A könyvember - Magyar írók novellái a könyvről

Cím: A könyvember - Magyar írók novellái a könyvről 

Kiadó: Noran

Kiadás éve: 2002

Válogatta és összeállította: Kőrössi P. József

ISBN: 963-9356-45-X

291 oldal, 2000 Ft

Fülszöveg:

Az olvasás éve volt. Eltűnt a számítógépemből, minden "kézirat". Ma sem tudom, elektromos, digitális vagy gyalogvírus cincálta és rágta szét a wincseszteremet. Valami "féreg", biztosan. 
A rendszergazda egy hétig dolgozott és nem eredménytelenül. A sírból csaknem mindent visszahozott. Miután átadta a gépet és előadta tanácsait, amelyeket minden körülmények között célszerű betartanom, megkérdeztem, mit lehet tenni. Mi az, amit tenni lehet? Én mit tehetek? Nevezze meg az adathordozót ma, amely biztonságos, s amely a legbiztonságosabb. Mi őrzi meg az írást? A művet és a titkot, mi? 
- A merevlemez? A hajlékony? Vagy a még hajlékonyabb? A CD, vagy amit majd róla tanulunk meg? 
- A papír, barátom, csak a papír - mondta. 
Akkor én a könyvtárakra gondoltam, a könyvtáramra, meg az adathordozó Alexandriára. (És összegyűjtöttem ezt a válogatást) - K.P.J.
Kötetünk 24 író 39 művét tartalmazza a könyvről. A szerzők között találjuk Ady Endrét, Füst Milánt, Hunyady Sándort, Kosztolányi Dezsőt, Karinthy Frigyest, Molnár Ferencet, Márai Sándort, Móricz Zsigmondot, Radnóti Miklóst, Cs. Szabó Lászlót. 

A könyvről: 

Én bőszen kerestem Ady Endre művét a kötetben, végiglapoztam háromszor, és egyszer visszafelé is, megnéztem a tartalomjegyzéket, de nem találtam. Pedig nagyon vágyott rá a szívem. Helyette kaptam a fülszövegben említettek fölött még Pilinszkyt, Heltait, Szerb Antalt... Örültem nekik, mégis értetlenül bámulom a hátlapot, mert jó lett volna találkozni Ady valamelyik publicisztikai írásával, de nem estem kétségbe, mert bár ebben nem volt benne, kölcsönöztem én a könyvtárból tőle egy egész gyűjteményt, hogy ha nem is vénásan, de intenzíven juttathassam a szervezetembe. (Na jó, lépjünk túl ezen...)

A könyv témája a könyv. Mármint minden, ami ezzel kapcsolatos lehet: olvasás, a könyvek szeretete, poros antikváriumok, értékes kötetek... Ráadásul annyira érdekes volt szinte minden írás, volt közte humoros és volt komorabb, bús hangvételű is. Ennek olvasása után azt mondom, hogy aki úgy érzi, a régi magyar "szépirodalmároknak" nem volt humorérzékük, az nem olvasott még velősebbet egyiktől sem. 

"Aki az utcán olvas, másokba szalad. Kilenc-tíz éves lehettem, mikor először ért ez a baleset. Fölrettentem a könyvből, anyám állt előttem. Szerencsére ő is olvasott, nem volt joga a fenyítékhez."/81. oldal, Cs. Szabó László/

Az emberek olvasási szokásai - már persze ha van nekik - mindig igen érdekes téma. Könnyen megbélyegzünk bárkit azért, mert mondjuk valami ponyvát, limonádét, vagy hasonlót vesz a kezébe, és az egekbe magasztaljuk, ha klasszikust olvas. Van, aki vegyesen fogyasztja ezeket. Úgy gondolom, hogy általában azért az ember külön tudja választani a szépet a tucatkönyvtől, és tudja, hogy ami nála éppen terítéken van, mit vált ki a nagyközönségből. Nagy kedvenceim a klasszikusok közül az oroszok, de jópár magyar költőt, írót is igazán szeretek. Akadt, amely könyveket ezek közül kedvenceim közé tettem moly.hu-n. Mégis csordultig van az olvasmánylistám romantikus, vámpíros, szerelmes, fantasy és társaival, és pontosan be tudom határolni, hogy egy képzeletbeli "műveltségi-ranglétrán" hol helyezkednek el, de azt is tudom, hogy szükségem van ezekre a könyvekre. Szívesen belemélyedek Dosztojevszkijbe, Gorkijba, szeretem Sienkiewiczt, de néha csupán az kell, hogy kikapcsolhassak egy Vörös Pöttyös társaságában. Látszólag semmi köze az itteni dumámnak a könyvhöz, pedig nagyon is, mivel A könyvember elején hosszasan taglalják a ponyvák hatását a társadalomra és a klasszikusok háttérbe szorulását.

"Ha egy nagyvilági hölgy megírja az emlékezéseit (a nagyvilági hölgyek előbb élnek, hogy azután írni tudjanak, a költőknél ez többnyire fordítva szokott lenni), egészen bizonyos, hogy elsősorban a szerelmeiről számol be, különösen, ha azok a szerelmek számtalanok. Egy jóravaló író (és én magam is az akarok lenni) megint csak a szerelmeiről tesz vallomásokat és ezek a szerelmek a könyvek. (Nem csupán szerelmek, de egyúttal barátságok is, mert a jó könyv a legjobb barát, hallgatag és beszédes egyszerre és fűzve is éppen olyan tartós és formás, mint a nő, akinek csak kötve hiszünk.)"/149. oldal, Juhász Gyula/

Ambrus Zoltán csattanója szenzációs, Heltai Jenő címadó novellája hihetetlen, Márai egyik írásánál azt éreztem, hogy rólam ír, másiknál pedig azt, hogy a könnyem kicsordul a szépségétől, Kosztolányi rávilágított, hogy az olvasás milyen veszélyes lehet, ha céltalanul, ész nélkül tesszük, Pilinszky egyetlen apró oldalában rengeteg minden benne van, Juhász Gyulát pedig egyszerűen csak szeretem, és amit itt olvashattam tőle, arra ad okot, hogy még jobban szeressem. 

"Talán ha valaki elkezdene jót tenni, jó és becsületes dolgot mívelni, akkor is utána mennének. Miért nem kezdi el valaki? A politikában."/237. oldal, Móricz Zsigmond/

A könyvtárból kölcsönöztem, "hátha tetszeni fog" gondolattal. Nagyon kellett ez most nekem. Köszönöm.