is babázik jelenleg (és nem csak ott, személyes ismerőseim is), ezért úgy döntöttem, bemutatom Nektek ezt a mesekönyvet. 

Hetek óta minden nap legalább egyszer a kezembe  veszem, s van benne olyan mese, amit már öt-hat alkalommal is felolvastam. Kirajzolódni látszik, hogy milyen igényei vannak a lányomnak a mesékkel kapcsolatban és hogy milyen stílusú történetek kedvelője lesz.

A kötetben megtalálhatóak régi és új, ismert és kevésbé ismert történetek is. Nyelvezete nem épp háromévesnek való, talán néhány évet várni kellett volna vele, ám olvasás közben előkapom pedagógusi spontaneitásomat, s alkalmanként teljesen megváltoztatok néhány mondatot. Rengetegszer láttam a kislányomat gyorsan beszaladni az ágyába, miközben azt mondja: "Anya! A rókásat meg a hollósat szeretném. Utána pedig azt, amiben a kutyus meg a farkas van." 

Szerencsére vevő a lányom - és én is - arra, hogy egy-egy meséről beszéljünk is, így van, hogy az altatás eltart fél-egy órán és három-négy mesén keresztül is. Ám én ezt nem bánom, mert öröm, hogy a lányom nyitott az új dolgokra, kíváncsi új történetekre, érdekli, hogy a szereplők - legyenek azok emberek vagy állatok - mit miért csinálnak. 

Amellett, hogy igazán változatos mesék találhatóak meg ennek a könyvnek a több, mint száz oldalán, erőssége még, hogy gyönyörűen vannak a történetek illusztrálva. Napközben, mikor kislányom a könyvet lapozgatja, sokszor látom felcsillanni a szemét, amikor meglát egy-egy képet: "Anya... szóval ezt olvastad? Itt van a képen a maci meg a nyuszika, akikről meséltél!" 

Igyekszem, hogy felismerjem a hasznos meséket, s míg a tanításaim során ezt könnyűnek véltem, így évek múlva, saját gyerekkel lényegesen kritikusabb lettem. Sokszor nem elég az érdekes történet és a szerethető karakter, kell, hogy a mesének legyen mondanivalója, és kell, hogy egy óvodás korú kisgyerek is könnyen megértse, hogy a meseszereplők mit miért tesznek, miért mondanak - abban pedig mi tudunk segíteni a felolvasások során, hogy azokat az érzéseket adjuk vissza nekik, amelyeket az író a karaktereiből bizonyos szituációkkal kivált. A lényeg: kedvencünk lett ez a mesekönyv, ráadásul mostanában még a férjem is szívesen mesél altatásnál. :)