Cím: Skarlátvörös fonal
Eredeti cím: The Scarlet Thread
Fordította: Győri Katalin
Kiadó: Harmat
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-963-288-342-7
431 oldal, 3900 Ft
Fülszöveg:
Sierra Madrid egy bátor és határozott nő a kilencvenes évekből, akinek élete és házassága a szakadék szélére kerül egy váratlan költözés miatt.
Mary Kathryn McMurray az otthonától és szeretteitől elszakított fiatal nő a 19. századból, aki egy ekhós szekéren utazva küzd meg az Oregon-ösvmény embertelen körülményeivel.
Sierra Madrid idillinek tűnő élete egy szempillantás alatt darabokra hullik, amikor férje Los Angelesbe költözteti a családot, hogy elvállaljon egy új állást. A sérelmekkel és bizonytalansággal teli időszak alatt Sierrához kerül egyik felmenője, Mary Kathryn McMurray naplója, a könyvecske megsárgult lapjain pedig nem várt vigaszra és megoldásra talál. Bár a két nőt több mint egy évszázad választja el egymástól, sorsuk mégis összefonódik, és lélekben hasonló utat járnak be...
A népszerű amerikai írónő legújabb, két szálon futó regényében egy házasság küzdelmeinek megrázó krónikáját tárja elénk, melybe mesterien szövi bele a szeretet megbocsátó erejét.
Borító:
Ennél a könyvnél a borító az utolsó, amiről beszélnem kellene, mert még annál is nagyobb kincseket rejteget magában, de annyira megszerettem már ez alapján is az új Francine Rivers-könyvet, hogy muszáj írnom róla.
Ha valaki megkérne, hogy jellemezzem egy könyvborítóval a stílusomat vagy a gondolataimat, akkor ezt a könyvet mondanám. Nem feltétlenül a varrt takaró miatt, nem is a skarlátvörös színű fonal az oka, hanem úgy a kép, a színek, a hangulata összességében.
Az eddigiek közül Az utolsó bűnevő volt az, ami majdnem ennyire megdobogtatta a szívemet.
"A nyelv fékezhetetlenül gonosz, telve halálos méreggel."Történet:
/69. oldal/
A történet két szálon fut, a főszál (talán mondhatom így) a jelenben játszódik, Sierra életét mutatja be. A férje Los Angelesben kap egy jó állást, amit Sierra megkérdezése nélkül el is vállal, s csak akkor szól feleségének, amikor már minden el van rendezve. Így váratlanul és nem szívesen, de Sierra az addigi életével, a férjével és két gyermekével felpakolva egy új városban új életet kezd.
Nem örül a változásnak, nem akart költözni és a férje hozzáállásával sincs megelégedve. Úgy érzi - szerintem jogosan -, hogy minden ellene van és minden csak árt neki. Ezekben a borús hetekben/hónapokban egyetlen vigasza egy nagyon régi felmenőjének titkos naplója, amit előszeretettel olvasgat szomorú pillanataiban: ez a másik történetszál.
"Mama abban hitt, hogy úgy kell másokkal viselkednünk, ahogy szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek."/97. oldal/
Két különböző nő, különböző korokban, mégis rengeteg hasonlóság köztük: Isten mindkettejüket kemény próbák elé állítja, s Sierra ekkor még nem is tudja, hogy mindezt csupán a kezdet és jön még rosszabb.
Mary Kathryn McMurray naplója először egy tanulófüzetnek indult, amelybe édesanyja is beleírt, például azt, hogy mely szavakat érdemes (és kell) gyakorolnia lányának, a végére pedig egy nagyon személyes, minden gondolatot tartalmazó kis könyvecske lett.
Nagyon jól felépített és egybefont történeteket ismerhetünk meg az írónő által, komoly problémákat ragad meg, rávilágít, mennyire könnyen mennek szét házasságok akár azért is, mert az ember nem tud örülni a társa sikereinek. Tanít minket küzdeni, egy reménysugár lehet, hogy nem kell és nem is szabad feladni, harcolni kell azért, hogy boldogok lehessünk és ne kövessünk el bűnt.
Nagyon jól felépített és egybefont történeteket ismerhetünk meg az írónő által, komoly problémákat ragad meg, rávilágít, mennyire könnyen mennek szét házasságok akár azért is, mert az ember nem tud örülni a társa sikereinek. Tanít minket küzdeni, egy reménysugár lehet, hogy nem kell és nem is szabad feladni, harcolni kell azért, hogy boldogok lehessünk és ne kövessünk el bűnt.
"Bárcsak neonfénnyel világító, konkrét válaszokat írnál a falra, Uram!"
/421. oldal/
A két történetszálon más-más fájdalmak, problémák ütik fel a fejüket, amelyekkel mind Sierrának, mind MaryKathrynnek meg kell küzdenie ahhoz, hogy normális életet élhessen - ehhez pedig mindketten Isten segítségét kérik, hiszen a velük történt rossz és jó dolgokban rátalálnak.
Az első oldalak olvasásakor arra gondoltam, hogy Sierra az, aki a Francine Rivers által megteremtett nők közül a legtávolabb áll tőlem és számomra a legkevésbé szerethető. Aztán ez az egész hatalmasat fordult bennem, ahogy haladtam előre a történetben és egyre jobban megismertem a gondolatait és az életét, észre sem vettem, mennyire megkedveltem és megsajnáltam. Az egyetlen, ami vele kapcsolatban nem tetszett, hogy a gyerekeit is belerángatta a problémáiba, pedig úgy lett volna helyes, ha ebben a témában másképp cselekszik.
Alex nem került közel a szívemhez, én nem vagyok egy megbocsájtó ember. Tudom, ez nem a legjobb tulajdonság még akkor sem, ha viszonylag ritkán haragszom meg akárkire, de ilyen vagyok, ha egyszer csalódtam, akkor nincs visszaút. Nem utálkozom, nem veszekszem és nem beszélek ki senkit, egyszerűen elkerülöm a számomra negatív embereket. Végig azon drukkoltam, hogy Sierra is hasonlóképpen (rosszul) cselekedjen, ám egy idő után rájöttem, nem lenne jó, ha így folytatódna a történet. Nem tudtam megérteni Alexet, szerintem nincs mentség a viselkedésére és arra, hogy ennyire rossz mentalitással áldotta meg az ég. Olyan volt ő nekem, mint nagyon sok ember: mást hibáztat a saját vétségei miatt.
Dennisnek elég volt betoppannia a történetbe, máris azonnal megszerettem. Tiszta szívű, közvetlen, segítőkész embernek ismertem meg. Ronról hasonló volt a véleményem, örültem volna, ha a könyv végén ő is kap egy nagyobb szerepet és valahogy boldog lesz.
Összességében:
Szomorkodtam, bosszankodtam, örültem olvasás közben. Komoly témát boncolgat az írónő, s elénk tárja a megoldást is, a mély gondolatok mellett azonban nem felejtett el egy csipetnyi humort sem belecsempészni Sierra életébe.
Dennisnek elég volt betoppannia a történetbe, máris azonnal megszerettem. Tiszta szívű, közvetlen, segítőkész embernek ismertem meg. Ronról hasonló volt a véleményem, örültem volna, ha a könyv végén ő is kap egy nagyobb szerepet és valahogy boldog lesz.
"Az embereknek szükségük van szeretetre, amikor fájdalom veszi körül őket."
/167. oldal/
Összességében:
Szomorkodtam, bosszankodtam, örültem olvasás közben. Komoly témát boncolgat az írónő, s elénk tárja a megoldást is, a mély gondolatok mellett azonban nem felejtett el egy csipetnyi humort sem belecsempészni Sierra életébe.
Pontozásom:
Borító: 5*/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése