Szerző: Sarah Dessen
Cím: Altatódal
Eredeti cím: This Lullaby
Fordító: Pásztor Judit
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
398 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Remy mindig tudja, mikor kell megtartania "A Beszéd"-et egy srácnak - rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja.
De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész - épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik?
A történetről:
De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész - épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik?
A történetről:
Talán ez az a Vörös Pöttyös könyv, ami eddig a legkevésbé tetszett. Idegesítő karakterek, zavaróan megfogalmazott mondatok, abszurd jelenetek.
A főszereplő lányt, Remyt ki nem állhattam, nagyon nem volt szimpatikus. Idegesített arról olvasni, hogy ő mekkora pasifaló, alkoholista, menő csaj. Eléggé rossz példát mutat azoknak a tizenéveseknek, akik kedvelik ezt a történetet. Emellett ez a túlzott öndicséret is a plafonra kényszerített, amikor azt taglalja, hogy egy neves egyetemre felvették, annak ellenére, hogy ő igazán szép, dekoratív szőke hölgy. Ergo: okos vagyok és szép, oda vannak értem a pasik, én meg az összessel csak játszadozom. A főszereplő srác, Dexter szintén idegesítő a maga hatalmas egoizmusával, nemtörődömségével.
Az egész történet - számomra - arról szólt csupán, hogy Dexter próbál Remynél bevágódni, ecsetelgeti, hogy mennyire jó arc, Remy pedig a maga "takarodj innen" stílusával igyekszik lekoptatni.
Aztán ott van a minta, az anyuka, aki pont hogy elrettentő példának kellene, hogy legyen, hiszen már a sokadik férfihoz megy feleségül. Az ilyen anyáknak általában nagyon hűséges lányuk van, akik nem akarnak olyanná válni, mint az anyuka.
Lehetne happy end a könyv vége, számomra valahogy mégsem az, mert nem tudok elvonatkoztatni Remy stílusától és hozzáállásától, és azonnal továbbgondoltam a történetet. Kicsit szenvedés volt végigolvasni, de tudtam, hogy egyszer eljön az az idő, amikor találok egy olyan Vörös Pöttyöst, ami nem tetszik. Ettől függetlenül imádom a Könyvmolyképző Kiadót most is, és ezután is. Nem leszek előítéletes a könyveikkel, hiszen a sok jó könyv után jöhetett egy - számomra - rossz. :)
Pontozásom: Borító: 5/5 (ezt viszont imádtam, úgyhogy marad a polcomon :))
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 2/5
Szereplők: 2/5
Szereplők jelleme: 1/5
Kedvenc szereplő nem volt.
A főszereplő lányt, Remyt ki nem állhattam, nagyon nem volt szimpatikus. Idegesített arról olvasni, hogy ő mekkora pasifaló, alkoholista, menő csaj. Eléggé rossz példát mutat azoknak a tizenéveseknek, akik kedvelik ezt a történetet. Emellett ez a túlzott öndicséret is a plafonra kényszerített, amikor azt taglalja, hogy egy neves egyetemre felvették, annak ellenére, hogy ő igazán szép, dekoratív szőke hölgy. Ergo: okos vagyok és szép, oda vannak értem a pasik, én meg az összessel csak játszadozom. A főszereplő srác, Dexter szintén idegesítő a maga hatalmas egoizmusával, nemtörődömségével.
Az egész történet - számomra - arról szólt csupán, hogy Dexter próbál Remynél bevágódni, ecsetelgeti, hogy mennyire jó arc, Remy pedig a maga "takarodj innen" stílusával igyekszik lekoptatni.
Aztán ott van a minta, az anyuka, aki pont hogy elrettentő példának kellene, hogy legyen, hiszen már a sokadik férfihoz megy feleségül. Az ilyen anyáknak általában nagyon hűséges lányuk van, akik nem akarnak olyanná válni, mint az anyuka.
Lehetne happy end a könyv vége, számomra valahogy mégsem az, mert nem tudok elvonatkoztatni Remy stílusától és hozzáállásától, és azonnal továbbgondoltam a történetet. Kicsit szenvedés volt végigolvasni, de tudtam, hogy egyszer eljön az az idő, amikor találok egy olyan Vörös Pöttyöst, ami nem tetszik. Ettől függetlenül imádom a Könyvmolyképző Kiadót most is, és ezután is. Nem leszek előítéletes a könyveikkel, hiszen a sok jó könyv után jöhetett egy - számomra - rossz. :)
Pontozásom: Borító: 5/5 (ezt viszont imádtam, úgyhogy marad a polcomon :))
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 2/5
Szereplők: 2/5
Szereplők jelleme: 1/5
Kedvenc szereplő nem volt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése