Laila Shukri: Sejk felesége vagyok

Szerző: Laila Shukri

Cím: Sejk felesége vagyok 

Eredeti cím: Jestem żoną szejka

Fordította: Kálmán Judit

Kiadó: Kossuth 

Kiadás éve: 2017

ISBN: 978-963-09-9011-0

429 oldal, 3490 Ft

Fülszöveg:

A llengyel Isabelle egy multinacionális cég képviseletében érkezik Dubajba. Megismerkedik egy dúsgazdag sejkkel, és bár családja, valamint munkatársai óvják a házasságtól, ő mégis feleségül megy a szeretett férfihoz. Kapcsolatuk és közös életük mesébe illően indul, ám a fiatalasszony hamar megtapasztalja, hogy egy aranykalitka foglya lett. Az arab világ idegensége mint kulturális sokk éri. A férfiak akaratának, kénye-kedvének kiszolgáltatott európai nő a túlélésért küzd, miközben a szerelemről sem hajlandó lemondani. 

A könyvről:

Sajnos a munkám miatt lassan tudtam csak haladni a könyvvel, pedig nagyon érdekelt és rendszeresen eszembe jutott, hogy mennyire szívesen folytatnám az olvasását. Éppen ezért, amint akadt néhány szabad percem, máris olvastam belőle pár oldalt. A végén mégis kettős érzés volt bennem. 

Nem tudtam teljesen elmerülni a történetben, mert folyamatosan ott motoszkált a kérdés a fejemben: vajon igaz történet alapján íródott? Sajnos a nyelvezetéből, "irodalmiságából" sem derült ki, mert néhol olyan volt, mint egy romantikus regény, máskor pedig kissé "wikipédiás", hosszú oldalakon keresztül olvashattam a kultúráról, szokásokról. Ezen két szakasz váltogatta egymást folyamatosan, és minőségében is nagyon eltérőek voltak egymástól ezek a részek. Ha igaz történet alapján írta volna meg a főhősnő, akkor úgy gondolom, ez elnézhető hiba, hiszen akkor nem a mű irodalmiságát nézi az olvasó, hanem érdeklődve figyeli valaki elbeszélését, aki mindezt a saját bőrén tapasztalta. 

Ám bárhogy is volt, mindenképp izgalmas olvasmány született belőle. A lengyel Isabelle Dubajba utazik, ott pedig beleszeret egy sejkbe. A szerelemből házasság, a házasságból pedig egy teljesen új élet lesz: Isabellenek megváltoznak mindennapi szokásai, öltözködése, és azt is megszabják neki, mikor, hol, kivel hogyan kell viselkednie. 

Ijesztő, hogy a világon hány nő él egy ilyen házasságban, amelyben én nem látok semmiféle romantikát. El sem tudom képzelni, hogy így alá legyek rendelve a férfinak, s nincs az a pénz, márka, fényűzés, ami erre rávehetne. Egy okos nő észre kell, hogy vegye: ez nem szerelem. Az ő részéről lehetséges, ám a férfi részéről egyáltalán nem az. Sajnos az arab kultúrában a nőknek nincs választásuk, de számomra hihetetlen, hogy a szabad, karrierista, életvidám lengyel lány miért döntött úgy, hogy feladja addigi életét, és olyanra cserélni, amelytől minden kollégája, ismerőse óva inti. 

Kedveltem azokat a részeket, amelyek a kultúráról, öltözködésről, szokásokról írtak, számomra ez az egész arab világ hihetetlen, hiszen soha nem jártam arra, s nagy valószínűséggel soha nem is fogom még csak átutazóként sem megtapasztalni, milyen az ottani élet. Részletes leírást kapunk a könyvből arról is, miért és hány szolgáló dolgozik egy házban, s abba is nyerünk egy kis bepillantást, hogyan telik az arab feleségek mindennapja - nos, nem spoilerezek talán nagyot azzal, ha azt írom: unalmasan. 

A férfiak szórakoznak, utazgatnak, üzleteket kötnek (s nem ez az első könyv, amelyben így festik le őket), a nők pedig otthon ülnek és várják az urukat haza. Esetenként beülnek a magánkönyvtárukba olvasni vagy kimennek a kertbe sétálni, s a szerencsésebbeknek megadatik, hogy női társaságokba járjon. 

A szerző minden kegyetlenségbe és titkolni kívánt, Európában illegális dologba bepillantást nyújt az olvasónak, s ezek az esetek néhol meghökkentők, máskor pedig egészen megbotránkoztatók vagy elkeserítők. Elkeserítők, mert sajnos nem lehet mindenkit felszabadítani vagy megmenteni. 

Összességében: 
Szívesen olvastam, annak pedig kifejezetten örültem, hogy nem rózsaszín cukormáz az egész, hanem a nem kifejezetten vidám valóság. Az arab kultúráról szóló kortárs könyvek legtöbbje romantikus-erotikus regény, s végre nem egy ilyet fogtam a kezembe.