Mind a hat könyv Egmont kiadós, ezekből pedig négy olyan, amelynek mindegyike egy-egy viszonylag hosszabb mesét tartalmazott, kettő pedig mesegyűjtemény.
Az egymesés kötetek:
- Malacka, a hős
- Micimackó és a mézfa
- A vízi túra
- Micimackó rosszat álmodik
A többmesés kötetek:
- Élvezd az évszakokat Micimackóval!
- Micimackó újabb kalandos történetei
A lista alapján sorba haladva a Malacka, a hős az, amiről először írok, ráadásul rögtön egy negatívabb hangvételű véleményt. Leszögezném, nagyon szeretjük Malackát, meg úgy egyébként az egész Százholdas Pagonyt, így izgatottan vártuk, hogy megismerhessük ezt a történetet, mondhatni, csillogó szemekkel nyitottuk ki a könyvet az első oldalon.
A képek gyönyörűek, a kötése igényes (Walt Disney-sorozat egy kötete), ráadásul ugye Disney, tehát gondoltuk, nem lehet borzasztó. Tévedtünk, az volt. A történetet el lehet mesélni érdekesen és érthetően, de szülői - és tanítói - szemmel zavart a rengeteg elgépelés a könyvben (nem tudom, a későbbi kiadásokban ezt javították-e), ráadásul a történetvezetés is igen csapongó volt. A sok-sok visszaemlékezés néhol érthetetlenné teszi az egészet, s a végére már nem igazán emlékszik az óvodás korú gyermek, hogy a múlt felidézése előtt mi is történt tulajdonképpen.
Ám saját példány, és mint említettem, szeretjük is, így valószínűleg gyakran fogjuk még forgatni, olvasni, csak éppen a mi igényeinknek megfelelően kicsit változtatva a mondatokon.
A Micimackó és a mézfa szintén saját példány, ami felnőtt szemmel inkább volt kínosan vicces, mint szerethető és aranyos. Szóval ő volt a másik, amivel egy kicsit félrenyúltunk. Itt illő is megjegyeznem, hogy ezek a negatívabb hangvételű vélemények őszinték, ám még így, kisebb hibákkal terhelve is sokkal jobbak ezek a könyvek, mint sok más mesekönyv, ami mostanában nagy divat.
Micimackó sokat evett, beszorul Nyuszi odújába, így félig kint, félig bent várja a felmentősereget. A barátok próbálkozásai először sikertelennek bizonyulnak, Micimackó pedig fura dolgokat gondol, ötletel. Aranyos történet, bár nekem sok volt az "ide bizony dinamit kell" megnyilvánulás. Azért nem érdemes ám kihagyni, mi kedveltük, máskor is olvassuk.
A következő A vízi túra. Mondhatni, hogy saját, inkább kistesó példánya. Habár ő még csak egy éves, szétosztottam a könyveket közöttük, gyorsan megelőzve, hogy ebből később vita legyen.
Ez a könyv nagyon tetszett nekünk, élvezettel olvastam és a lányom hasonlóképpen hallgatta. Az előző kettővel összevetve ez sokkal összeszedettebb, átláthatóbb, érthetőbb, egyszerűbb, és amit a legfontosabbnak tartok: viccesebb.
Ahogy a többi is, ez is gyönyörű, kedvelt elfoglaltságunk olvasás után vissza-visszalapozni a képekhez, gyönyörködni bennük és ilyenkor a lányom el is meséli, hogy azoknál a képeknél éppen mi történt Micimackóval, Tigrissel, mit mondott Bagoly és hogy reagált Malacka. Nekem is tetszett, nem csak a lányomnak, pedig én sokkal keményebben bírálok minden mesekönyvet, mint ő. Tény azonban, hogy a sok elváltoztatott hangú Bagolytól megfájdult a torkom, de ez (is) a felolvasás gyönyörűsége.
Az iskolai könyvtárból kölcsönöztük a Micimackó rosszat álmodik című könyvet. Lilinek akadt meg rajta a szeme, szólt is, hogy "Micimackó van rajta, ezt vinnünk kell", én pedig nemhogy nem mondtam ellent, de határozottan egyet is értettem vele.
Minden gonoszkodásomat félretéve ebben is találtam egy kis negatívumot, ugyanis nem volt mindig egyértelmű, hogy Micimackó mikor álmodik, és mikor történik vele valóban valami. Nem sérelmeztem annyira, hiszen ezt két rögtönzött mondattal javítani is lehet, a lányom pedig ebből semmit nem vett észre. Ez a könyv elűzi a rossz álmokat, a félelmet az "éjszakai szörnyektől" és segít megérteni, hogy ami álom, attól nem kell tartani, mert semmi köze a valósághoz.
Szerethető, egyszerű, szép illusztrációval van ez is megáldva, úgy éreztem, talán ez a könyv az az eddigiek közül, ami a kisebbeknek íródott, egyszerű, rövid, kellemes mese.
Teljesen érdektelen voltam, és ami még rosszabb, a kislányom is. Nem szívesen olvastam, a második felét már csak azért nyomtuk le, hogy ne hagyjuk félbe. Nem beszélve arról, hogy a könyv utolsó harmadában nem mese, hanem játékleírások vannak, ami jó, ha nincs az embernek ötlete, hogy kint vagy bent, különböző időjárási viszonyokban milyen játékot játszhatna a gyermeke, de minket a mesék érdekeltek, azok pedig nem voltak valami jók. Az egész könyv mintha inkább a játékra fektette volna a hangsúlyt.
Akadtak benne szóismétlések, nyelvi bakik, zavartak a tulajdonnevek előtti névelők, a poénok pedig erőltetettek voltak. Nem hiszem, hogy máskor is kikölcsönözzük még, inkább lebeszélem róla Lilit, ha lehet, és keresünk mást, ami a Százholdas Pagonyban játszódik.
Könyvtári példány, azonban ezt én találtam, és én vezettem rá Lilkót, hogy mennyire jó lenne elolvasni - Tigris egyébként az abszolút kedvencünk, már miatta is olvasunk minden ilyesmit.
Olyannyira imádtuk, hogy amint befejeztük a mesék olvasását, bejelentkeztem a kislányom Moly-profiljára, és kívánságlistára tettem a könyvet. Mindenképpen be fogom szerezni a magánkönyvtárába, mert sokszor szeretném elolvasni neki. Amellett, hogy a látványa is rendben van, a tartalmára sem lehet egy rossz szavam sem.
Igényes, csodálatra méltó, újra gyerek lehettem tőle/miatta/érte, és ezért nagyon hálás vagyok. Lili szerette, szívesen hallgatta, bár bevallom, elaludni nem sikerült rajta. Lehet, hogy nekem egy pillanatra ez a tény bosszúságot okozott, a könyvnek viszont hatalmas plusz pont ezért.
Ha olyan könyvet kölcsönöznénk, amit már korábban olvastunk, biztos, hogy ez lesz az.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése