Cím: Az utolsó bűnevő
Eredeti cím: The Last Sin Eater
Fordító: Erdélyi András
Kiadó: Harmat Kiadó
Kiadás éve: 2014
363 oldal, 3200 Ft
Fülszöveg:
Cadi Forbes, az élénk képzeletű tízéves kislány súlyos lelki traumát él át kishúga halála miatt. Saját magát okolja a tragédiáért, és fejébe veszi, hogy csakis úgy szabadulhat meg bűnétől, ha a felnőttek tiltása ellenére felkeresi a hegyek közé száműzött remetét, a bűnevőt, és megkéri, hogy szabadítsa meg vétkétől, mely átokként nehezedik rá. Cadi nem sejti, hogy a bűnevő szintén keres valakit. Mielőtt útjuk véget ér, mindkettőjüknek szembe kell nézni önmagával, egymással és azzal, aki mindent elkér tőlük cserébe a hőn áhított válaszokért.
A bűnevő a valóságban is létezett a tizenkilencedik századi Angliában, Skóciában és Walesben. Olyan személy volt, akit a kisebb közösségek azért fizettek, hogy magára vállalja az elhunytak bűneit. A különös szokást a kivándorlók magukkal vitték Amerikába.
Francine Rivers regénye egy ilyen emigráns walesi közösségben játszódik az 1850-es években, az Appalache-hegység vadregényes környezetében. Cadi Forbes megrázó és felemelően szép története arról tanúskodik, hogyan talál kiutat egy kislány - és vele együtt egy egész közösség - a babonás hiedelmek útvesztőjéből.
Az 1800-as évek pont az a kor, amiről gyönyörűen lehet írni, bármilyen témában. S ha a történet - ártatlan - gyermekekről szól, attól csak még szebb lesz. Ehhez jön még egy nagy adag szeretet, hit és megértés, egy csöppnyi, legyőzhető gonoszság, egy szerethető idős asszony, máris kész a tökéletes történet. Legalábbis így gondolom, amióta befejeztem Az utolsó bűnevőt. Ez volt a második könyvem Riverstől, s ha eddig esetleg nem voltam benne biztos, most már tudom, az egyik kedvenc írónőmmé vált. Már a Megváltó szeretet című regényével is belopta magát a szívembe, ezt csak fokozta ez az újabb történet, aminek a mondanivalója legalább annyi, mint az előzőleg említett könyvé.
Mindig tanulunk valami újat. Szégyen vagy nem, én eddig nemcsak nem tudtam, hogy mi az a bűnevő, de nem is hallottam még róluk. Interneten sem találni sok mindent a témáról, amit nagyon sajnálok... Viszont ez a könyv megismertetett velem egyet a sok bűnevő közül.
A tartalomról:
A kötet első oldalain megismerkedünk egy igazán szerethető kislánnyal, Cadi Forbesszal, aki nemrég elvesztett nagymamáját gyászolja. A nagymama temetésén - utasítások ellenére - ránézett a bűnevőre, miután eldöntötte, szeretné felkeresni, hogy még a halála előtt, már most megszabadítsa egy nagy bűnétől. Cadi ugyanis önmagát hibáztatja azért, amiért kishúga meghalt. Amint valakinek elmondja, mit tervez, mindenki igyekszik lebeszélni róla, kevesen állnak mellé, akik mégis, azok viszont tiszta szívvel. Az emberek többsége úgy gondolja, a bűnevők rászolgáltak, hogy azokká váljanak, akik lettek. Azt gondolják, alapvetően túl sok volt a bűnük, ezért Isten választotta őket arra, hogy még többet "faljanak fel". Kevés tiszta szívű ember gondolta csak úgy, hogy nem feltétlen igazságos sorshúzás alapján eldönteni, ki legyen az, aki a többiek békéjét meghozza.
Ám mégis akad olyan, aki felhívja az emberek figyelmét arra, hogy egy egyszerű ember nem veheti vállára más bűneit, csupán Jézus az, aki ezt megtehette, és a jövőben is csak ő lehet a Megváltó.
Cadi a félelmeit és a neveltetését legyőzve indul el hogy megtisztítsa lelkét. Akkor még nem tudja, hogy nem csak a saját, hanem mások lelkét is sikerülhet megtisztítania.
A szereplőkről: Cadi alapvetően egy 1800-as évekbe illő modorral megáldott kislány, aki szófogadó, tisztelettudó és csöndes. Amellett, hogy már-már tökéletes gyereknek mondható, mégis súlyos belső problémákkal vívódik, nem tudja elrendezni magában a dolgokat, nem érti meg a körülötte történteket. Nincs tisztában azzal, mi az, ami az ő bűnei közé sorolható, és azzal sem, vajon édesanyja utálja-e, és ha igen, mi lehet az oka. Emellett az általa bűnnek vélt tettével sérült a személyisége, két alapvető részre oszlik: egy olyan lányra, aki fél, nem mer lépni, egyedül dönteni és egy másikra, aki tudja, mi a helyes és mit kell cselekedni.
A szerethető karakterek közé tartozik még a szomszéd Elda néni, aki hisz a jóban és hisz a szebb világban, ahol nincs ennyi gonoszság. Ő az egyik, aki Cadit száz százalékosan támogatja, akár úgy is, hogy a tízéves kislány szüleit félrevezeti.
Ugyancsak szimpatikus még Bletsung, akit eleinte nem igazán értettem meg, ám amint megismertem a történetét, máris a szívembe zártam. Talán az egész regényben ő lehet az egyik a néhány szereplő közül, akiknek igazán nehéz sorsuk volt, mégis sikerült feldolgozniuk a velük történt rosszat.
Kedveltem még Fagant, a "gonosz" családból kitörni vágyó fiút, aki - talán mondhatni, - édesapja gonoszságait is jóvá szeretné tenni azzal, hogy Cadinak segít.
A kedvencem mégis a bűnevő volt, eleinte a megismerhetetlenség érzése miatt, később a személyisége és a nagy szeretete miatt.
Az öreg Kai nagyon ellenszenves volt, megbocsáthatatlan dolgokat követett el. Őt utáltam a legjobban. Majdnem a könyv végéig őt követte az utálat listáján Cadi édesanyja, mert nem értettem őt, és a viselkedéséből, tetteiből és szavaiból ugyanazt a gyűlöletet éreztem, amit a kislánya is érzett sokáig.
Élvezettel olvastam egy letehetetlen könyvet, bátran ajánlom ismerőseimnek, mert nem csak kikapcsol és szórakoztat, de tanít is: szeretni, hinni és bízni.
Pontozásom:
Borító: 5*/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5*/5
Szereplők kidolgozottsága: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése