Szerzők: Chris Fabry és Gary Chapman
Cím: Parázs a hó alatt
Eredeti cím: A Marriage Carol
Fordító: Győri Katalin
Kiadó: Harmat Kiadó
Kiadás éve: 2012
122 oldal
Fülszöveg:
"Jacob és Marlee huszadik házassági évfordulójukon - egy viharos szentestén - elindulnak, hogy a válási papírok aláírásával örökre búcsút mondjanak egymásnak. Azonban egy rossz mozdulat a hóborította síkos aszfalton, és egész életük megváltozik. Vajon képes lesz-e Marlee egy különös lelki utazás hatására felszítani kapcsolatuk tüzét, és férjével összefogva megmenteni a házasságukat? A Parázs a hó alatt egy Charles Dicens ihlette történet a reményről és az újrakezdés lehetőségéről."
A történetről:
Hogy kiknek szól ez a könyv? Ahogy az első oldal is hirdeti:
"Mindazoknak, akik fáznak,
akiket megszebzett az élet, akik keményen küzdenek.
Tölste el őket ez a történet melegséggel,
élettel és mindenekfelett: reménnyel!"
Első ránézésre nem sokat vártam ettől a könyvtől. Úgy gondoltam, kicsi is, vékony is, nem fog sokat adni. Ám a fülszöveg valamiért mégis megfogott, és milyen jó, hogy így alakult, és mégis elolvastam!
Karácsony előtt (meg egyébként is) ideális olvasmány mindenkinek, aki úgy érzi, hogy magányos, vagy kell egy kis szeretet, vagy egyszerűen szüksége van valami szépre, szívet melengetőre.
Olvasás után rögtön Édesanyám kezébe nyomtam, mondván, hogy hiba lenne kihagyni, kell ez a kis darab szeretet az életünkbe.
Nagyon tanulságos mondanivalója van. Fő témája, amit körüljár, a válás. Legalábbis ezzel kezdődik. A családi kapcsolatokról, az újrakezdésről és a választások lehetőségéről szól. Mert mindig van választható út, soha nem csak egyetlen irány. Ez a kis történet hűen mutatja, hogy a sorsunk tőlünk függ, a jövőnk rajtunk áll, ahogy alakítjuk a jelenünket, úgy változik a jövőnk. Sok ember arca bevillant, akiknek kötelező olvasmány lehetne. Tartalmilag nagyon sokat ad és sokat mond, mindezt a komoly témát nagyon könnyed nyelvezettel dolgozza fel, olvastatja magát. Fel sem tűnt, hogy egy délután folyamán, a teendőim mellett elolvastam, mert ahányszor megálltam a házimunkával, mindig a kezembe vettem... Olvastam főzés közben, amíg vártam, hogy lejárjon a mosás, a lányom etetése közben is, és csak úgy röpültek az oldalak, vékonyodott a visszalévő rész, s amikor becsuktam a könyvet, akkor gondoltam, hogy pozitív csalódás volt, ez kellett most nekem, ebben a hónapban, ebben az állapotban.
Eszembe jutott egy tavalyi napom erről a könyvről. Egy esküvőn voltam, ahol a vőfély felkérte a jelenlévő legidősebb házaspárt, hogy mondjanak néhány mondatot, mi a titkuk, hogy ennyi év után is boldogan élnek együtt. Akkor a bácsi azt mondta: "Nagyon egyszerű. Amikor mi úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket, még másképpen vélekedtek az emberek a kapcsolatokról. Akkor még nem az volt az általános nézet, hogy ami elromlott, azt kidobjuk, hanem az, hogy ami elromlott, azt megjavítjuk."
A történet elolvasása után már értettem, hogy miért az a címe a könyvnek, ami. Nagyon találó, és ne felejtsük: sokszor lehet parázs a hó alatt ott, ahol nem látjuk.
Pontozásom: Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5 (bár szívesen olvastam volna többet a család többi tagjáról, hogy milyenek ők)
Borító: 5/5 (nincs túlbonyolítva, egyszerű, mégis nagyon találó és olyan "tiszta")
Olvasás után rögtön Édesanyám kezébe nyomtam, mondván, hogy hiba lenne kihagyni, kell ez a kis darab szeretet az életünkbe.
Nagyon tanulságos mondanivalója van. Fő témája, amit körüljár, a válás. Legalábbis ezzel kezdődik. A családi kapcsolatokról, az újrakezdésről és a választások lehetőségéről szól. Mert mindig van választható út, soha nem csak egyetlen irány. Ez a kis történet hűen mutatja, hogy a sorsunk tőlünk függ, a jövőnk rajtunk áll, ahogy alakítjuk a jelenünket, úgy változik a jövőnk. Sok ember arca bevillant, akiknek kötelező olvasmány lehetne. Tartalmilag nagyon sokat ad és sokat mond, mindezt a komoly témát nagyon könnyed nyelvezettel dolgozza fel, olvastatja magát. Fel sem tűnt, hogy egy délután folyamán, a teendőim mellett elolvastam, mert ahányszor megálltam a házimunkával, mindig a kezembe vettem... Olvastam főzés közben, amíg vártam, hogy lejárjon a mosás, a lányom etetése közben is, és csak úgy röpültek az oldalak, vékonyodott a visszalévő rész, s amikor becsuktam a könyvet, akkor gondoltam, hogy pozitív csalódás volt, ez kellett most nekem, ebben a hónapban, ebben az állapotban.
Eszembe jutott egy tavalyi napom erről a könyvről. Egy esküvőn voltam, ahol a vőfély felkérte a jelenlévő legidősebb házaspárt, hogy mondjanak néhány mondatot, mi a titkuk, hogy ennyi év után is boldogan élnek együtt. Akkor a bácsi azt mondta: "Nagyon egyszerű. Amikor mi úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket, még másképpen vélekedtek az emberek a kapcsolatokról. Akkor még nem az volt az általános nézet, hogy ami elromlott, azt kidobjuk, hanem az, hogy ami elromlott, azt megjavítjuk."
A történet elolvasása után már értettem, hogy miért az a címe a könyvnek, ami. Nagyon találó, és ne felejtsük: sokszor lehet parázs a hó alatt ott, ahol nem látjuk.
Pontozásom: Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5 (bár szívesen olvastam volna többet a család többi tagjáról, hogy milyenek ők)
Borító: 5/5 (nincs túlbonyolítva, egyszerű, mégis nagyon találó és olyan "tiszta")
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése