Justin Cronin: A tizenkettek (A szabadulás 2.)

Szerző: Justin Cronin

Cím: A tizenkettek (A szabadulás 2.)

Eredeti cím: The Twelve

Fordította: Baló András Márton

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás éve: 2013

648 oldal, 3990 Ft 

Fülszöveg:

Justin Cronin trilógiájának második kötete újabb mesteri formába öntött, vérfagyasztó remekmű, méltó folytatása A szabadulásnak. 

Eleinte jó tervnek tűnt: tizenkét halálraítéltet megfertőznek egy ősi vírussal, hogy élő fegyverekké alakítsák őket. Csakhogy a Tizenkettek a vírus hatására vérszomjas szörnyetegekké váltak. Amikor kitörtek a titkos kísérlet helyszínéről, elszabadult a pokol. Rémálom lett úrrá a Földön. A vírus pusztítását túlélő kevesek kis ellenállócsoportokba szerveződtek. Ám ha biztosítani akarják az emberiség fennmaradását, ahhoz nem elég, hogy igyekeznek életben maradni. Veszélyes küldetésre kell vállalkozniuk: fel kell kutatniuk a Tizenkettek mindegyikét, hogy végezzenek velük. Az ellenállók különös dolgot tapasztalnak: a fertőzöttek viselkedése érthetetlen módon megváltozik. A nyomok egy komor diktatúrához, a Hazához vezetnek, ahol egy igen különös trió nő igyekszik kedvére formálni az emberiség jövőjét. Talán csak egyvalaki húzhatja keresztül a számításaikat: Amy, a Sehonnan Jött Lány, az egykori titkos kísérlet tizenharmadik alanya, az ellenállók vezetője. Ő az egyetlen emberi lény, aki feltárhatja a Haza titkát, és aki képes behatolni a Tizenkettek elméjének mélyére. És meglehet, hogy amit ott talál, az mindennek a végét jelenti.

A tartalomról: 

Az első rész elolvasása után féltem, hogy ebből nem sok újat lehet már kihozni, és attól is tartottam, hogy nem fog lenyűgözni a második rész. Csalódottságom akkor tetőzött, mikor az első oldalakon teljesen idegen szereplőkkel találtam szembe magam, és akkor múlt el, amikor ezeket az új szereplőket is megkedveltem, aztán akkor zártam szívembe ezt a kötetet (is), amikor végre találkozhattam azokkal a szereplőkkel, akiket az első részben megismertem. 

Nagyon kevés olyan könyv van, aminek sikerül azt a fajta lelkes olvasást és kíváncsiságot kiváltania belőlem, amit ez a könyv kiváltott. Rettentően várom, hogy megjelenjen a harmadik, befejező rész is magyarul, és úgy fogok eljárni vele, ahogy a Trónok harcával, A Szent Johanna gimivel vagy Az éhezők viadalával tettem: amint megjelenik, azonnal a polcomon szeretném tudni, és olvasni, megismerni a befejező részt. 

Alaposan átgondolt és kidolgozott világ ez, mindenféle történeti bakit mellőzve. A hajamat téptem nevetve és csodálkozva, hogy csak a második könyv közepének köszönhető, hogy rájövök néhány dologra, ami már az első könyvben nem volt világos. A szabadulás elolvasása után maradt bennem néhány megválaszolatlan kérdés, és ezt annak tudtam be, hogy az író talán nem volt elég alapos, nem volt eléggé részletes. Nos, nem így történt, csupán az idegeinkkel játszott akkor. :) 

Az első kötetről mikor írtam, két filmhez (illetve egy filmhez és egy filmsorozathoz) hasonlítottam: A Legenda vagyok az egyik, a The Walking Dead a másik. Még mindig tartom magam ehhez, hangulatában, világnézetében, stílusában abszolút hasonlít (marha jó lenne, ha ebből is készülne film, és gyanítom, a kívánságom nem is annyira reménytelen). Szerencsére itt azért van megoldás, nem úgy, mint a The Walking Deadben, ahol el kellett fogadnia a nézőknek, hogy gyógyíthatatlan problémáról van szó. 

A szereplőkről: 

Nehezen követhető a sok szereplő, észnél kell lenni és tudni kell, kire kell odafigyelni, ki fog a későbbiekben is nagy szerepet vállalni. Nem szabad leragadni minden apró részletnél, mert akkor az ember elveszíti a főszálat. Szerencsére segítségünkre van ebben a könyv is, hiszen a történet végén található egy szereplőlista, aminek segítségével könnyedén felfrissíthetjük a régebbi ismereteinket és helyére tehetjük az újakat a szereplőkkel kapcsolatosan. 

Nem kérdés, a legösszetettebb és a legmegismerhetetlenebb karakter Amy a sorozatban. Cronin elképesztően nagy figyelmet fordít rá, gyönyörűen kidolgozta, ám még így is csupa rejtély minden, ami ekörül a lány körül történik. Az a jó benne, hogy soha nem tudhatjuk, mi lesz a következő lépése, és csak halvány sejtésünk lehet arról, hogy mit miért tesz. Annak ellenére, hogy ingáztam a "szeretem-utálom" között végig az olvasás során, egyszerűen nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire varázslatos az ő személyisége. Felőlem akár a főgonoszt is alakíthatná, akkor sem tudnám gyűlölni őt.

Egyébként meg Cronin összeülhetne kávézni George R. R. Martinnal, és valószínűleg titokban ezt is teszik, hiszen elképesztő, hogy mennyire egyformán, hidegvérrel gyilkolják a szerethető karaktereket, nem foglalkozva a rajongókkal, olvasókkal. Sikerült az írónak többször is ledöbbentenie. 

Amyn kívül továbbra is Peter és Alicia az, akik a legközelebb állnak/álltak a szívemhez, mellettük pedig új kedvenceim is lettek, például a nem teljesen épeszű Danny személyében, akinek az egész világpusztulás semmit nem jelent, az okoz neki örömöt, hogy vezetheti a buszát, amit a régi világban is vezetett - amíg ez az öröme megvan, és nem veszik el tőle, addig nem tudja semmi elszomorítani. A világ elpusztulása után ugyanúgy éli életét, ahogy eddig tette: jó munkás lévén ugyanúgy felül a buszra, beindítja a motort és megáll minden megállóban, hogy összeszedje az iskolába induló gyermekeket. Természetesen tisztában van vele, hogy nem fog senkit a buszmegállókban találni, egy alkalommal azonban téved, ugyanis egy testvérpárra akad, akiket már korábbról is ismert. Egy nővér és az öccse, akik inkább anya-fiú szerepet próbálnak játszani, és a nővér annyira anyáskodó, védelmező az öccsével, hogy ettől lesz igazán szerethető az ő karaktere is. 

Kíváncsian várom, mit lehet még kihozni a történetből és hogyan lehet lezárni a trilógiát. Reményeim szerint happy end lesz, bár ezen igazán meg lennék lepve. Azt hiszem, sok megdöbbentő fordulattal találjuk még szembe magunkkal, és Cronin fog még nekünk egy párszáz oldalnyi meglepetést okozni a záró kötetben. A trilógiáról szóló híreket követve alig várom, hogy olvashassam. 

Pontozás:
Borító: 4/5
Szereplők: 5/5
Szereplők jelleme: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5