Kosztolányit idézve

...természetesen nem a szellemét, abból már kinőttünk, idézzük inkább sorait, írásait. 

2012. április 15-én írtam egy értékelést a Nyelv és lélek című könyvről. Már azelőtt sem, és azóta sem hagy nyugodni ez a remekmű, kutattam éveken át interneten, könyvesboltokban és antikváriumokban egyaránt, hogy a polcomon láthassam végre, és bármikor fellapozhassam, amikor csak kedvem tartja. 

Hosszú és kínkeserves munkám meghozta gyümölcsét, tegnap óta az íróasztalomon pihen ez a csoda, amit nem is tudok könyvnek nevezni, hiszen több annál. Ha megkérdeznék tőlem, melyik könyvnek van a legnagyobb lelke, szíve, gondolkodás nélkül ez lenne az, amit válaszolnék. 

Hogy miért szeretem ennyire? Többek között ezért: 

"Eddig azt hittem... 

Eddig azt hittem, hogy az emberek olvasókönyvből tanulnak meg olvasni. Most látom, hogy nincs így. Kisfiam, ki az első elemibe jár, egy hét óta lázasan olvas. Utcáról fölszedett ringy-rongy papírost, heverő cigarettacsutkát, számot a villamoskalauzon, mindent. Még a rohanó bankszolgákat is megállítja, hogy elolvassa sapkájukon azokat a szép aranybetűket, amelyek feltüntetik, milyen céget szolgálnak. Egyszerre az egész utca egy óriási ábécés könyv lett számára, különösen a boltok feliratait szereti megfejteni. A tudós egyiptológus nem mélyed olyan szenvedélyes odaadással a sírok ákombákomába, mint ő egy-egy cégtáblára. 

- Textil - betűzi. - Mi az, textil? 

- Szövöttáru. 

- Thermos - silabizálja egy kirakatból, és arca földerül, mert a thermosban fölismeri meghitt barátját, a kulacsot. - Nini - mondja -, egészen olyan, mint a kulacs. Nem kulacs ez? 

- De az. 

- Príma luxus-sevrópaszta - olvassa egy omnibuszkocsi oldalán, és elmereszti szemét. - Mi az, príma luxus-sevrópaszta? 

- Az, fiam, jó zergebőr-fénymáz. 

- Hát miért nem írják így? A nagyemberek mindent úgy írnak, hogy nem lehet megérteni. 

- Nagyon műveltek a nagyemberek, és vigyáznak, hogy egyetlenegy magyar szót se használjanak. 

- Miért? 

- Azért, mert Budapesten vagyunk, Magyarország fővárosában. 

Egyelőre mint tolmács szerepelek mellette ezeken a sétákon. Később nemigen lesz reám szükség. Mire megtanul olvasni a budapesti föliratokon, addig magyarul is elfelejt." 

/Pesti Hírlap, 1921. november 16./

"Minden költő gyermek. Minden gyermek költő. De gyermekköltő - egy gyermek, aki a szó igazi értelmében költő lett volna - még sohase volt." /Pesti Hírlap, 1930. július 13., részlet/

Egész nap itt kellene ülnöm, s talán még tovább, ha minden idézetet le szeretnék írni, ami a szívemnek kedves lett. Ehelyett inkább a tanácsom: olvassátok el ezt a Csodát, és ha a polcotokon van, ne adjátok ki a kezetekből, vigyázzatok rá ti is úgy, mintha egy jóbarátotok lenne.