Kate Van Dyke: Valóra vált rémálom (Tűzmadár II.)

Szerző: Kate Van Dyke

Cím: Valóra vált rémálom (Tűzmadár II.)

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2012
302 oldal
















Fülszöveg: 

A Tűzmadár sorozat első kötetéből, a Vérzivatarból megismert Sinclair család megpróbáltatásai tovább folytatódnak. Csillogó és fényűző életük újabb és még sötétebb titkai kerülnek napvilágra. Céljaik érdekében a morál és az etika szabályait felrúgják. Megmutatják igazi arcukat, mialatt cselekedeteiket nem hétköznapi logika, hanem bosszú és hatalomvágy irányítja. A régi családi titkok fájdalmas sebeket tépnek fel.

A Sinclair dinasztia legidősebb sarjától, Rontól a sors szinte mindent elvesz, magánéletét kétes szerelmi viszonyok kísérik, többszörös gyilkossággal vádolják. Talán nem alaptalanul…

Zsarolás, bosszú és szerelem jellemzi Kate Van Dyke, a Csontgolyó (Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) szerzőjének fordulatos, kétkötetes krimijének második részét.

A könyvről: 

Egy kétrészes történet második része. Az első részről már írtam értékelést korábban, amiben kifejtettem, mi az, ami nagyon tetszett a történetben.

Bár a második rész borítója láttán már nem szörnyülködtem el annyira, mert megedződtem az elsőnél, azért ennek is durva a borítója. 

Függetlenül ettől egy szubjektív gondolatsorral nyitnám az értékelésem: 

Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak és az írónőnek is, hogy megszerettették velem ezt a műfajt! :) Bár eddig kevés közöm volt a krimikhez, ha kérdeztek, mindig azt mondtam, hogy nagyon távol áll tőlem, és nem igazán kedvelem az ilyen stílusú történeteket. Ezentúl bárki kérdezi, nagy rajongóként fogok áradozni a krimikről, főként erről a kétkötetesről. 

Van az a többkötetes könyv, aminek elolvasod az első kötetét, aztán azt mondod: majd, ha nem lesz mit olvasnom, folytatom. Aztán van ez a fajta, amiről épp írok, hogy az első könyv olvasása után folyamatosan vetsz néhány vágyakozó pillantást a folytatásra, mert érdekel azoknak a szereplőknek a sorsa, akiket megszerettél. Továbbjutva pedig már azért is folytatod, mert rájössz, nem csak azok sorsa érdekel, akiket megszerettél, hanem azoké is, akiket kifejezetten utálsz. 

Most már egy komplett képet kaptunk a főbb szereplők jelleméről, sikerült mindegyiket vagy megszeretni, vagy megutálni, de egyik sem maradt közömbös. Ez nagy előny egy könyvnél, hiszen ez arra vall, hogy a személyiségük igazán kidolgozott, ami már önmagában is plusz pontot jelent (nálam). 

A második kötetnél egy szavam sem lehet a szerkesztői munka minőségére, nem találtam elgépelést, rossz tördelést (az is elképzelhető, hogy azért, mert már nagyon beleéltem magam a történetbe, bár nem hiszem, hogy csak ez lehet az oka). 

Egy negatívumot tudok leírni a könyvvel kapcsolatban, semmi mást:

A borítója miatt nem vihettem a munkahelyemre (napközi), ám annyira kíváncsi voltam a végére, hogy nem tudtam letenni. Futva is éppen hogy beértem dolgozni. :) Mert nem hagyhattam itt az utolsó néhány oldalt olvasatlanul... Estig kellett volna szenvednem amiatt, hogy nem tudom, ki a gyilkos. 

Szerencsére minden összeállt a végére, az első kötet végén lévő hiányosságokat (amik nem hiányosságok, csak akkor annak tűntek) pótolta, a kérdéseimet megválaszolta az írónő. A gyilkos kiléte nem okozott nagy meglepetést, inkább a gyilkosságok módja, és a gyilkosnak a bűntett utáni cselekedetei. 

Nem igazán értettem meg, hogy lehet, hogy egy zsarolásért lehet feljelentést tenni, a fizikai, testi bántalmazásért meg nem, és mindenki kedvére üthet, pofozhat azt, akit akar. No de, ennyi probléma legyen összesen minden könyvben. :)

Pontozásom: 

Történet: 5*/5

Szereplők: 5/5

Megfogalmazás: 5/5

Borító: 3/5

Kedvenc karakterek: Peggy, Ron, Chris, Brian, Sandra