Szerző: Meg Cabot
Cím: Locsifecsi királynő
Eredeti cím: Queen of Babble
Fordította: Varsányi Anna
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2008
ISBN: 978 963 539 609 2
321 oldal, 2200 Ft
Fülszöveg:
Lizzie Nichols, az újdonsült diplomanélküli, életében először készül külföldre, meglátogatni Andrew-t, az angol barátját, akivel már három hónapja járnak, de még csak egy napot töltöttek együtt. Lizzie minden pénzét a csodálatos európai utazásra költötte, ám valamennyi ábrándja szertefoszlik, amikor az álompasi Andrew egy közönséges Andynek bizonyul. Mielőtt még meggondolhatná magát, Lizzie vonatra száll, és Franciaországba utazik a barátnőjéhez, Sharihoz, aki egy középkori kaséltyban tölti a nyarat a barátjával. Lizzie megismerkedik Luke-kal, a házigazdával, aki minden szempontból tökéletes, kivéve azt az egyet, h ogy barátnője van.
Márpedig Lizzie sosem kezdene foglalt pasival. A szájára viszont képtelen lakatot tenni. A sorozatos baklövések után azonban kiderül, hogy a fecsegés néha csodákra képes.
A történetről:
Vágytam valami könnyedre, ennek a könyvnek a borítója és fülszövege pedig azt kiáltotta felém, hogy ő az, akire szükségem van, olvassam el. Így hát elkezdtem...
Kicsit visszaránt a középiskolás és főiskolás éveimre, amikor én is csak félig tudtam, mit kell tennem és bevallom, csak félig is érdekelt ez akkor. Amikor az ember jól akar kinézni és szerelmes akar lenni és világot akar látni és azt akarja sugallni, hogy tökéletes, hogy egy kicsit ért mindenhez. Az a kor, amikor úgy érezzük, hogy miénk az egész világ, sőt, hogy az egész világ értünk létezik.
Meg Cabot jól szólal meg a tinik nyelvén. Ezt már bizonyította A neveletlen hercegnő naplója sorozatban is, és ez a könyv csak erősíti bennem ezt az érzést. Persze én már kinőttem ebből a korszakomból, mégis jó néha visszanézni, mert én is ilyen voltam, állandóan beszéltem, soha nem gondoltam át, mit mondjak, ami a szívemen, az a számon. Ha az ismerőseimet kérdezném, valószínűleg ők azt mondanák, hogy még most, harmincon túl is ilyen vagyok. Talán ezért sikerült ennyire azonosulnom a főhőssel.
Lizzie végez az egyetemen, ám szakdolgozat hiányában nem kapja kézhez a diplomáját - amit a családjának nem mond el, hanem inkább szép titokban nekiáll szakdolgozatot írni. Ehhez éppen kapóra jön az európai útja, amit eredetileg azért tervezett, hogy találkozzon a barátjával, akivel hónapok óta nem látták egymást. Nagy a szerelem, viszont friss a kapcsolat, szinte alig ismerik meg egymást a repülőtéren.
Az együtt eltöltött napok alatt azonban rájön, hogy a fiú egyáltalán nem olyan, mint amilyennek ő elképzelte, vagy mint amilyenre ő emlékezett, ezért újabb kalandra indul. Angliából Franciaországba érkezik, ahol a legjobb barátnője és az ő párja nyári munkában felszolgálnak egy régi panzióban. Itt újabb kalandok várnak rá és csak rajta múlik, hogyan mászik ki az általa okozott slamasztikák tucatjából...
Vágytam valami könnyedre, ennek a könyvnek a borítója és fülszövege pedig azt kiáltotta felém, hogy ő az, akire szükségem van, olvassam el. Így hát elkezdtem...
Kicsit visszaránt a középiskolás és főiskolás éveimre, amikor én is csak félig tudtam, mit kell tennem és bevallom, csak félig is érdekelt ez akkor. Amikor az ember jól akar kinézni és szerelmes akar lenni és világot akar látni és azt akarja sugallni, hogy tökéletes, hogy egy kicsit ért mindenhez. Az a kor, amikor úgy érezzük, hogy miénk az egész világ, sőt, hogy az egész világ értünk létezik.
Meg Cabot jól szólal meg a tinik nyelvén. Ezt már bizonyította A neveletlen hercegnő naplója sorozatban is, és ez a könyv csak erősíti bennem ezt az érzést. Persze én már kinőttem ebből a korszakomból, mégis jó néha visszanézni, mert én is ilyen voltam, állandóan beszéltem, soha nem gondoltam át, mit mondjak, ami a szívemen, az a számon. Ha az ismerőseimet kérdezném, valószínűleg ők azt mondanák, hogy még most, harmincon túl is ilyen vagyok. Talán ezért sikerült ennyire azonosulnom a főhőssel.
Lizzie végez az egyetemen, ám szakdolgozat hiányában nem kapja kézhez a diplomáját - amit a családjának nem mond el, hanem inkább szép titokban nekiáll szakdolgozatot írni. Ehhez éppen kapóra jön az európai útja, amit eredetileg azért tervezett, hogy találkozzon a barátjával, akivel hónapok óta nem látták egymást. Nagy a szerelem, viszont friss a kapcsolat, szinte alig ismerik meg egymást a repülőtéren.
Az együtt eltöltött napok alatt azonban rájön, hogy a fiú egyáltalán nem olyan, mint amilyennek ő elképzelte, vagy mint amilyenre ő emlékezett, ezért újabb kalandra indul. Angliából Franciaországba érkezik, ahol a legjobb barátnője és az ő párja nyári munkában felszolgálnak egy régi panzióban. Itt újabb kalandok várnak rá és csak rajta múlik, hogyan mászik ki az általa okozott slamasztikák tucatjából...
A szereplőkről:
Lizzie tipikus egyetemista karakter, félig még gyerek, félig már felnőtt. Ezt a tetteiből is érezni lehetett, mert néha nagyon felnőttes döntéseket hozott, máskor már azzal is bajba sodorta magát, ha csak megszólalt.
Lizzie tipikus egyetemista karakter, félig még gyerek, félig már felnőtt. Ezt a tetteiből is érezni lehetett, mert néha nagyon felnőttes döntéseket hozott, máskor már azzal is bajba sodorta magát, ha csak megszólalt.
Én is ilyen vagyok, sosem tudom befogni a számat, ezért én is hajlamos vagyok bajba keverni magam ok nélkül. Kedveltem Lizzie karakterét, bár néha kicsit túltolta... A mellékszereplőkről nem sokat tudunk meg, ezért közel sem került hozzám egyik sem. Lizzien kívül nem nagyon éreztem a többi karaktert mélynek, nem volt túl sok érzelem benne, de így is élvezhető történet volt.
Pontozásom:
Borító: 2/5
Történet: 4/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 4/5
Borító: 2/5
Történet: 4/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése