Szerző: Dan Wells
Cím: Partials - Részben ember
Eredeti cím: Partials
Fordító: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2012
456 oldal, 3495 Ft
Fülszöveg:
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel - az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel - folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.
Kira Walker, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az rM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot - amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Amikor megláttam a könyvön a kiadót, rákerestem az oldalukon, hogy volt-e már közünk egymáshoz. Csalódott voltam magamban, mert tőlük még egyetlen könyvet sem olvastam, viszont van több olyan is a repertoárjukban, amit szeretnék majd elolvasni (Assassin's Creed, Tövisek hercege, Nem vagyok sorozatgyilkos, stb.). Ez a történet, a Partials tökéletesen megalapozta kapcsolatunkat, a továbbiakban igyekszem megismerni a többi, általuk kiadott kötetet is (ha nem is mindet, de azokat mindenképpen, amelyek felkeltették az érdeklődésemet).
Könyvek olvasásánál sokszor azt a sémát követem, hogy egy kicsi spirálfüzetbe felírom az olvasás közben fellépő gondolataimat, hogy később abból írjam meg az értékelésem. Ennél a könyvnél az első sor, amit leírtam, szó szerint így olvasható: "kurva jó a borítója". Tényleg imádom, a dombornyomott kép és szöveg, a mondanivalója, a színek, az összeállítás, tökéletes.
Már korábban felkeltette az érdeklődésem a könyv, a borító és a fülszöveg, na meg a moly.hu-s értékelések miatt. Így sokáig csak csücsült a kívánságlistámon, míg végül megkaptam ajándékba. Örültem neki, mert érdekes témát boncolgat, de szerettem volna félretenni tekintve, hogy mostanában sok olvasnivalóm van még, amikkel haladnom kell. Úgy voltam vele, nem okoz semmiféle hátrányt, ha csak egyetlen mondatot elolvasok, csak a legelsőt, aztán felteszem a polcra és ha lesz időm, majd folytatom. Sajnos a tervem nem sikerült. Egyetlen mondat után nem lehet letenni. Soha nem találkoztam még hasonló érzéseket kiváltó könyvvel. Volt, amiket imádtam, amik a kedvenceim lettek, de olyat eddig nem láttam, hogy egy mondat elég ahhoz, hogy a fotelbe erőszakoljon ez a történet, és ne érdekeljen semmi más.
Amikor éppen nem volt időm olvasni, akkor is a történeten járt az agyam, folyamatosan meséltem férjemnek, hogy mit olvasok, mi az, ami elgondolkodtat, nem igazán tudtam szabadulni ettől az egész világtól - bár talán nem is nagyon akartam.
A szerző eddig számomra ismeretlen volt, először azt gondoltam, talán elsőkönyves, de amikor utánanéztem, rájöttem, ő írta a Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvet is. Máris felkerül az is a várólistára, szeretnék találkozni az író más műveivel is.
Hihetetlen világ ez, ahol a legfiatalabb ember már tizennégy éves, és azóta senki, aki megszületik, nem éli túl. Szívszorító volt olvasni a csecsemők 2-3 napos életéről, majd a hirtelen halálukról, amit senki nem tud megakadályozni. Rögtön itt fel is merült bennem egy kérdés: a csecsemők halála egy idő után lehet valakinek természetes? Hiszen amíg Kira szörnyülködve nézi a halott kisbabát, Hardy nővér mindenféle érzelmektől mentes arckifejezéssel dorgálja meg, hogy nem omolhat össze minden nap, amikor új baba lát napvilágot. Ha belegondolunk, a felnőttek, idősek halála már természetes számunkra, hiszen a hétköznapjaink során gyakran halljuk, találkozunk vele.
Ahhoz képest, hogy a történet elején gyönyörűen van minden leírva, a lelkesedésem a 60. oldal körül kissé alábbhagyott, később is találtam benne logikai bakikat, buktatókat, ennek ellenére ez a kissé lassabb tempó csak cirka 40 oldalon keresztül tartott, a 100. oldal környékén ismét önmaga volt a könyv.
Eleinte kicsit kidolgozatlannak éreztem a karaktereket, és felületesnek a háttértörténetet. Nem teljesen lett világos számomra, hogy kik azok, akik a Hanghoz tartoznak: emberek vagy részlegesek ők? Később természetesen azért összeállt a fejemben is, de kellett egy kis idő, mire megértettem.
Nagyon zavaró volt a számomra a következő néhány mondat:
"Péntek volt. Az Újjáépítés Napja. A bulizás ideje. Pénteken nem voltak szülések [...]" (81. oldal)
Azért ezt nee... Ráparancsoltak a nőkre, hogy: "akkor ma senki ne szüljön, tartsátok vissza holnapig!"? Vagy hogy működött ez, hogy pénteken nem szültek a nők? Nem hiszem, hogy akkora befolyással lehet az ember a terhességre, hogy ezt megakadályozza. Még mi sem tudjuk irányítani, nemhogy ők, a gyengébb felszereltséggel rendelkező, világvége utáni emberek.
A másik, amitől a hajamat tudtam volna tépni, hogy elvileg a megmaradt legjobb orvosok (hiperszuperorvosok) dolgoznak azon, hogy megtalálják az RM ellenszerét. A 16 éves Kira pedig gondol egyet, hogy majd ő megmenti a világot, vért vesz a pasijától, aki túlélte az RM-et, hátha az segít. Könyörgöm, a nagy orvosoknak 11 éven keresztül egyszer sem jutott eszükbe ez az ötlet? Nekik nem jutott eszükbe, hogy egy élő ember vérébe keveri az RM vírust?
Aztán itt volt a másik kényes téma, a tartalékok kihasználása, elhasználása, a spórolás, és a... napelem. Igen, a napelemmel volt az egyik legnagyobb gondom. Azt írja az író, hogy a felszereltségük elég silány, az orvoslás terén is. Az senkit nem érdekel, hogy egy tizenéves gyereknél napelemek vannak, amit a zenehallgatás helyett hasznosabb dolgokra lehet felhasználni? A történet elején az egész történet úgy jön le, hogy nemhogy gépek, de még gyógyszerek sem nagyon állnak rendelkezésükre, ennek ellenére a történet közepén már szuper gépekkel dolgoznak (amik, gyanítom árammal működnek).
Nem igazán tudtam összerakni, hogy abból, hogy a Részlegeseknek csupán részben emberi a DNS-ük, miért következik egyenesen az, hogy az RM-immunitás mesterséges? Azért, mert RÉSZBEN emberi a DNS-ük? Komolyan? Első gondolatom az volt: mi van, ha pont a nem emberi részük immúnis a vírusra?
Egyébként voltak benne kiszámítható és kiszámíthatatlan, váratlan fordulatok is, izgalmas volt, a vége eléggé pörgős is. Érdemes volt elolvasni, szerettem is nagyon, a további részt/részeket is a kezembe veszem majd.
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők kidolgozottsága: 4/5
Már korábban felkeltette az érdeklődésem a könyv, a borító és a fülszöveg, na meg a moly.hu-s értékelések miatt. Így sokáig csak csücsült a kívánságlistámon, míg végül megkaptam ajándékba. Örültem neki, mert érdekes témát boncolgat, de szerettem volna félretenni tekintve, hogy mostanában sok olvasnivalóm van még, amikkel haladnom kell. Úgy voltam vele, nem okoz semmiféle hátrányt, ha csak egyetlen mondatot elolvasok, csak a legelsőt, aztán felteszem a polcra és ha lesz időm, majd folytatom. Sajnos a tervem nem sikerült. Egyetlen mondat után nem lehet letenni. Soha nem találkoztam még hasonló érzéseket kiváltó könyvvel. Volt, amiket imádtam, amik a kedvenceim lettek, de olyat eddig nem láttam, hogy egy mondat elég ahhoz, hogy a fotelbe erőszakoljon ez a történet, és ne érdekeljen semmi más.
Amikor éppen nem volt időm olvasni, akkor is a történeten járt az agyam, folyamatosan meséltem férjemnek, hogy mit olvasok, mi az, ami elgondolkodtat, nem igazán tudtam szabadulni ettől az egész világtól - bár talán nem is nagyon akartam.
A szerző eddig számomra ismeretlen volt, először azt gondoltam, talán elsőkönyves, de amikor utánanéztem, rájöttem, ő írta a Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvet is. Máris felkerül az is a várólistára, szeretnék találkozni az író más műveivel is.
Hihetetlen világ ez, ahol a legfiatalabb ember már tizennégy éves, és azóta senki, aki megszületik, nem éli túl. Szívszorító volt olvasni a csecsemők 2-3 napos életéről, majd a hirtelen halálukról, amit senki nem tud megakadályozni. Rögtön itt fel is merült bennem egy kérdés: a csecsemők halála egy idő után lehet valakinek természetes? Hiszen amíg Kira szörnyülködve nézi a halott kisbabát, Hardy nővér mindenféle érzelmektől mentes arckifejezéssel dorgálja meg, hogy nem omolhat össze minden nap, amikor új baba lát napvilágot. Ha belegondolunk, a felnőttek, idősek halála már természetes számunkra, hiszen a hétköznapjaink során gyakran halljuk, találkozunk vele.
Ahhoz képest, hogy a történet elején gyönyörűen van minden leírva, a lelkesedésem a 60. oldal körül kissé alábbhagyott, később is találtam benne logikai bakikat, buktatókat, ennek ellenére ez a kissé lassabb tempó csak cirka 40 oldalon keresztül tartott, a 100. oldal környékén ismét önmaga volt a könyv.
Eleinte kicsit kidolgozatlannak éreztem a karaktereket, és felületesnek a háttértörténetet. Nem teljesen lett világos számomra, hogy kik azok, akik a Hanghoz tartoznak: emberek vagy részlegesek ők? Később természetesen azért összeállt a fejemben is, de kellett egy kis idő, mire megértettem.
Nagyon zavaró volt a számomra a következő néhány mondat:
"Péntek volt. Az Újjáépítés Napja. A bulizás ideje. Pénteken nem voltak szülések [...]" (81. oldal)
Azért ezt nee... Ráparancsoltak a nőkre, hogy: "akkor ma senki ne szüljön, tartsátok vissza holnapig!"? Vagy hogy működött ez, hogy pénteken nem szültek a nők? Nem hiszem, hogy akkora befolyással lehet az ember a terhességre, hogy ezt megakadályozza. Még mi sem tudjuk irányítani, nemhogy ők, a gyengébb felszereltséggel rendelkező, világvége utáni emberek.
A másik, amitől a hajamat tudtam volna tépni, hogy elvileg a megmaradt legjobb orvosok (hiperszuperorvosok) dolgoznak azon, hogy megtalálják az RM ellenszerét. A 16 éves Kira pedig gondol egyet, hogy majd ő megmenti a világot, vért vesz a pasijától, aki túlélte az RM-et, hátha az segít. Könyörgöm, a nagy orvosoknak 11 éven keresztül egyszer sem jutott eszükbe ez az ötlet? Nekik nem jutott eszükbe, hogy egy élő ember vérébe keveri az RM vírust?
Aztán itt volt a másik kényes téma, a tartalékok kihasználása, elhasználása, a spórolás, és a... napelem. Igen, a napelemmel volt az egyik legnagyobb gondom. Azt írja az író, hogy a felszereltségük elég silány, az orvoslás terén is. Az senkit nem érdekel, hogy egy tizenéves gyereknél napelemek vannak, amit a zenehallgatás helyett hasznosabb dolgokra lehet felhasználni? A történet elején az egész történet úgy jön le, hogy nemhogy gépek, de még gyógyszerek sem nagyon állnak rendelkezésükre, ennek ellenére a történet közepén már szuper gépekkel dolgoznak (amik, gyanítom árammal működnek).
Nem igazán tudtam összerakni, hogy abból, hogy a Részlegeseknek csupán részben emberi a DNS-ük, miért következik egyenesen az, hogy az RM-immunitás mesterséges? Azért, mert RÉSZBEN emberi a DNS-ük? Komolyan? Első gondolatom az volt: mi van, ha pont a nem emberi részük immúnis a vírusra?
Egyébként voltak benne kiszámítható és kiszámíthatatlan, váratlan fordulatok is, izgalmas volt, a vége eléggé pörgős is. Érdemes volt elolvasni, szerettem is nagyon, a további részt/részeket is a kezembe veszem majd.
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők kidolgozottsága: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése