Szerző: Jessica Day George
Cím: Éjféli bál
Eredeti cím: Princess of the Midnight Ball
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
281 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Átok ül a tizenkét lánytestvéren.
Rose hercegnő a legidősebb közülük, akik arra kárhoztattak, hogy mélyen a föld alatt, a gonosz Kőbezárt király palotájában táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve sújtja őket az átok, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat.
Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra - az igaz szerelemre.
A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George ismét megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük."
A történetről:
A fülszöveg túloz, amikor azt írja, hogy Rose és Galen elszánt. Nem, csupán a végén döntenek úgy, hogy most sikerül megszökni, Rose a legkevésbé sem mondható elszántnak az egész történetben.
Nem értem, hogy miért nevezik Rosenak a fülszövegben, amikor a történetben meg végig úgy írják, hogy Rózsa? Számomra zavaró volt, hogy míg mindenkinek megmaradt az angol neve, a lánytestvéreknek magyarosítva lett Rózsára, Ibolyára, Margarétára, etc. Ha megmaradt volna angolnak, akkor is megértette volna a hülye olvasó, hogy mind virágnevek, annyira nem vagyunk buták, hogy ez ne tűnjön fel. :)
A borító egyébként gyönyörű, imádom az olyanokat, ahol szép ruhában van egy lány. Szeretem nézegetni ezeket a szép, régies, hatalmas ruhákat.
Nem tudtam, hogy létezik ez a Széttáncolt cipellők mese, szégyen vagy nem, pedagógus létemre még soha nem hallottam ezt a történetet. Már ezért is érdemes volt elolvasni, hogy nagyjából megismerhessem (mert gondolom, nem sokban tér el az eredetitől). Nagyon szívem csücskei az ilyen történetek, ahol egy régi mesét újraírnak (Beastly - A szörnyszívű, A lány és a farkas...)
Voltak zavaró dolgok a könyvben, leginkább az, hogy a főszereplő pasi, akit elvileg meg kell, hogy szeressünk, inkább hasonlít a nagymamámra, mint egy háborús katonára. Nem létezik olyan férfi, aki szabadidejében kötöget... Ha meg igen... Nekem ez a része nagy csalódás volt, egy álompasi nem köt sálat...
A lányok számomra szerethetetlenek voltak, olyan semmilyenek. Talán Rózsa és Lili személyisége volt egy hangyányit kidolgozva, őket meg lehetett kedvelni egy kicsit, de a többiek nevei semmit nem mondtak nekem, csupán tudtam, hogy korban kb. hová soroljam őket a testvérek között. Semmi jellem, semmi karakterábrázolás. Igazán nem került volna sokkal több oldalba, ha kicsit jobban megismerhetjük őket. Így, hogy nem fejtette ki az írónő a dolgokat ott, ahol lehetett volna, vagy kellett volna, kicsit olyan hatást keltett, mintha gyorsan el akarná mesélni nagyjából, hogy miről szól a mese. Lehet, hogy a személyiségjegyek boncolgatása és a táj leírása néhány nappal több munkával járt volna, viszont úgy sokkal többet érne ez a néhány oldalas könyv, és sokkal büszkébben nézegetném a polcomon.
Annak ellenére, hogy ennyi negatív dolgot leírtam, valamiért mégsem tudtam letenni. Talán az lehetett az oka, hogy nem volt "pihi-rész", mindig épp benne voltunk a történetben. Jó lett volna a jeleneteket kisebb bevezetőkkel vagy lezárással, nyugisabb sorokkal teletűzdelni, hogy ne érezzem úgy, hogy ha elmegyek mosdóba, hogy épp egy érdekes jelenetnél hagytam abba az olvasást.
Nem tudtam, hogy létezik ez a Széttáncolt cipellők mese, szégyen vagy nem, pedagógus létemre még soha nem hallottam ezt a történetet. Már ezért is érdemes volt elolvasni, hogy nagyjából megismerhessem (mert gondolom, nem sokban tér el az eredetitől). Nagyon szívem csücskei az ilyen történetek, ahol egy régi mesét újraírnak (Beastly - A szörnyszívű, A lány és a farkas...)
A lányok számomra szerethetetlenek voltak, olyan semmilyenek. Talán Rózsa és Lili személyisége volt egy hangyányit kidolgozva, őket meg lehetett kedvelni egy kicsit, de a többiek nevei semmit nem mondtak nekem, csupán tudtam, hogy korban kb. hová soroljam őket a testvérek között. Semmi jellem, semmi karakterábrázolás. Igazán nem került volna sokkal több oldalba, ha kicsit jobban megismerhetjük őket. Így, hogy nem fejtette ki az írónő a dolgokat ott, ahol lehetett volna, vagy kellett volna, kicsit olyan hatást keltett, mintha gyorsan el akarná mesélni nagyjából, hogy miről szól a mese. Lehet, hogy a személyiségjegyek boncolgatása és a táj leírása néhány nappal több munkával járt volna, viszont úgy sokkal többet érne ez a néhány oldalas könyv, és sokkal büszkébben nézegetném a polcomon.
Annak ellenére, hogy ennyi negatív dolgot leírtam, valamiért mégsem tudtam letenni. Talán az lehetett az oka, hogy nem volt "pihi-rész", mindig épp benne voltunk a történetben. Jó lett volna a jeleneteket kisebb bevezetőkkel vagy lezárással, nyugisabb sorokkal teletűzdelni, hogy ne érezzem úgy, hogy ha elmegyek mosdóba, hogy épp egy érdekes jelenetnél hagytam abba az olvasást.
Egyébként tök jó, hogy kicsit újra köszönthettem cipőmániámat, és teleszórhattam egy könyvértékelős posztot cipős képekkel. :) (A fehér cipők közül a jobb oldalihoz hasonlót szerettem volna az esküvőmre, de közben teherbe estem és nagy pocakkal nem tudtam ennyire magas cipellőt húzni... :))
Pontozásom: Borító: 5/5 (gyönyörű!)
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 3/5
Szereplők jelleme, kidolgozottsága: 1/5
Pontozásom: Borító: 5/5 (gyönyörű!)
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 3/5
Szereplők jelleme, kidolgozottsága: 1/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése