Leiner Laura: Bábel

Szerző: Leiner Laura

Cím: Bábel 

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2013

526 oldal, 2990 Ft

Fülszöveg:

"Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? Zsófi többek között azért érkezik a fesztiválra, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel, aki a zárónapi koncerten lép fel. Na, de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül... Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért."

A borítóról: 

Először azt akartam írni, hogy "Szent Johanna gimis". Aztán azt, hogy "egy kicsit Szent Johanna gimis, de mégsem annyira, hogy összekeverhessük vele". Jobban belegondolva köze sincs a Szent Johanna gimihez. Az utolsó verzió, aminek leírásával élnék is, és ezt tartom a legigazabbnak: Leiner Laurás. Mert ez a borító nem az SzJG-re emlékezteti az olvasókat, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy Laura egyik könyvét tartjuk a kezünkben. Ennyi pont elég, hogy már a kinyitás előtt megszeressük. 

A történetről: 

Néhány fiatal hatalmas táskákkal, hálózsákokkal és sátrakkal elindulnak egy nyári zenei fesztiválra, hogy jól kitombolhassák magukat. Tizenévesek, akik évek óta nagyon jó barátok, sok mindent megéltek már közösen, de most úgy döntöttek, bővítik a repertoárt egy hatalmas élménnyel, a legnagyobb fesztivállal. 

Villognak a kezükön lévő karszalaggal már a fesztivál kezdete előtt. Ismerős a helyzet, én rockmaratonra jártam minden évben tizenévesen, elmondhatatlan élmény volt, és gyönyörű emlékek. Írhatnék róla, de nem tudnám úgy megírni, ahogy Laura. Néha feleszméltem, hogy "jééé, ez tényleg így van!" (pl. a sátrak kötelében elakadás), de magamtól eszembe sem jutott volna. 

A már ismert Laurás humorral fűszerezett történet nagyon hamar belopja magát az olvasó szívébe, és amikor befejezed, szomorúan merengsz a könyvespolcodra: most mit olvassak, csak rossz könyveim vannak... Leiner Laurát akarok olvasni! 

Tökéletesen ismerős volt az érzés, hogy a sátor egy fesztiválon nappal és éjszaka sem elviselhető. Nappal a meleg miatt, éjjel a hűvös miatt nem lehet megmaradni benne. És amikor már pont megtalálod azt a lehetőséget, hogy hogyan érezd magad kicsit emberként, magadat jól becsomagolva mindenféle meleg göncökbe és hálózsákba, hogy tudj aludni a hidegben, rájössz, hogy rossz ötlet volt. Vagy ha rögtön nem is, a reggeli ébredésnél mindenképpen az lesz az első gondolatod, hogy hülyeséget csináltál - ráadásul nem tudsz úszni, márpedig annyira meg vagy izzadva, hogy vagy úszol, vagy kimentenek, másképp nem szabadulsz. 

A szereplőkről: 

Az összes szereplő párhuzamba állítható a SzJG szereplőivel, mindnek imádtam a stílusát. Szeretnék én is velük fesztiválozni! :)

Zsófi: 

A főszereplőnk, aki elmeséli az egész Bábelt a rajongói blogjának. Igazi RHCP-fan (pacsi érte, jó ízlésre vall!), bármire képes, csak hogy közelről láthassa a RHCP frontemberét. Eltervezte közös kis életüket, az esküvőjüket, a gyerekeik nevét, és hiába mondják a barátai, hogy száz másik lány is ugyanezt teszi, Zsófi megszállottan vallja, hogy bizony Anthonynak csak ő kell majd és senki más. 

(Én Bon Jovival voltam így, szentül hittem, hogy ha egyszer meglát, soha senki más nem kell majd neki, csak én, együtt éljük le az életünket valami connecticuti luxuslakásban, a nyálát csorgatja a gyönyörű bernáthegyink, a szőnyeg annyira puha, mintha felhőn járnék, Jovi Junior pedig magyarul tanul.) 

Zsófi = Reni

Napsugár: 

Imádtam a paraszt stílusát, és hogy a külső adottságai ellenére tud emberként viselkedni, és nem játssza el a popdívát. Igazi barátnő-típus, a maga hatalmas szájával. Beszólogatós, de nem rosszindulatú. Az olasszal kivett az észből, de anélkül uncsi is lett volna. :D

Napsugár = Kinga

Szasza: 

Egy igazán szerethető karakter, imádtam végig, a csajozásaival együtt, a hülye beszólásaival, röhögésével. :) Szerintem egy kicsit mindenki szeretne egy ilyen legjobb havert, aki tényleg benne van minden marhaságban. 

Szasza = Ricsi

Abdul: 

Igen, megvan az előnye, ha egy haverunk apja orvos, hiszen bármikor tudunk igazolást kérni a lógásokra. Sajnos nekem nem volt középiskolában Abdulom, pedig jól jött volna egy-egy "nemakarokiskolábamenni"-napomon. :D 

Abdul = Zsolti 

Hipó: 

Nem létezik, hogy valaki ennyire hipochonder legyen, mint ő. :D Csak röhögni tudtam, amikor kioktatta a barátait a megfelelő higiéniáról, vagy nekiállt "diagnosztizálni" őket. Nem beszélve arról, hogy folyamatosan Abdul édesapját hívogatta (aki gyerekorvos). 

Hipó = Arnold

Kolos: 

Kolos csak Kolos. Zárkózott, állandóan telefont nyomkodó, csak magával foglalkozó gyerek. Szerintem testvére nincs, mert nem az a nagyon közvetlen fickó. Olyan igazi Cortezes, aki csak elvan a maga kis világában, teljesen elzárva a külvilágot és senkit nem enged magához közel. 

Kolos = Cortez

Boldizsár: 

Ekkora undorító állatot még soha nem láttam. Na jó, talán az Amerikai pitéből Stifler az volt, de ez a Boldi. :D Amúgy imádnivaló gyerek akkor is, ha józan, akkor is, ha részeg, ha dinnye van a fején, vagy akár ha megsüketül. :)

Boldizsár = Robi és Andris, azaz a rockerek 

A történet vége hatalmas meglepetést tartogatott, leesett az állam a döbbenettől. Ennél jobb befejezése nem is lehetett volna. Köszi, Laura, hogy megosztottad velünk! :* 

A göndör barna haj pedig menő, Zsófi! :) Nekem is az van, imádom. :D Óó, és egy pillanatra hangosan örömködtem férjemnek, amikor megláttam felbukkanni egy Violát a történetben. 

- Benne vagyok a Bábelben! De jóóóó!

Aztán továbbolvasva kiderült, hogy ő nem is Viola, hanem valami másik v betűs lány. 

- Nem, mégsem vagyok benne. Tévedtem. 

Pontozásom: 

Borító: 5/5

Történet: 5/5

Megfogalmazás: 5/5

Szereplők: 5/5

Kedvenc szereplők: Nem, ilyen nincs. Mindenkit imádtam, még a nagypapát is, Biust is, a szülőket is, az összes fesztiválozót. :)