Stephenie Meyer: A burok

Szerző: Stephenie Meyer

Cím: A burok

Eredeti cím: The Host

Fordító: Farkas Veronika

Kiadó: Agave

Kiadás éve: 2013

519 oldal, 3480 Ft

Fülszöveg:

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. 

Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni. 

Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen. 

Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki a kietlen arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek... 

A történetről:

Először a filmet láttam, és csak pár hónap múlva olvastam el a könyvet (akkor tudtam beszerezni). A film nagyon tetszett, el is csodálkoztam, hogy mennyire más ez a történet, mint az írónő korábbi, nagy sikert aratott könyvsorozata, a Twilight. Ha valaki megbélyegzi a vámpírtörténete miatt és ezért nem olvassa el ezt a könyvet, az nagyon értékes dolgot hagy ki az életéből. 

Ha már a filmről beszélek, el kell mondanom, a filmes és az eredeti borítóval is kétes érzéseim vannak. Mindkettő nagyon tetszik, viszont mindkettő valami olyasmit sugall, aminek viszonylag kevés köze van a könyv valódi mondanivalójához. 

A filmes borítón látjuk ugye Melaniet/Vandát, Jaredet és Iant. Tipikusan az a fajta borító, amiből rögtön arra asszociálunk, hogy női főszereplőnk az egész könyvet végig akarja sírni, mert nem tud választani két férfi között. Szerencsére kevés szerepet kap a szerelmi három és félszög háromszög ebben a sztoriban, félő, hogy a borító sugallatára sokan inkább tartózkodnak az elolvasástól. 

Az eredeti borító pedig, mivel egyetlen arc, egyetlen szem látható rajta (nyilván értem, hogy miért), azt az érzetet kelti, hogy ez egy "magányos" történet, pedig aztán mindent el lehet mondani róla, de hogy magányos lenne? A legkevésbé sem. 

Egyébként sokkal többet adott a könyv, mint a film. Aggódtam, hogy talán unni fogom, hiszen ismerem a történetet. Nem így alakult. A férjem egy film nézése után nem hajlandó elolvasni a hozzá tartozó könyvet, mert ismeri már, itt viszont nagyon bánhatja, hogy nem teszi. 
Legnagyobb pozitívuma, hogy E/1-ben játszódik, nem is akárki szemszögéből, a lélek, Vanda meséli el, mit lát, mit érez, hogyan érez. Nagyon érdekes volt számomra, hogy egy új lélek a Földön hogyan látja azokat a dolgokat, amik nekünk már hétköznapinak és unalmasnak hatnak, amik mellett egyszerűen elsétálunk, pedig néha megállhatnánk gyönyörködni. Természetesnek vesszük emellett az érzéseinket is, a haragot, a szeretetet, a szomorúságot és a fájdalmat, de senki nem úgy "születik", hogy mindezt már ismeri, először minden furcsa. A baj csak az, hogy az emberek könnyen megszokják azt, amijük van, és később képtelenek értékelni ezeket az apróságokat. 
Éppen azért, mert egy új lélek szeméből ismerhettem meg ismét a világunkat, nagyon odafigyeltem, minden egyes mondatot alaposan átrágtam, ugyanis féltem, hogy valami nagyon jóról maradok le. Ennél a könyvnél nem érdemes elsumákolni egy-egy mondatot. Hihetetlen élmény az egész. 

Elgondolkodtató ez az egész történet, kicsit eszünkbe juttatja a lélekvándorlást, csak azt nem értem, ha azt mondják, egy másik bolygón élnek ezek a lények, amik csak lelkek, akkor a mi lelkünknek is kell, hogy legyen sorsa a halál után. De nem, az emberek lelkei csak a semmibe vesztek, eltűntek a sztoriban. 
Rettenetesen érdekes volt, ahogy más lényekhez hasonlította a Vándor az embereket. Hiszen megtapasztalhatta, hogy milyen más lénynek a testében élni, mennyire egyszerűek azok az emberhez képest: kevesebb érzékszerv, kevesebb érzelem. 
A szerelmi szálnál felmerült bennem a kérdés, vajon az ember a párjának a testét vagy a lelkét szereti? Azt hiszem, választ kapunk erre a kérdésünkre is, a könyv második felében minden tisztázódik. 
Már csak egyetlen dolgot nem értek: az első lélek hogyan szállta meg az emberi testet? Hiszen ha előtte egy sokkal "egyszerűbb" testben voltak, nem tudták "beültetni". Úgy értem, szó sem esett arról, hogy egy olyan lényben is éltek volna, amelynek befelé forduló hüvelykujja van, intelligens annyira, hogy egy ilyen beavatkozásra tudja használni a végtagjait, testrészeit.

Nagyon élveztem, iszonyatosan jó volt, kár lett volna érte, ha nem olvasom el. 

Pontozásom: Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5*/5
Szereplők kidolgozottsága: 5*/5
Kedvencek: Vanda, Melanie, Ian