Szerző: Benyák Zoltán
Cím: A nagy illúzió
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 963 293 523 2
367 oldal, 3490 Ft
Fülszöveg:
- Milyen éjszakád volt? - kérdezte a lány.
- Olyan, mint a nappalom - válaszolta Tom.
- Hihetetlen.
Tom Pastor negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
Ám életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilágon feneketlen sötétség és végeláthatatlan sivatag fogadja. Meg egy piros telefonfülke, amelyben felcsendül egy hang a múltból, és felvilágosítja: neki itt bizony küldetése van.
Hősünk elindul hát egy rozsdás Chevy Chevelle-ben, oldalán cserfes segítőjével, Ninával, hogy megtalálja elveszett lányát egy idegen világan, ahol útját nem gátolja sem tér, sem idő, nincsenek országhatárok és nyelvi korlátok, az évszázadok összeolvadnak, az elhunytak pedig egyetlen hatalmas temetőben ropják a haláltáncot.
A nagy illúzió hosszú utazás: mintha egy klasszikus road movie filmkockái peregnének a szemünk előtt, tele a valóság és a képzelet sokszínű teremtményeivel.
Benyák Zoltán regénye egyszerre meghökkentő és ismerős, édes-bús nosztalgiát ébreszt elveszett gyermekkorunk iránt, felrázva a bennünk szunnyadó álmodozót.
A borítóról:
Pedagógusként, hagyományos levelezést gyakran űzőként és betűimádóként is teljesen oda vagyok a szép betűtípusokért. Innentől kezdve pedig már nem is érdekel a pasis színvilág, az autó, a ködös-felhős hangulat, csak ezzel tudok foglalkozni. Egyébként is a könyvcímen van a borítón a legnagyobb hangsúly, és szerintem ez jót is tett neki.
Pedagógusként, hagyományos levelezést gyakran űzőként és betűimádóként is teljesen oda vagyok a szép betűtípusokért. Innentől kezdve pedig már nem is érdekel a pasis színvilág, az autó, a ködös-felhős hangulat, csak ezzel tudok foglalkozni. Egyébként is a könyvcímen van a borítón a legnagyobb hangsúly, és szerintem ez jót is tett neki.
A történetről:
Benyák Zoltán neve már számtalanszor szembe jött velem moly.hu-n, hol egy-egy könyvértékelés kapcsán, hol hírek, karcok miatt. Úgy tapasztaltam, sokan szeretik a stílusát és a megalkotott világát. Olvastam már a könyveinek a fülszövegét, de mostanáig nem foglalkoztatott egyik sem annyira, hogy el is olvassam valamelyik kötetet. Így visszagondolva nagy kár, mert nem tudtam, hogy mit hagyok ki. Most már tudom, és érzem, hogy itt az idő mindent bepótolni.
Egy kissé furcsa úgy végigolvasni egy történetet, hogy annak főszereplője az elejétől halott. Mégis többről szólt ez a könyv, a keresésről, a szeretetről, az összetartásról és az emberségről. Utóbbiból van benne a legtöbb. Tom Pastor keresztül megy mindenen a lányáért, hogy megtalálja őt. Nem fél meghalni még a halál után sem, és cseppet sem retten meg a legrettenetesebb dolgoktól sem. Úgy tűnhet, már rég elveszett minden, hiszen tudta, hogy a lánya is halott, és azt is, hogy ő is a túlvilágon van, de nem engedte beletörődni az ígérete, miszerint sosem hagyja el Lilyt.
Az egész cselekmény mozgatórugója Nina és az ő Chevroletja, amely nélkül Tom nem lenne képes útnak indulni. Látszik, hogy férfi írta, már csak az autónak a központi szerepéből is (no meg a visszaemlékezésben Lily hajcsatjai miatt... rózsaszínt ÉS pirosat nem teszünk egyszerre kislány hajába, mert nem passzolnak össze a színek :)). Azt hiszem, kezdem megszeretni az autókat...
Csodásan felépített gondolatmenet, ráadásul annyira logikusan előadva, hogy az olvasás idejére elhittem, hogy valóban ez a túlvilág. Mindezt olyan mondatokba szedve, amelyeknek a felét ideírnám idézetként, de nem teszem, mégpedig azért nem, mert el kell olvasnia mindenkinek ezt a könyvet. Tetszett, ahogy a két cselekményszál - a jelen, és a visszaemlékezés - összekapcsolódott, érthetővé vált, összepasszolt, mint a puzzle darabjai, a történet végére pedig tökéletesen kiteljesedett.
Sokszor csak ingattam a fejemet, hogy nem lehet, hogy valaki ilyet ki tud találni... Meg egyáltalán, mit keres például egy villanykörte ilyen fontos szerepben? Hogy kerül ide Kurt Cobain vagy egy fellegekben lebegő kórház? Ahányszor azt gondoltam, a szerző nem tudja már felülmúlni azt, amit eddig leírt, jött az újabb meglepő lépés, és így volt ez egészen az utolsó oldalig.
Benyák Zoltán neve már számtalanszor szembe jött velem moly.hu-n, hol egy-egy könyvértékelés kapcsán, hol hírek, karcok miatt. Úgy tapasztaltam, sokan szeretik a stílusát és a megalkotott világát. Olvastam már a könyveinek a fülszövegét, de mostanáig nem foglalkoztatott egyik sem annyira, hogy el is olvassam valamelyik kötetet. Így visszagondolva nagy kár, mert nem tudtam, hogy mit hagyok ki. Most már tudom, és érzem, hogy itt az idő mindent bepótolni. A könyv témája olyan, amit én messze elkerülök. Jöhet bármi, mert igen széles skálán mozgok, ami az olvasási szokásaimat illeti, ám elkerülök minden olyan könyvet, filmet, zenét, beszélgetést, amelynek központi témája a halál. Talán pszichiátriai eset vagyok, de még temetésre sem megyek soha, mert hetekig nem tudok onnan lelkileg "visszatérni", és ez megeszi a mindennapjaimat. Viszont az olvasásai szokásaim közt szerepel egy fontos szabály is: amit elkezdek, azt végig is olvasom. Ennél a könyvnél nem kellett erre emlékeztetnem magamat, mert a témáját figyelmen kívül hagyva faltam a sorokat, oldalakat, és eszembe sem jutott, hogy esetleg félbe is lehet hagyni, a saját lelki épségem kedvéért sem. :)
"Az embereknek kell a mese, a meséknek meg az ember. Különben nem lenne értelme az életüknek."/22. oldal/
"- A döntéseink öregítenek meg bennünket. Minden egyes válaszút egy fehér hajtincs a halántékon"/38. oldal/
"Egy dolog lehet csak rosszabb a halálnál: ha egy gyermek lelke olyan keményre fagy, hogy már nem sebezheti és nem érintheti meg semmi."/78. oldal/
Az egész cselekmény mozgatórugója Nina és az ő Chevroletja, amely nélkül Tom nem lenne képes útnak indulni. Látszik, hogy férfi írta, már csak az autónak a központi szerepéből is (no meg a visszaemlékezésben Lily hajcsatjai miatt... rózsaszínt ÉS pirosat nem teszünk egyszerre kislány hajába, mert nem passzolnak össze a színek :)). Azt hiszem, kezdem megszeretni az autókat...
"Ha Isten háta mögött van az ember, akkor vigyázzon, mert nincs Isten szeme előtt."/91. oldal/
"Aki szerencsés, az úgy él, ahogy szeretne, aki még szerencsésebb, az úgy is hal meg."/116. oldal/
Sokszor csak ingattam a fejemet, hogy nem lehet, hogy valaki ilyet ki tud találni... Meg egyáltalán, mit keres például egy villanykörte ilyen fontos szerepben? Hogy kerül ide Kurt Cobain vagy egy fellegekben lebegő kórház? Ahányszor azt gondoltam, a szerző nem tudja már felülmúlni azt, amit eddig leírt, jött az újabb meglepő lépés, és így volt ez egészen az utolsó oldalig.
A szereplőkről:
"A nosztalgia az Úr legdepressziósabb találmánya."/182. oldal/
Tom Pastor jó barátom lett. Nem táplálok különösebben gyengéd érzelmeket a művészek iránt, ő azonban kivétel lett. Tiszteltem őt azért, mert mert szeretni, gyenge lenni, apaként viselkedni és emberként élni még a halála után is.
Nina volt a legjobb, legszerethetőbb, legérthetőbb karakter még akkor is, ha voltak titkai. Talán végig úgy olvastam, hogy az ő bőrébe bújtam, az ő szemén keresztül láttam a történetet. Őszinte, tiszta szívű nő, mégis elég erős ahhoz, hogy megtegye, ami ahhoz kell, hogy más boldog lehessen.
Lily Pastor alig szerepelt a történetben, mégis főszereplőnek mondható. Kicsit olyan volt ő, mint Beckett Godot-ja, akire az olvasó Tommal és Ninaval együtt csak várt, várt... Sokan tudták, hogy létezik, s hogy itt van valahol, de senki nem találkozott vele. S hogy eljött-e, azt nem írom le, mert azzal elárulnám a végét.
David Pastor egy állat, már a szó jó értelmében véve. A szarkazmusán és életfelfogásán nagyon jókat derültem, bár bevallom, a végén már vártam, hogy ne szerepeljen többet a könyvben, nagyon nyomasztó volt számomra az, ahogyan ő élt.
Összességében:
Kedveltem, és tervezem megismerni Benyák Zoltán más könyveit is, amelyekről remélem, hogy pontosan ennyire élvezhetőek, mint A nagy illúzió.
David Pastor egy állat, már a szó jó értelmében véve. A szarkazmusán és életfelfogásán nagyon jókat derültem, bár bevallom, a végén már vártam, hogy ne szerepeljen többet a könyvben, nagyon nyomasztó volt számomra az, ahogyan ő élt.
Összességében:
Kedveltem, és tervezem megismerni Benyák Zoltán más könyveit is, amelyekről remélem, hogy pontosan ennyire élvezhetőek, mint A nagy illúzió.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Stílus: 5*/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése