2013. január 29., kedd

Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Szerző: Cat Clarke
Cím: Entangled - Összekuszálva
Eredeti cím: Entangled
Fordító: Cziczelszky Judit
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
















Fülszöveg: 
A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. 
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik. 
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?

Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

A könyvről: 
A könyvet páromtól kaptam. Örültem neki, mert Vörös Pöttyös, és a fülszöveg alapján érdekesnek tűnt. Féltem tőle, mert Vörös Pöttyös, és a tapasztalataim szerint ezek nagyon szélsőséges könyvek: vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. 

Az elején voltak kétségeim és fenntartásaim a könyvet illetően. Sok olyan dolog volt, ami rettenetesen idegesített, és arra gondoltam, ez a könyv nagyon rossz, 5 pontból csak 1-et fogok adni neki, az ötlet miatt. 

Problémám volt elsősorban, hogy egy lányt elrabolnak, egy teljesen vadidegen helyen ébred, azt sem tudja, hogyan jutott oda, a szobában csak toll van és papír, neki pedig az első gondolata, hogy helyes srácokról irkáljon. Nyilván elrablásunkkor nem viselkednénk így, és nem ez lenne a legnagyobb gondunk. A másik gondom, hogy egy korabeli lánynak már kellene, hogy legyen egy kevés esze, és viselkedhetne felnőttesebben. 

Nagyon rossz példát mutat az olvasó fiatal lányoknak: egy tini, aki az ágya alatt egy üveg vodkát rejteget az anyja elől, titokban iszik, és mindenkivel lefekszik, aki hajlandó neki mutatni valamit, ami a lába közé fér... 

Aztán... ez a lány mindenkit csak kritizálni tud, gyakran előfordult, hogy olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy ha valóban létezne, pofán csapkodnám néhányszor... A buszon ülő idős hölgyet, akinek a hosszú haját kifogásolta, merthogy idős korban gáz (és nem mellesleg igénytelen) a hosszú haj, a kiszolgáló srácot, mert pattanásos, és az mennyire undorító... Kérdem én, vajon ő tökéletes? A többieknél sokkal rosszabb... Aztán rájuk aggatott olyan gúnyneveket, mint Gusztustalan Asszonyság és Ragyásfejű. Ha van embertípus, akit nagyon utálok, na ő pont ilyen... 

Arra gondoltam, sehol a világon nincs ennyire idióta, abnormális tizenéves lány, mint ő. Hasonlóságot véltem felfedezni más könyvekkel kapcsolatban (Tizenhárom okom volt...), és utáltam a márkás utalásokat (Twilight, Adidas, stb.). 

Mint egy nyolcéves, teljesen meg van zavarodva. Leírja fogvatartóját, mint egy görög isten, gyönyörű szemekkel, kívánatos testtel, stb, következő oldalon meg arról olvashatunk, hogy egy pszichopata állat, és jól fejbe kéne vágni és elszökni előle. 

Szóval az egész könyv tök mínusz, és a földhöz csapkodtam volna, de mindig reménykedtem, hogy jobb lesz. Valahogy mégis volt benne valami, ami nem hagyta, hogy félbehagyjam, letegyem, úgyhogy kénytelen voltam folyamatosan olvasni, egészen a végéig megállás nélkül. Aztán a vége (VÉÉÉÉGRE!) hatalmasat ütött. 

Teljesen őszintén, ám nagyon halkan mesélem el Nektek: az utolsó néhány rész olvasása közben alig láttam a sírástól a betűket. Az egész könyvnek ilyennek kellett volna lennie, és akkor besoroltam volna kedvencek közé. Vagy ha a főszereplő lány egy kicsit normálisabb, átlagosabb... Hihetetlen befejezés, nagyon ötletes, sajnálom, hogy az írónő kreativitása csak a végkifejletnél mutatkozott meg, és a többi oldalon nem. 

Pontozásom: 
Történet: 4/5 (igen, az 1 pontból végül 4 lett, a befejezés miatt)
Szereplők: 1/5 (Grace-en kívül nem nagyon ismerjük meg a többiek személyiségét, őt pedig kifejezetten utáltam)
Megfogalmazás: 3/5 (Mi az, hogy "Az öngyilkosok búcsúlevelei olyan izék."??? Könyvet olvasó/író/fordító szájából soha nem hallottam még - hál' Istennek - azt a szót, hogy izé.) 
Akit utáltam: Grace 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése