Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Szerző: Leiner Laura

Cím: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2010
386 oldal, puhatáblás 

Fülszöveg: 
Egy sorozat a való életről
Egy sorozat, amely itt és most játszódik
Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások
A történet rólad is szól!
A könyvről: 

Látom én, hogy a fél ország ezt a könyvet olvassa, de miért nem veregetett eddig hátba senki, hogy kezdjem már el én is? Még szerencse, hogy hajtott a kíváncsiság, és beleolvastam. Mindig megmosolyogtam, amikor egy húszas-harmincas éveiben járó ismerősöm úgy áradozott róla, mintha tizenéves lenne. Nem értettem, miért ez a nagy szerelem a sorozat iránt, hiszen ez csak egy átlagos középiskolás lány naplója. Elolvastam, és csatlakoznék a rajongók táborához. Nem bírtam letenni! :-) 

Bár a moly.hu-n megkapta tőlem a maximálisan adható pontszámot csillagot, néhány észrevételem azért mégis van a könyvvel kapcsolatban, amit szeretnék Veletek is megosztani. 

Ez egy rendhagyó blogbejegyzés lesz, ugyanis félredobom az eddig követett sablonomat, és a szereplők szerint fogom felosztani az értékelésem, hozzájuk fogom fűzni mindenféle véleményemet a történettel kapcsolatosan. 

Mivel olyan hatalmas cselekménye nincs, ezért nem nagyon fogok tudni spoilerezni, de nem is akarok. Valószínűleg ki fogok emelni egy-két dolgot a könyvből, de attól még eszméletlen nagy cselekményleírást ne várjatok, nyugodtan olvashatja a bejegyzésem az is, aki még nem ismerkedett meg a történettel, de a későbbiekben szeretne. 

Rentai Renáta: 

A lány, aki kilencedik előtt költözött át máshová. A lány, aki az egyedüli volt az osztályban, aki kihagyta a gólyatábort, elérve ezzel azt, hogy már mindenki ismer mindenkit, ő teljesen idegen és számára teljesen idegenek az osztálytársai egytől egyig - éppen ezért mondhatni,  hátránnyal indul neki a barátkozásnak. 

Nagyon megszerettem a személyiségét, jól kidolgozott karakter lett, sokban magamra ismertem - vagyis inkább középiskolás énemre. 

Külön pozitívumként kiemelném, hogy szeret olvasni, falja a könyveket, sőt, olvasószakkörre is jár, amiről szívesen olvastam volna többet annál, mint amit kaptam, de elfogadom. :-) 

Emellett a suliújság szerkesztője lesz, ami szintén egy fél csillagot ér, érdekel az újságírás. Erről is viszonylag keveset olvashattam... :-( 

Imádtam, hogy teleírkálja szmájlikkal a naplóját, emiatt jobban átjöttek az érzései. 

Azonban nagyon zavart, hogy egy olyan értelmes és művelt lány, mint Reni, aki használja a "nagyszerű", a "nem pótolja a hiányát" és a "laikus" kifejezéseket, miért használ olyan szavakat, mint "ciki", "menő", "wow" és "kúl"? 

Piros pont az olyan említésekért, mint Rejtő Jenő, Jane Austen, Brontë nővérek... :-) 

Ó, igen! Kb. annyira értek én is a rajzhoz, mint Reni. :D Legalábbis én biztos vagyok ebben. Amikor főiskolán kaptam egy rajzomra egy ötöst (köszönöm, Csaba), akkor azon gondolkodtam, milyen aranyos srác már a tanár, hogy ennyire megsajnált. :D 

Milyen aranyosak az október 1. felírt pontozások! :) (Akit érdekel, keresse vissza, nem szeretnék spoilerezni.)

Bence Virág: 

Ő kifejezetten egy olyan karakter, akit az első néhány oldalon azonnal megszerettem, és ez a szeretet az oldalakkal együtt múlt bennem... :-( 

Tényleg ő volt a kedvencem a könyv elején, nagyon szimpatikus volt, de az írónő nagyon elrontotta a karakterét (vagy összekeverte Kinga picsáskodásával). Először bemutatta egy feketébe öltözött, előre fésült hajú emonak, aki mindig komoly és nem beszél, alig lehet a közelébe férkőzni, aztán egy hirtelen fordulattal egy buta libává vált, aki 6 évesként viselkedik, ugrándozik, és folyamatosan, mindenbe belebeszél, ráadásul sületlenségeket. 

Aztán Virág annyira sötétté vált, hogy egy egyszerű korcsolyát sem volt képes felcsatolni a lábára, mintha 2 éves lenne, Reni csinálta meg neki... S végül, ami igazán fájt, hogy jöttek a rózsaszín meg pillangós hajcsattok, meg a rózsaszín korcsolya, stb. Mintha az írónő sem tudta volna eldönteni, hogy Virág egy sötét hajú emo legyen vagy egy szőke, buta liba. Pedig annyira szerettem volna, ha ő lesz a kedvencem... :-( 

Szatmáry Kinga:

...a tökéletes. Ő is sokat változott ahhoz képest, ahogy elképzeltem. Az elején jött egy beképzelt, szép, öntelt liba, aztán kiderült róla, hogy kitűnő tanuló, ő van mindig a középpontban. Pedig pont ennek a külsőleg tökéletes lánynak kellett volna lenni a butuskának, akit nem az eszéért szeretnek. Egyébként voltak jelenetek, ahol kifejezetten kedveltem a megnyilvánulásai miatt. Egyébként ő miért nem szőke? 

Neményi Arnold:

Tiszta szívemből reménykedtem, hogy Reninek ő lesz majd a nagy Ő, mert nekem annyira szimpatikus a könyv elejétől a végéig. Nincs egyetlen olyan mondata sem, ami miatt egy kicsit csappant volna a népszerűsége nálam. Egy srác, aki imád olvasni (ráadásul nagyon jó könyveket), aki olyan, mint Reni fiúban. Ja, és szereti a Beatlest, ami szintén nem hátrány. :D 

Nem értettem, hogy egy eminens tanuló-hölgy miért egy buta, lusta, semmirekellő srácba zúgott bele, miért nem Arnoldba, aki az osztály esze, és mindig mindent meg tud magyarázni úgy, hogy senki ne értse. :D 

A word-dokumentumomba fel is jegyeztem még az olvasás elején, hogy olyan jó lenne, ha Reni vele jönne össze inkább és nem Cortezzel. Persze azóta ez az álláspontom változott, Corteznél olvashatjátok.

Pósa Richard (Ricsi):

Mekkora mákos mocsok ez a gyerek! :D Csak azért kitűnő kémiából, mert jó ember mellett ült órán. Nekem miért nem volt ehhez hasonló szerencsém középiskolában? :-) 

Amúgy imádtam a személyiségét, sokszor nagyon jókat röhögtem rajta, feleléseknél vagy pl. a kémiaverseny előtt. :) 

Antai-Kelemen Ádám (Cortez):

Nos, a srác, akiről először azt hittem, hogy sötét, mint az éjszaka, lusta, mint a föld, és semmirekellő... Aztán szépen lassan megkedveltem. S bár nálam a favorit még mindig Arnold, és imádom azt a srácot, mégis azért szurkolok már, hogy Cortezzel jöjjön össze Reni. A deszkás srác, aki jó fej, mindenki bírja, és ha hozzászól Renihez, a lány elolvad... :) 

Szerintem minden embernek volt a középiskolában egy Cortezhez hasonló osztálytársa, nálunk is volt ilyen, aki a középpont volt, mindenki haverkodni akart vele, és néhány lány elolvadt a mosolyától... :-) 

A többieket nem emelném ki, viszont tennék még néhány megjegyzést Reni szüleire.  Nagyon idegesítő volt gyakran olvasni azokat a kifejezéseket, hogy ciki, kúl, de leginkább az tette be nálam a kiskaput, hogy a szülők mindig úgy fejezték ki magukat, hogy „kis barátod”, „kis osztálytársad”. Milyen agyament szülő beszél így a gyereknek? Ráadásul a középiskolás lányának, miközben ott van az osztálytársa? Egy középiskolás simán becsapná erre maga mögött az ajtót, mert annyira gáz, ha a szülő így szól fel a szobába: „Reni, egy kis osztálytársad keres a fizikalecke miatt.” De Reninek ez fel sem tűnt, ez nem volt „ciki”.

A másik...: hogyan lehetséges az, hogy a meteorológus anyuka nem tud a lányának fizikában segíteni? Értem én, hogy a meteorológia leginkább a földrajzzal kapcsolható össze, na de akkor is... Egyébként jót röhögtem néha a szülőkön, annyira agyamentek tudnak lenni... :)

Reni és Virág nem látják, hogy a szüleik teljesen egyformák. Amikor Reni szülei próbálnak haverkodni Virággal, Reni égőnek érzi, míg barátnője folyton azt hajtogatja, mennyire jó arc mind a kettő. Amikor Virág apjával az állatkertbe megy a két lány, akkor ugyanez a szituáció, csak fordítva: Virág ég, Reni el van ájulva az apukától. 

Ami még nem tiszta, hogy Reni korrepetál egy srácot az osztályból, (jójó, tudom, az osztály leghelyesebb sráca), aki nem hülye, csak lusta, viszont a legjobb barátnőjét nem korrepetálja, akire viszont valóban ráférne? Miért nem?

Egy résznél hangosan felnevettem: amikor Reni Cortezt korrepetálja, akkor azon stresszel, hogy abban a nagy csöndben vajon lehet-e hallani, hogy korog a gyomra… Milyen fura, nekem is mindig ez volt a legnagyobb problémám. :D

Annyi mindenbe bele tudok kötni, és mégis... maximum pontszám. Nem tudtam letenni addig, amíg a végére nem értem. Már csak azon kell gondolkodnom, hogy mikor tudom beszerezni a további köteteket... :-) 

Pontozásom: 

A történet: 5/5, már amennyi történet volt

A megfogalmazása: 4/5, attól, hogy a kilencedikesnek még nem alakult ki az egyénisége, jelleme, nem váltakozik percenként a beszédstílusa.

Borító: 5/5 

Szereplők jelleme: 5/5 

Kedvencek: Reni, Arnold, Cortez, Ricsi és a flúgos szülők 

Várom, hogy folytathassam. :-)