Cím: Vérzivatar (Tűzmadár I.)
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2012
280 oldal
Fülszöveg:
A könyvről:
Fülszöveg:
Kívülről nézve James Sinclair szállodalánc tulajdonos családjának életét siker, luxus és fényűzés kíséri. Az ötcsillagos színfalak mögött azonban családi viszályok, irigység, rejtélyes halálesetek és titkos viszonyok bújnak meg. James ikerfiai Ron és Dean mindenben különböznek. Dean, a világtól elvonult művész, Ron pedig apja nyomdokaiban járva a Sinclair Star szállodalánc alelnöke.
Apjuk, a kíméletlen üzletember, vaskézzel akarja irányítani gyermekei életét.
Ron, feleségét és kisfiát egy repülőgép szerencsétlenségben veszti el, ikertestvérét tisztázatlan körülmények között meggyilkolják. A szálak Ronhoz vezetnek, de valóban képes lenne megölni saját fivérét?
A férfi önpusztító életbe menekül. Viszonya lesz egy tinédzserkorú szobalánnyal. Egy éjszakás kalandjuk közös sorssá alakul, amit mintha valaki a háttérből irányítana…
Halál, sex, erőszak és titkok jellemzik Kate Van Dyke, a Csontgolyó (Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) szerzőjének páratlanul izgalmas, kétkötetes krimijét.
A könyvről:
Először is: köszönöm szépen a könyvet az Álomgyár Kiadónak!
Bevallom, félve kezdtem el, elrettentett a borítója (a cím még annyira talán nem is). Az elején, amikor az ominózus gyilkosság megtörtént, húztam a szám, és majdnem letettem mondván, hogy undorító ez a könyv. Aztán nem bírtam abbahagyni az olvasást, mert annyira érdekelt, hogy ki volt a sorozatgyilkos... Végig gyanús volt egy alak, a könyv végén meg csapkodhattam a könyvet a fejemhez, hogy nem derültek ki olyan dolgok, amikre már nagyon kíváncsi voltam. Éppen ez az, ami arra késztet, hogy azonnal nekiálljak a második résznek - de ha lesz harmadik is, akkor hisztizni fogok, mert nekem még nincs meg. :)
Szépen felépített krimi, szerencsére a későbbiekben megúsztuk a gusztustalan részleteket. Nyilván, egy krimibe kell a vér, meg a kés, meg miegymás, de azért nem mindegy, milyen formátumban... Erre szokták mondani: a kevesebb néha több.
A szereplők kedvelhetők, és könnyen megismerhetők, célzok ezzel arra, hogy jól ki van dolgozva a jellemük.
A történettel, megfogalmazással semmi problémám nem volt, inkább a szerkesztői munka miatt húztam néha a számat, volt néhány elgépelés, és rossz tördelés, ám inkább csak az elején. Szerencsére ez nem nagyon vonta el a figyelmemet az érdekes történettől.
Mindenképp megéri elolvasni, nem bántam meg, és le merem írni: ez egy jó könyv. Sokszor bajban voltam, ha egy könyvről, ami egyébként nem tetszett, jót kellett írnom, ezzel nem vagyok így, tetszett, és minél előbb szeretném elkezdeni a második rész.
Fél pontot a borító miatt vonok le, mert az hátráltatott abban, hogy folyamatosan olvashassam - hiszen valljuk be, egy ilyen borítójú könyvet nem lehet akárhová vinni. S mivel én napközben 8-9 éves gyerekek között dolgozom, mégsem vihettem oda, még úgy sem, hogy letakarom, mert kis kíváncsiak. :)
Fél pontot azért vonok le, mert egyrészt nem volt a befejezésnél semmi csattanó, ami miatt kényszert érezhetnék a folytatásra (legalább egy dolog derült volna ki...), másrészt a legelső gyilkosság miatt, ami a borítóra nézve rögtön eszembe jut...
Pontozásom:
Történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Borító 2/5 (egy véres kés szerintem bőven betöltötte volna a borítóképnek szánt funkciót)
Kedvenc karakter: Peggy, Ron :)
Nekem nagyon tetszik a könyv második olvasatra is!
VálaszTörlés