Szerző: Anne L. Green
Cím: Törékeny vonzerő
Kiadó: Álomgyár
Borítóterv: Faniszló Ádám
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-615-5692-09-3
515 oldal, 3499 Ft
Fülszöveg:
Vajon felépülhetünk a lelki sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Az emlékei fogságában ragad, nem képes eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Adam és Chloe első találkozása mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten lemondtak, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. A kapcsolatuk hajnalán váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik őket próbára, feltépve a már gyógyuló sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje. Legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain mély érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.
A borítóról:
Egy biztos: szépen össze lett rakva a borító, puszi, Ádám! (Nem ismerem Ádámot, de az írónő facebook-csoportjában már annyiszor került említésre, hogy ő már sokak kedvence.) Annyira jól passzol az eddigiekhez, mégis - számomra - sokkal különlegesebb (mert megerősítés, hogy a göndör hajat igenis lehet jól viselni, és csak én vagyok olyan balfék, hogy minden reggel egyenesítenem kell, nem pedig a sors trollkodása).
Amikor megláttam, hogy milyen borítóval jelenik meg a könyv, már akkor éreztem, hogy szeretnem kell a történetet. Aztán amikor a fülszöveget elolvastam, akkor biztos voltam benne, hogy így is lesz.
Egy biztos: szépen össze lett rakva a borító, puszi, Ádám! (Nem ismerem Ádámot, de az írónő facebook-csoportjában már annyiszor került említésre, hogy ő már sokak kedvence.) Annyira jól passzol az eddigiekhez, mégis - számomra - sokkal különlegesebb (mert megerősítés, hogy a göndör hajat igenis lehet jól viselni, és csak én vagyok olyan balfék, hogy minden reggel egyenesítenem kell, nem pedig a sors trollkodása).
Amikor megláttam, hogy milyen borítóval jelenik meg a könyv, már akkor éreztem, hogy szeretnem kell a történetet. Aztán amikor a fülszöveget elolvastam, akkor biztos voltam benne, hogy így is lesz.
A történetről:
A fülszövegben benne van a cselekmény röviden, kb. a könyv feléig. Vártam, mikor jön az ott leírt fenyegető üzenet. Addig pedig rendszeresen elolvadtam, meg odavoltam, meg nevettem. A könyv egy pillanat alatt a padlóra küldött, a főszereplő pasi pedig odaadóan és segítőkészen, finoman felsegített onnan.
Aki olvasta az írónő első, 2015-ben megjelent könyvét, A remény hajnalát, azok az olvasók sok régi kedves ismerőssel fognak találkozni ebben a kötetben, ugyanúgy, ahogy az Eltitkolt múlt olvasói is. Mindkettőhöz volt szerencsém, és nagyon jó volt végre ismét köztük lenni, "találkozni" Amyvel, Mattel, Lexievel, Alex-szel, a gyerekekkel és más szereplőkkel. Még annak is örültem, amikor csak említettek valakit, vagy egy olyan cselekményről beszélgettek, aminek korábban már részese lehettem.
A remény hajnalában megismerhettük Amyt, Mattet, a találkozásukat és kapcsolatukat. Az Eltitkolt múltban Alexről és Lexieről olvashattunk. Ebben az új kötetben pedig az írónő Amy bátyjával, Adammel és az ő történetével összetöri a szívünket és újraragasztja, ezzel tesz minket ismét szerelmessé. A történet idejét tekintve A remény hajnala után játszódik.
Az egész kötetben két szemszögből olvashattuk a történetet, Adam és Chloe szemszögéből, amit nagyon jónak találtam, hiszen így mindkettejük gondolatába beleláthatunk, megszerethetjük őket, megismerhetjük a jó és rossz tulajdonságaikat.
A fenti idézet kapcsán eszembe jutott, mennyire jó, hogy ezt a mondatot az írónő az egyik karakterének szájába adta, ugyanis pont ezt a szükséget, a szerelem szükségét elégíti ki ő is a könyveivel, ha csak néhány órára is. Hiába vagyok férjnél, hiába szeretjük egymást, kell egy nő életébe egy ilyen kezdetleges, első alkalmas szerelem. Kár tagadni, szükségünk van ezekre a történetekre, s így a párunkat is még szerelmesebb pillantásokkal tudjuk nézni. A nőknek szükségük van Anne L. Green könyveire.
Egy romantikus-erotikus történet, akkora adag humorral, hogy emellett nem tudok szó nélkül elmenni. Olyan könnyedén van belecsempészve sok helyre a poénkodás, hogy a legtermészetesebbnek hat még a szívszorító pillanatokban is. Ezeket a vicceket pedig érteni lehet és szeretni, ami nagyon ritka. Nem azért, mert nincs humorérzékünk, hanem mert sokszor az el-elejtett poénok akkor válnak igazán szórakoztatóvá, ha olyan karakterektől olvassuk őket, akiket igazán szeretünk és ismerünk. Ez pedig akkor lehetséges csak, ha a szerző jól kidolgozza őket. Anne simán vette ezeket az akadályokat, s amelyik szereplőket már régről ismertem, azokat is szeretném akkor is, ha eddig nem találkoztam volna velük. Tehát tőlük, miattuk lett igazán egyedi minden humoros pillanat. Csúcs ez a könyv: megnevettet, szerelembe ejt.
Úgy láttam/hallottam a kötet minden sorát, mintha filmet néznék. Pontosan elképzeltem az egyszerű hajtincsekkel való játszadozást, a rémületet vagy szerelmet az arcokon, éreztem a farm szagát, a port az autóúton. A helyzetek leírása tehát király volt. :)
Olyan jól összefonódtak szépen lassan a szálak, és nem tudtam azt mondani, hogy "ez már hihetetlen" vagy "ez már túlzás", mert egyszerűen sodort magával a történet, alig vártam, hogy valami új derüljön ki.
Plusz pont a "kiürült szeretettank" említése miatt az írónőnek, ugyanis Gary Chapman szeretetnyelveinek elméletét rég szeretem már, és öröm bárhol olvasni utalásokat szeretettankra vagy szeretetnyelvekre.
 |
| Forrás: pinterest.com |
"A bizonytalanságnál semmi sem lehet rosszabb..."/21. oldal/
Aki olvasta az írónő első, 2015-ben megjelent könyvét, A remény hajnalát, azok az olvasók sok régi kedves ismerőssel fognak találkozni ebben a kötetben, ugyanúgy, ahogy az Eltitkolt múlt olvasói is. Mindkettőhöz volt szerencsém, és nagyon jó volt végre ismét köztük lenni, "találkozni" Amyvel, Mattel, Lexievel, Alex-szel, a gyerekekkel és más szereplőkkel. Még annak is örültem, amikor csak említettek valakit, vagy egy olyan cselekményről beszélgettek, aminek korábban már részese lehettem.
A remény hajnalában megismerhettük Amyt, Mattet, a találkozásukat és kapcsolatukat. Az Eltitkolt múltban Alexről és Lexieről olvashattunk. Ebben az új kötetben pedig az írónő Amy bátyjával, Adammel és az ő történetével összetöri a szívünket és újraragasztja, ezzel tesz minket ismét szerelmessé. A történet idejét tekintve A remény hajnala után játszódik.
Az egész kötetben két szemszögből olvashattuk a történetet, Adam és Chloe szemszögéből, amit nagyon jónak találtam, hiszen így mindkettejük gondolatába beleláthatunk, megszerethetjük őket, megismerhetjük a jó és rossz tulajdonságaikat.
"Az embernek szüksége van a szerelemre."/152. oldal/
A fenti idézet kapcsán eszembe jutott, mennyire jó, hogy ezt a mondatot az írónő az egyik karakterének szájába adta, ugyanis pont ezt a szükséget, a szerelem szükségét elégíti ki ő is a könyveivel, ha csak néhány órára is. Hiába vagyok férjnél, hiába szeretjük egymást, kell egy nő életébe egy ilyen kezdetleges, első alkalmas szerelem. Kár tagadni, szükségünk van ezekre a történetekre, s így a párunkat is még szerelmesebb pillantásokkal tudjuk nézni. A nőknek szükségük van Anne L. Green könyveire.
Egy romantikus-erotikus történet, akkora adag humorral, hogy emellett nem tudok szó nélkül elmenni. Olyan könnyedén van belecsempészve sok helyre a poénkodás, hogy a legtermészetesebbnek hat még a szívszorító pillanatokban is. Ezeket a vicceket pedig érteni lehet és szeretni, ami nagyon ritka. Nem azért, mert nincs humorérzékünk, hanem mert sokszor az el-elejtett poénok akkor válnak igazán szórakoztatóvá, ha olyan karakterektől olvassuk őket, akiket igazán szeretünk és ismerünk. Ez pedig akkor lehetséges csak, ha a szerző jól kidolgozza őket. Anne simán vette ezeket az akadályokat, s amelyik szereplőket már régről ismertem, azokat is szeretném akkor is, ha eddig nem találkoztam volna velük. Tehát tőlük, miattuk lett igazán egyedi minden humoros pillanat. Csúcs ez a könyv: megnevettet, szerelembe ejt.
Úgy láttam/hallottam a kötet minden sorát, mintha filmet néznék. Pontosan elképzeltem az egyszerű hajtincsekkel való játszadozást, a rémületet vagy szerelmet az arcokon, éreztem a farm szagát, a port az autóúton. A helyzetek leírása tehát király volt. :)
Olyan jól összefonódtak szépen lassan a szálak, és nem tudtam azt mondani, hogy "ez már hihetetlen" vagy "ez már túlzás", mert egyszerűen sodort magával a történet, alig vártam, hogy valami új derüljön ki.
Plusz pont a "kiürült szeretettank" említése miatt az írónőnek, ugyanis Gary Chapman szeretetnyelveinek elméletét rég szeretem már, és öröm bárhol olvasni utalásokat szeretettankra vagy szeretetnyelvekre.
Szereplők: A legjobban attól tartottam, hogy nem fogom kedvelni a női főszereplőt, mert ez szokott a leggyakoribb hiba lenni mostanában a regényeknél. Szerencsére oktalanul aggódtam, Chloe annyira gyorsan belopta magát a szívembe, és annyira tudtam vele azonosulni, hogy észre sem vettem, de már az első megszólalásainál úgy tekintettem rá, mintha barátnők lennénk.
Hozzáteszem, a névválasztás is igazán jó lett, Chloe különleges volt számomra ezért is, mert nem emlékszem, hogy olvastam volna már olyan könyvet, amelyben ilyen nevű főszereplő volt.
Szimpatikusnak tartottam, hogy az élet minden területén tökéletesen akart teljesíteni, ebben a tulajdonságában magamra ismertem, sajnos én is ilyen vagyok, tökéletes feleség, anya, háziasszony, tanító szeretnék lenni.
Adam szerintem eddig a legjobban összerakott Anne-pasi, és ennyi könyvének olvasása után elmondhatom, hogy nem tucatférfiakból és tucatnőkből állnak a könyvei, nem kell attól tartani, hogy összekeverem az egyiket a másikkal, mert teljesen más tulajdonságaik, hobbijaik, munkájuk van. Ő volt számomra eddig a legszerethetőbb (pedig nehéz dolga volt, mert sok szerethető pasi közül tűnt ki), vicces, tiszta szívű. Nem nagyképű üzletember, nem városi ficsúr, csak egy egyszerű farmergyerek, és ettől lesz szívdöglesztő. Mindemellett pedig gondos és szerető testvér, amiért beírtam a nemlétező ellenőrzőjébe plusz egy ötöst álomférfi tantárgyból
Maggie néni és Jonathan bácsi olyan lett nekem, mintha a rokonaim lennének, csak arra tudtam gondolni velük kapcsolatosan, hogy remélem, nem csak a könyvekben léteznek ilyen emberek (hát persze, hogy nem).
Amy és Matt mindig csak Amy és Matt maradnak a szememben, ha az írónő összes könyvében megjelennének valamilyen módon, akkor sem tudnék rájuk unni.
Összességében:
Eddig Anne L. Green könyvei közül mindegyiket megszerettem, ám ez volt az első, amit az olvasás befejezése után azonnal kedvenceltem is moly.hu-n. Ez a történet kellett nekem, mint egy falat kenyér. Szomorkodtam, megijedtem, örültem, szerettem, aggódtam. Érzelmek széles skálájának szinte minden pontját kiváltotta belőlem.
Pontozásom:
Borító: 5*/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése