Szerző: L. J. Smith
Cím: Vámpírnaplók V. - A visszatérés: Leszáll az éj
Eredeti cím: Vampire Diaries 5. The Return: Nightfall
Fordította: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
478 oldal, 2499 Ft
Hogy megmentse a két vámpírfivért, akik szeretik őt, Elena Gilbert feláldozta az életét.
Miután a természetfeletti erők feltámasztották Elenát halottaiból, a jóképű, gondterhelt Stefan másra sem vágyik, mint hogy biztonságban tarthassa őt. De amikor elcsalják Fell's Churchből, a vonzó, nagy hatalmú Damon kihasználja a lehetőséget arra, hogy meghódítsa Elenát, nem is tudva, milyen veszedelem fenyegeti mindkettejüket.
Egy gonosz lény szállta meg a várost, és egyre erősebbé válik. Képes a kedve szerint irányítani Damont, ugyanakkor Elena és a lány új képességei is vonzzák. De nem csak Elena ereje kell neki: a lány halálára szomjazik.
A történetről:
Annyira semmitmondó az egész sorozat, hogy amikor elkezdtem az ötödik részt, hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van. Nem emlékeztem, mi történt a negyedik részben, pedig azért annyira borzasztóan régen nem volt, hogy olvastam. Jelentéktelennek és semmitmondónak tűnt minden, amit eddig olvastam, és csak nagyon lassan állt össze ismét a kép.
Nagyon gyerekesnek tűnik így az egész, hogy miközben élet-halál harcot vív mindenki, és az egész történetben amolyan "világvége-hangulatnak" kellene uralkodnia, a gonosz vámpír folyamatosan azon töpreng, hogy mennyire jól néz ki. Azért ez így eléggé abszurd.
Nagyon gyerekesnek tűnik így az egész, hogy miközben élet-halál harcot vív mindenki, és az egész történetben amolyan "világvége-hangulatnak" kellene uralkodnia, a gonosz vámpír folyamatosan azon töpreng, hogy mennyire jól néz ki. Azért ez így eléggé abszurd.
"Damon ismét felvillantotta röpke mosolyát, miközben megcsodálta magát a kirakat sötét üvegében. Igen, akárhonnan is nézzük, nagyon jóképű vagyok, gondolta szórakozottan."A mondatok többsége kikészített... Nem szeretem. Egyszavasok... Idegesítenek. Ahogy a mondatokban található Nagy Kezdőbetűs szavak is, amelyek nagy kezdőbetűjének nincsen semmi értelme. Emellett bosszantó a sok-sok egymás után következő olyan mondat, aminek kezdőszavai az "és" és a "hát". Ha pedig ez sem lenne elég a kedves olvasónak ahhoz, hogy a könyv olvasását félbehagyva azt a tűzbe dobja, jön egy ilyen mondat: Hát. Ennyi a mondat, igen. Én pedig tönkremegyek lelkileg ezektől... Irodalmilag akkora nulla, hogy ennél nagyobb nulla már csak A szürke ötven árnyalata volt. Viszont kellenek a csalódások is az olvasások során, hiszen ezektől lesz még értékelhetőbb egy kiemelkedő könyv: ha olvasok valami borzasztót, akkor utána egy jó könyvet még jobban tudok értékelni.
Egyébként a történetre visszatérve: olyan se füle, se farka az egész, mindig történik valami nagyon durva, amit igazából senki nem vesz annyira komolyan, amennyire a való életben bárki komolyan venné, villámgyorsan sikerül minden problémát elhárítani, aztán jön a következő. Mintha az írónő nagyon eseménydúsra szerette volna írni ezt a könyvet, éppen ettől lett ennyire összecsapott és kusza.
A szereplőkről:
Nem tudom, lehet-e egyáltalán újat írni róluk. Még mindig nincsenek kidolgozva, még mindig idegesítőek és még mindig semmitmondó bábok. Annyira üresek a szereplők, hogy egy barkochbázás közepette bárki gondolna bármelyikre, nincs az az ember, aki kitalálja... Semmi egyedi nincs bennük, amitől igazán kitűnnének más könyvek szereplői közül. Nagyon "némák", hiába a sok párbeszéd.
Elenától a hajamat tépem, ahogy Stefantól is. Damon lenne az, akinek a karakterét élvezni lehetne, de a sok egoista megnyilvánulásától a hideg futkározott a hátamon. Ráadásul jó lett volna, ha megmarad gonosz karakternek, de ez a szál is el lett cseszve. Lassan már minden vérszomjas, gyilkos vámpír a jók közé fog tartozni, és olyanok lesznek emberek és vámpírok együtt, mint egy nagy, boldog család.
Öt könyv alatt igazán jobban ki lehetett volna dolgozni már nem csak a főszereplőket, hanem a mellékszereplőket is, sok-sok oldal állt már erre rendelkezésre. Az a gyanúm, ha ez eddig nem történt meg, a következő kötetekben sem fog.
Elképzelésem sincs, miért kínzom még mindig magamat (és a pénztárcámat) ezzel a könyvsorozattal, de nem adom fel... De várok a csodára, hogy egyszer legalább valami értékelhetőt találok majd az egyik kötetben. A sorozatot viszont megnézni valószínűleg nem fogom, azt már túlzásnak tartanám... (pláne, mert a női ismerőseim leginkább csak azért nézték/nézik, mert tetszenek nekik a szereplőket alakító színészek - akik közül, valljuk be, egyik sem nagy eresztés)
Elenától a hajamat tépem, ahogy Stefantól is. Damon lenne az, akinek a karakterét élvezni lehetne, de a sok egoista megnyilvánulásától a hideg futkározott a hátamon. Ráadásul jó lett volna, ha megmarad gonosz karakternek, de ez a szál is el lett cseszve. Lassan már minden vérszomjas, gyilkos vámpír a jók közé fog tartozni, és olyanok lesznek emberek és vámpírok együtt, mint egy nagy, boldog család.
Öt könyv alatt igazán jobban ki lehetett volna dolgozni már nem csak a főszereplőket, hanem a mellékszereplőket is, sok-sok oldal állt már erre rendelkezésre. Az a gyanúm, ha ez eddig nem történt meg, a következő kötetekben sem fog.
Elképzelésem sincs, miért kínzom még mindig magamat (és a pénztárcámat) ezzel a könyvsorozattal, de nem adom fel... De várok a csodára, hogy egyszer legalább valami értékelhetőt találok majd az egyik kötetben. A sorozatot viszont megnézni valószínűleg nem fogom, azt már túlzásnak tartanám... (pláne, mert a női ismerőseim leginkább csak azért nézték/nézik, mert tetszenek nekik a szereplőket alakító színészek - akik közül, valljuk be, egyik sem nagy eresztés)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése