Szerző: Stephen King
Cím: Carrie
Eredeti cím: Carrie
Fordító: Hamvai Kornél
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2013
281 oldal, 3200 Ft
Fülszöveg:
A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai - főként a lányok - gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom.
Stephen King sorrendben negyedik regénye ez, mégis elsőként jelent meg, és zajos sikert aratott: egy év alatt több mint egymillió példányt adtak el belőle. Írója akkoriban még középiskolai tanárként dolgozott, alig jött ki a fizetéséből, és ehhez a történethez nem fűzött komolyabb reményeket - kezdetben novellának szánta, de nem volt vele elégedett. Végül ki is dobta, az anekdota szerint felesége bányászta elő a szemetesből, és ő győzte meg a pályakezdő írót, hogy érdemes kidolgoznia az ötletet. Egy visszaemlékezésben afféle fordított Hamupipőke-történetnek nevezte a Carrie-t, amely később keletkezett, mint a - vele párhuzamba állítható - Rosemary gyermeke című film, de korábban, mint az Ördögűző.
A Carriet nem szokták Stephen King legjobb könyvei közé sorolni, valamiért mégis nagy népszerűségnek örvend. Sokszor hallottam már róla, hogy nyomába sem érhet az AZ-nak, az Állattemetőnek vagy King novellásköteteinek. Nem érzem úgy, hogy kevésbé lenne jó, mint a többi, az író által megírt könyv. A titka talán abban áll, hogy másként közelíti meg főhősét, mint az eddig általam olvasott könyvekben.
Először a Kimberly Peirce által rendezett, 2013-ban készült filmet láttam, örülök, hogy a Carriet alakító színésznőt (Chloe Grace Moretz) "felkarolták", remélem más filmekben ist találkozhatom majd még vele. Az is külön öröm volt, hogy nem egy mindenki által ismert, nyitott szájú hölgyet választottak főszereplőnek. Visszatérve a könyvhöz, csak a film megnézése után sikerült hozzájutnom. Most, hogy elolvastam, kíváncsi lettem a korábbi filmváltozatra is, úgyhogy hamarosan ismét találkozhatom Carrievel, most már úgy, mint régi ismerőssel.
A különleges, emberfeletti képesség lehet áldás és átok egyaránt. Áldás, ha tisztában vagy a képességeiddel, kordában tudod tartani és nem akarod az emberiség ellen fordítani, ha hasznossá tudod tenni magad általa. Átok, ha az előzőleg felsoroltak közül valamelyik hiányzik a felsorolásból. Egy ilyen, vagy hasonló képesség nagyon veszélyes tud lenni, ha "rossz kezekbe kerül". Nos, Carrie esetében inkább átok a telekinézis, vagyis a tárgyak mozgatása. Pozitívuma a könyvnek, hogy a nagy "természetfeletti-hype" előtt íródott, így nem tucatkönyv, semmi klisé, igazán eredeti és élvezhető könyvet vehet a kezébe az olvasó. Nem találkoztam benne csöpögős jelenettel, mindenki szívét annyira érinti csak meg, amennyire azt az olvasó szeretné. Nem erőltet ránk fölösleges érzéseket, hagyja, hogy magunktól érezzünk.
Nem volt szimpatikus, ahogy a filmek és a könyv fülszövege egyaránt Carriet egy gonosz lénynek állítja be. Nyilván abszurd, tekintve, hogy miket tett, de én semmiféle gonosz vonást nem véltem felfedezni benne. Inkább úgy jellemezném, hogy egy magányos, tudatlan, elveszett és szeretetéhes középiskolás lány. Amint egy kis reménye lesz barátokra szert tenni, rögtön igyekszik közeledni azokhoz, akik ezt hagyják. Ám sajnos nem sokan hagyják... Carrie osztálytársnői tökéletesen jellemzik a tizenéves fiatalokat, ugyanaz a felfogás: aki nem olyan, mint ők, az az ember gáz. Mindennapi probléma ma is az iskolákban a megalázás, a lenézés, csak sok helyen sajnos inkább elfordítják a pedagógusok a fejüket, mert ha nem látják, akkor biztos nem is létezik. Több olyan tanárra lenne szükség, mint a történetben a testnevelő tanárnő, aki próbál véget vetni a folyamatos gúnyolódásoknak.
Az sem segít szerencsétlen főhősnőnkön, hogy nem számíthat semmiféle családi, rokoni támogatásra, hiszen az egyetlen élő rokona édesanyja, aki betegesen hívő, olyannyira, hogy megdorgálja lányát azokért a dolgokért, amik egyszerűen csak megtörténnek, és Carrie valójában nem tehet róla. Abban az eszmében nevelkedett, amit édesanyja folyamatosan mondogatott, bűn minden, ami vagyunk, amit teszünk, nincs más megbocsátás, csupán az örökös imádkozás. Éppen ezért Carrienek bűnhődnie kell azért, mert a melle nőni kezd és azért is, amiért első havija megjött.
Carrie nővé érése volt az első löket, ami arra sarkallta, hogy próbáljon meg olyan normális fiatal lenni, mint osztálytársai. Szembeszállt a megzavarodott édesanyjával és közeledni kezdett kortársai felé. Talán nem is sült volna el olyan rosszul ez az egész, ha a lányok nem viselkednek vele ennyire undorítóan. Ez a szerencsétlen lány a legkevésbé sem volt gonosz. Rettenetesen sajnáltam egészen a könyv végéig, minden pillanatban.
Végre egy könyv, ami nem akart megerőszakolni, és hagyta, hogy annyira másszak bele a történetbe, amennyire én szeretnék. King ismét elérte, hogy egy kicsit még mélyebbre sikerüljön lopóznia a szívemben. Nagyon jól lett megírva, nem okozott gondot a belerázódás még így sem, hogy két idősíkon futott a történet, hiszen az alaptörténet mellett visszaemlékezéseket, cikkeket is olvashattunk Carrie történetéről.
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
A különleges, emberfeletti képesség lehet áldás és átok egyaránt. Áldás, ha tisztában vagy a képességeiddel, kordában tudod tartani és nem akarod az emberiség ellen fordítani, ha hasznossá tudod tenni magad általa. Átok, ha az előzőleg felsoroltak közül valamelyik hiányzik a felsorolásból. Egy ilyen, vagy hasonló képesség nagyon veszélyes tud lenni, ha "rossz kezekbe kerül". Nos, Carrie esetében inkább átok a telekinézis, vagyis a tárgyak mozgatása. Pozitívuma a könyvnek, hogy a nagy "természetfeletti-hype" előtt íródott, így nem tucatkönyv, semmi klisé, igazán eredeti és élvezhető könyvet vehet a kezébe az olvasó. Nem találkoztam benne csöpögős jelenettel, mindenki szívét annyira érinti csak meg, amennyire azt az olvasó szeretné. Nem erőltet ránk fölösleges érzéseket, hagyja, hogy magunktól érezzünk. Nem volt szimpatikus, ahogy a filmek és a könyv fülszövege egyaránt Carriet egy gonosz lénynek állítja be. Nyilván abszurd, tekintve, hogy miket tett, de én semmiféle gonosz vonást nem véltem felfedezni benne. Inkább úgy jellemezném, hogy egy magányos, tudatlan, elveszett és szeretetéhes középiskolás lány. Amint egy kis reménye lesz barátokra szert tenni, rögtön igyekszik közeledni azokhoz, akik ezt hagyják. Ám sajnos nem sokan hagyják... Carrie osztálytársnői tökéletesen jellemzik a tizenéves fiatalokat, ugyanaz a felfogás: aki nem olyan, mint ők, az az ember gáz. Mindennapi probléma ma is az iskolákban a megalázás, a lenézés, csak sok helyen sajnos inkább elfordítják a pedagógusok a fejüket, mert ha nem látják, akkor biztos nem is létezik. Több olyan tanárra lenne szükség, mint a történetben a testnevelő tanárnő, aki próbál véget vetni a folyamatos gúnyolódásoknak.
Carrie nővé érése volt az első löket, ami arra sarkallta, hogy próbáljon meg olyan normális fiatal lenni, mint osztálytársai. Szembeszállt a megzavarodott édesanyjával és közeledni kezdett kortársai felé. Talán nem is sült volna el olyan rosszul ez az egész, ha a lányok nem viselkednek vele ennyire undorítóan. Ez a szerencsétlen lány a legkevésbé sem volt gonosz. Rettenetesen sajnáltam egészen a könyv végéig, minden pillanatban.
Végre egy könyv, ami nem akart megerőszakolni, és hagyta, hogy annyira másszak bele a történetbe, amennyire én szeretnék. King ismét elérte, hogy egy kicsit még mélyebbre sikerüljön lopóznia a szívemben. Nagyon jól lett megírva, nem okozott gondot a belerázódás még így sem, hogy két idősíkon futott a történet, hiszen az alaptörténet mellett visszaemlékezéseket, cikkeket is olvashattunk Carrie történetéről.
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Én is pontosan így éreztem olvasás közben, de mástól én is negatív véleményt kaptam vissza. Szerintem jó kis könyv ez, és jót is tesz neki, hogy nem hosszú - pont ilyennek kell lennie. :)
VálaszTörlés