Stieg Larsson: A tetovált lány

Szerző: Stieg Larsson 

Cím: A tetovált lány

Eredeti cím: Män som hatar kvinnor

Fordította: Péteri Vanda

Kiadó: Animus Kiadó

Kiadás éve: 2009

Fülszöveg: 

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.

A könyvről: 

Szeretném leszögezni az értékelésem elején, hogy én kifejezetten egy olyan tipikus nő vagyok, aki szeret belemerülni egy csodás szerelmi szálba, ha könyvet olvas, szívesen érdeklődök a múltról, vagy valami más kultúráról. Jellemző rám továbbá, hogy nem vagyok megszállott krimi-fanatikus, sőt, eddig azt mertem magamról állítani, hogy nem szeretem a krimit. Most már nem mondok ilyet. 

Utazókönyvként kaptam kölcsön egy moly.hu-tagtól, rögtön bele is kezdtem - hiszen nem illik hónapokig ülni másnak a könyvén, pláne akkor nem, ha többen várnak még rá. 

Elkezdtem olvasni úgy, hogy semmi extrát nem vártam tőle. Jól van, kapok egy krimit, nyomozgathatunk és ennyi. 20 unalmas oldal után már mondtam is páromnak, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy megtörik eddigi álláspontom és hozzáállásom a könyvekhez, miszerint ha elkezdek egyet, akkor végig is olvasom. 

1-2 napig gondolkodtam, hogy leteszem, nem olvasom tovább, inkább küldöm a következő jelentkezőnek, hátha neki jobban bejön. 

Akkor párom azt mondta, adjak neki még egy esélyt, ő régebben látta a filmet, és bár a cselekményre nem emlékszik tisztán, de biztos benne, hogy nagyon jó film volt. Akkor a könyv sem lehet rossz. 

Szerencsére hallgattam rá, és folytattam a könyv olvasását. A képzeletbeli "érdeklődés-diagramom" csúnyán elkezdett emelkedni fölfelé, kb. a történet feléig, miközben folyamatosan azt hajtogattam magamban, hogy ez nem is olyan rossz.

Hogy mi történt a könyv felén túl, azt nem tudom megmondani, mert csak olvastam, és gondolkodtam - a szereplőinkkel nyomoztam én is. 

A történet vége felé, amikor elkezdtek kiderülni a dolgok, a szüleimet hangos kiáltásokkal boldogítottam, nem beszéltem sokat, csak annyit, hogy "úúúúristen", de azt folyamatosan, néhány perces megszakításokkal. 

Nem csak egy nyomozó-sztorit kaptam ettől a könyvtől, érdemes volt elolvasni, és eddig nem is tudtam, hogy mit hagytam ki. Visszatérő vendég leszek Lisbethéknél, olvasni fogom a következő köteteket is. 

Lisbethet nagyon nagyra tartom, kevesen vannak, akik annyira határozottak, "tökös csajok", mint ő. Ő lett a második ilyen stílusú női főszereplőm. (Az első egy film, a Fülledtség főszereplője). Szeretnék én is belelátni, és megérteni őt, reméljük, a későbbiekben erre is lesz lehetőség. Mikaelről annyi mindent megtudtunk, ellenben Lisbethről szinte semmit. Éppen ezért értem, hogy miért problémázik annyit Mikael azon, hogy míg róla a nő többet tud bárkinél, Salanderhez nem lehet közel férkőzni, alig kapunk némi bepillantást a múltjába. 

Végre egy könyv, aminek nem tudom előre a végét! Végre valami, amin meglepődhetek! 

Pontozásom: 

Történet: 5/5

Történet megfogalmazása: 5/5

Szereplők jelleme: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenceim: Lisbeth Salander, Mikael Blomkvist, Cecilia, Christer Malm