Szerző: Aurora Rose Reynolds
Cím: November előtt
Eredeti cím: Until November
Fordította: Debreczeni Kinga
Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2016
ISBN: 9786155676154
350 oldal
Fülszöveg:
November:
Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeket, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyvelőként dolgozom.
A klubban ismertem meg Asher Maystont.
Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tőle semmit.
Asher:
Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen nőt sem - November előtt.
De akarom őt, jobban mindennél. És megszerzem.
Kapcsolatom a könyvvel:
A precíz, minden tízpercet betáblázó anyuka (ez vagyok én) legkésőbb este tíz órakor ágyba kerül, hiszen reggel hatkor ébresztik a csemetéi, emellett éjjel is még két-háromóránként ébred. Ha mindenkinek nem is, de a csecsemővel gyes-en lévő anyuka ismerőseimnek, olvasóimnak biztosan megvan a kép. Ez a könyv viszont felborította a szépen, rendben eltervezett napjaimat, amit megélhetnék negatív élményként is, ám mégsem teszem ezt. Amikor az ember tudja, hogy már csak egy órája van éjjel a következő baba-etetésig, és úgy dönt, hogy akkor már úgyis mindegy, olvas tovább... az azért jelent valamit, nem? Aztán a következő etetéshez ébredésnél, amikor nem akar visszaaludni, mert akkor már inkább olvasna még néhány oldalt... Szóval megkedveltem elég hamar, könnyed kikapcsolódás, amit nagyon szerettem, el is mondom, miért...
A borítóról:
Alapvetően nem alélok el a férfi felsőtestet ábrázoló borítóktól, ennél viszont nagyon tetszett a választott stílus - és mint utólag kiderült, passzol is a könyv belsejéhez. Másodrészről viszont oda vagyok érte, ha egy borítón csupán egyetlen színt emelnek ki, és minden más fekete-fehér-szürke. Ennél a könyvnél a türkiz jó választás volt a kiadó részéről, egyrészt a kékes árnyalatok hideg színek, kicsit komor, másrészről viszont bizonyítottan stresszoldó, nyugtató hatása van, ez a kettősség pedig a történetben is felbukkan.
A borítón található bácsi nem megvásárolható a kiadó webáruházában?
Alapvetően nem alélok el a férfi felsőtestet ábrázoló borítóktól, ennél viszont nagyon tetszett a választott stílus - és mint utólag kiderült, passzol is a könyv belsejéhez. Másodrészről viszont oda vagyok érte, ha egy borítón csupán egyetlen színt emelnek ki, és minden más fekete-fehér-szürke. Ennél a könyvnél a türkiz jó választás volt a kiadó részéről, egyrészt a kékes árnyalatok hideg színek, kicsit komor, másrészről viszont bizonyítottan stresszoldó, nyugtató hatása van, ez a kettősség pedig a történetben is felbukkan.
A történetről:
November nevű főhősnőnk New Yorkból egy kisvárosba, Tenesseebe utazik édesapjához, miután elűzte egy rossz emlék: rosszkor volt rossz helyen. Édesanyjával a viszonya sem mondható éppen felhőtlennek, s ezen okokból kifolyólag úgy gondolta, ideje új életet kezdenie.
Ettől a naptól kezdve édesapjának sztriptízbárjában könyvelő, nyugodtan él apja lakásának egy elválasztott részében Bestiával, a kutyával, aki korábban megmentette az életét.
Édesapja sztriptízbárja előtt találkozik először Asherrel, aki azt hiszi, hogy a bár egyik dolgozója, s úgy is kezeli. Miután rájön, mekkorát tévedett, igyekszik megóvni a lányt minden bajtól, olyannyira, hogy amikor betörnek November lakásába, ő elviszi a saját házába, hogy biztonságban legyen. Hamar rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, nem sokat várnak azzal, hogy egy párnak kiáltsák ki magukat.
Időközben November új barátokat szerez, többek között Asher testvérei személyében, és új barátnője is lesz, Liz, akit egy bolt alkalmazottjaként ismer meg.
Ám a boldog hetekbe mégis belerondít valami a múltból, tehát mégsem mondható hétköznapinak az élete, és ez az, ami leginkább megadja a történet érdekességét és izgalmasságát.
Magát a történetet leginkább November szemszögéből ismerhetjük meg, ezáltal közel kerül az olvasóhoz. Néhol kapunk 1-1 fejezetet Asher elbeszélésével, ez pedig azért tetszett, mert egyrészt így Asher gondolataiba is belelátunk kicsit, másrészt pedig szemügyre vehetjük kicsit a főhősnőnket külső szemmel is. Egyébként ahányszor bébinek szólította Novembert, annyiszor pofoztam volna meg ezt a szerethető pasit. :)
A szereplőkről:
Valamiért az esetek nagy hányadában nem igazán bírom elviselni a női főszereplőket a könyvben. Nem a nemükkel van a gond, hanem a viselkedésükkel. Novemberrel viszont nem volt problémám, végre nem egy nyafogós csajt ismerhetünk meg, hanem egy belevaló, viszonylag határozott nőt. Igyekszik menekülni a múlt sérelmei elől, és keresi a boldogságát, amit úgy tűnik, Tenesseeben meg is talál.
Nem tűri könnyen, ha utasítgatják, parancsolgatnak neki, még akkor sem, ha ezek a parancsok megegyeznek a saját igényeivel. Ha bajba keveredik, próbálja megvédeni magát. Az egyetlen kétes pont az életében, amikor nem minden esetben tud határozottan dönteni, Asher. Úgy gondolja, túl gyors a tempó, bár tetszik neki.
Nem meglepő egyébként, hogy ismét sokkal jobban kedveltem a mellékszereplőket, mint a főszereplőket, például a szívem csücske volt November édesapja. A személyisége nekem kicsit Bella édesapjának a személyiségére hasonlított a Twilight-sorozatból. Érezhetően szereti a lányát és igyekszik mindent megtenni, hogy biztonságban tudja, ugyanakkor kicsit ismeretlen neki ez az egész szituáció, hiszen soha nem nevelte a gyerekét, nem élt vele.
A másik kedvencem Joe bácsi volt, aki örült unokahúga költözésének. Fiai vannak, mégsem sikerült egyiket sem rábeszélni, hogy motorozzon, pedig neki ez nagy boldogság lenne. Eme szerelme November motorszeretetében teljesedik ki, hiszen végre lehet egy "gyereke" - még ha nem is az övé - akit megtaníthat motort vezetni.
Ashernek hiába van három fiútestvére, mégis képes úgy viselkedni, mintha egyedüli gyerek lenne, aki mindent megkapott az életben, ám döbbenetes módon ettől nem lesz kevésbé szerethető. Imád utasítgatni, és nem bírja elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, s erre nem is igazán van példa a történetben. Tipikus példája azon embereknek, akik képesek küzdeni azért, hogy megvalósuljon, amit elterveztek. Emellett egy igazi férfi, aki mellett még az olvasó is biztonságban érzi magát: védelmező, szerető, határozott egyéniség, ám mégis tud mosolyogni. Szimpatikus volt, hogy nem tizennyolc-huszonkét évesekről szól a történet, hanem velem egyidősek a karakterek (legalábbis Asher), így még jobban élveztem a könyvet.
Asher testvérei, Nico, Trevor és Cash hamar belopták magukat a szívembe, bár bevallom, én a pszichiátrián kötnék ki, ha négy fiam lenne, ráadásul ennyire csapongó élettel. Bírtam minden megnyilvánulásukat, elejtett kis megjegyzéseiket, poénjaikat.
A szüleik pedig ismét előcsalogatták valahonnan mélyen a szívemből a már említett Twilight-ot, nem tudtam - és nem is akartam - másképp elképzelni őket, mint Edward szüleit. Kedvesek, szerethetőek, főleg az édesanya, a gondoskodásával, meg azzal, hogy nem viselkedik tipikus édesanyaként (első jelenetére gondolok, amikor megjelenik a fia házában).
Ha az egész könyvet nézzük elejétől a végéig, legnagyobb kedvencem Liz volt, a valóságban is közel állnak hozzám az ilyen visszafogott, csöndes személyiségű emberek. Hasonlóképpen vagyok velük, mint November, szeretem a szárnyaim alá venni őket, és foglalkozni velük. Spoilermentesen csak annyit írnék: bízom benne, hogy a következő kötetek egyikében főszerepet kaphat majd (a könyv végén található rövid előzetesből kiderül, hogy lesz benne része). ;)
Összességében:
Megvan, amikor egy Agatha Christie-regényben rágod a körmöd, hogy ki a gyilkos? Nos, az élmény itt is megvan, csak ezt az írónő fűszerezte egy nagy adag romantikával és erotikával. Merthogy utóbbi sem maradt el a könyvben.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 5/5
Kedvenc karakterek: Liz, Trevor, Nico
Akit nem kedveltem: Nick
Kedvenc jelenetem: November és Asher találkozása az idősek otthonában.
A sorozat további köteteiről:
2. rész: Trevor előtt (várható megjelenés: 2017.04.24.)
3. rész: Lilly előtt (várható megjelenés: 2017.07.25.)
4. rész: Nico előtt (várható megjelenés: 2017.10.25.)
November nevű főhősnőnk New Yorkból egy kisvárosba, Tenesseebe utazik édesapjához, miután elűzte egy rossz emlék: rosszkor volt rossz helyen. Édesanyjával a viszonya sem mondható éppen felhőtlennek, s ezen okokból kifolyólag úgy gondolta, ideje új életet kezdenie.
Ettől a naptól kezdve édesapjának sztriptízbárjában könyvelő, nyugodtan él apja lakásának egy elválasztott részében Bestiával, a kutyával, aki korábban megmentette az életét.
Édesapja sztriptízbárja előtt találkozik először Asherrel, aki azt hiszi, hogy a bár egyik dolgozója, s úgy is kezeli. Miután rájön, mekkorát tévedett, igyekszik megóvni a lányt minden bajtól, olyannyira, hogy amikor betörnek November lakásába, ő elviszi a saját házába, hogy biztonságban legyen. Hamar rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, nem sokat várnak azzal, hogy egy párnak kiáltsák ki magukat.
Időközben November új barátokat szerez, többek között Asher testvérei személyében, és új barátnője is lesz, Liz, akit egy bolt alkalmazottjaként ismer meg.
Ám a boldog hetekbe mégis belerondít valami a múltból, tehát mégsem mondható hétköznapinak az élete, és ez az, ami leginkább megadja a történet érdekességét és izgalmasságát.
Magát a történetet leginkább November szemszögéből ismerhetjük meg, ezáltal közel kerül az olvasóhoz. Néhol kapunk 1-1 fejezetet Asher elbeszélésével, ez pedig azért tetszett, mert egyrészt így Asher gondolataiba is belelátunk kicsit, másrészt pedig szemügyre vehetjük kicsit a főhősnőnket külső szemmel is. Egyébként ahányszor bébinek szólította Novembert, annyiszor pofoztam volna meg ezt a szerethető pasit. :)
"Előző este, amikor mindnyájan felöntöttünk egy kicsit a garatra, elhatároztuk, hogy másnap mindnyájan együtt reggelizünk Ashernél, és ott tartjuk az ajándékozást is.Nem valami bölcs dolog, ha az ember piálás közben szövöget másnap reggelre vonatkozó terveket. Különösen erősre főztem a kávét, és előételnek kitettem néhány aszpirint is, jól látható helyre."/237. oldal/
A szereplőkről:
Valamiért az esetek nagy hányadában nem igazán bírom elviselni a női főszereplőket a könyvben. Nem a nemükkel van a gond, hanem a viselkedésükkel. Novemberrel viszont nem volt problémám, végre nem egy nyafogós csajt ismerhetünk meg, hanem egy belevaló, viszonylag határozott nőt. Igyekszik menekülni a múlt sérelmei elől, és keresi a boldogságát, amit úgy tűnik, Tenesseeben meg is talál.
Nem tűri könnyen, ha utasítgatják, parancsolgatnak neki, még akkor sem, ha ezek a parancsok megegyeznek a saját igényeivel. Ha bajba keveredik, próbálja megvédeni magát. Az egyetlen kétes pont az életében, amikor nem minden esetben tud határozottan dönteni, Asher. Úgy gondolja, túl gyors a tempó, bár tetszik neki.
Nem meglepő egyébként, hogy ismét sokkal jobban kedveltem a mellékszereplőket, mint a főszereplőket, például a szívem csücske volt November édesapja. A személyisége nekem kicsit Bella édesapjának a személyiségére hasonlított a Twilight-sorozatból. Érezhetően szereti a lányát és igyekszik mindent megtenni, hogy biztonságban tudja, ugyanakkor kicsit ismeretlen neki ez az egész szituáció, hiszen soha nem nevelte a gyerekét, nem élt vele.
A másik kedvencem Joe bácsi volt, aki örült unokahúga költözésének. Fiai vannak, mégsem sikerült egyiket sem rábeszélni, hogy motorozzon, pedig neki ez nagy boldogság lenne. Eme szerelme November motorszeretetében teljesedik ki, hiszen végre lehet egy "gyereke" - még ha nem is az övé - akit megtaníthat motort vezetni.
 |
| Forrás: http://kingofwallpapers.com/ |
Ashernek hiába van három fiútestvére, mégis képes úgy viselkedni, mintha egyedüli gyerek lenne, aki mindent megkapott az életben, ám döbbenetes módon ettől nem lesz kevésbé szerethető. Imád utasítgatni, és nem bírja elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, s erre nem is igazán van példa a történetben. Tipikus példája azon embereknek, akik képesek küzdeni azért, hogy megvalósuljon, amit elterveztek. Emellett egy igazi férfi, aki mellett még az olvasó is biztonságban érzi magát: védelmező, szerető, határozott egyéniség, ám mégis tud mosolyogni. Szimpatikus volt, hogy nem tizennyolc-huszonkét évesekről szól a történet, hanem velem egyidősek a karakterek (legalábbis Asher), így még jobban élveztem a könyvet.
Asher testvérei, Nico, Trevor és Cash hamar belopták magukat a szívembe, bár bevallom, én a pszichiátrián kötnék ki, ha négy fiam lenne, ráadásul ennyire csapongó élettel. Bírtam minden megnyilvánulásukat, elejtett kis megjegyzéseiket, poénjaikat.
A szüleik pedig ismét előcsalogatták valahonnan mélyen a szívemből a már említett Twilight-ot, nem tudtam - és nem is akartam - másképp elképzelni őket, mint Edward szüleit. Kedvesek, szerethetőek, főleg az édesanya, a gondoskodásával, meg azzal, hogy nem viselkedik tipikus édesanyaként (első jelenetére gondolok, amikor megjelenik a fia házában).
Ha az egész könyvet nézzük elejétől a végéig, legnagyobb kedvencem Liz volt, a valóságban is közel állnak hozzám az ilyen visszafogott, csöndes személyiségű emberek. Hasonlóképpen vagyok velük, mint November, szeretem a szárnyaim alá venni őket, és foglalkozni velük. Spoilermentesen csak annyit írnék: bízom benne, hogy a következő kötetek egyikében főszerepet kaphat majd (a könyv végén található rövid előzetesből kiderül, hogy lesz benne része). ;)
Összességében:
Megvan, amikor egy Agatha Christie-regényben rágod a körmöd, hogy ki a gyilkos? Nos, az élmény itt is megvan, csak ezt az írónő fűszerezte egy nagy adag romantikával és erotikával. Merthogy utóbbi sem maradt el a könyvben.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 5/5
Kedvenc karakterek: Liz, Trevor, Nico
Akit nem kedveltem: Nick
Kedvenc jelenetem: November és Asher találkozása az idősek otthonában.
A sorozat további köteteiről:
2. rész: Trevor előtt (várható megjelenés: 2017.04.24.)
3. rész: Lilly előtt (várható megjelenés: 2017.07.25.)
4. rész: Nico előtt (várható megjelenés: 2017.10.25.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése