Cím: A szürke ötven árnyalata
Eredeti cím: Fifty Shades of Grey
Fordította: Tótisz András
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
526 oldal, 3990 Ft
Fülszöveg:
A könyv, amelyről mindenki beszél…
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
A tartalomról: Tartalomról? Nincs tartalma, története... magáról az irományról (véletlenül sem könyv, a külalak átverés, be ne dőljön senki neki!) és a benne szereplő beteg emberekről:
Nagy hypeja volt, amikor megjelent a könyv, és még annál is nagyobb, mikor kiderült, hogy filmet forgatnak belőle. Boldog-boldogtalan olvasta ész nélkül, vagy azért, mert erotikus szennyre vágyott, vagy azért, mert úgy gondolta, ez menő. Több ismerősöm is akadt, akik a tüzelésen kívül nem látták eddig más értelmét a könyveknek, aztán mégis nekem dicsekedtek: én is olvasok ám! Erre általában felcsillant a szemem és boldogan kérdeztem: na, mit? Mire a válasz ez a könyv volt. Ilyenkor a hangulatom olyan mélyre zuhant, amilyen mélységnél lejjebb már nincs... Olvastam ugyanis ezerféle értékelést a könyvről, sok olyan emberét is, akiknek adok a véleményére, és megfogadtam már akkor, hogy soha semmiféle kapcsolatom nem lesz ezeken az értékeléseken kívül sem a könyvvel, sem a filmmel.
Aztán lecsillapodott ez a nagy visszhang, amit kiváltott a sztori, és úgy döntöttem, kap egy esélyt, lássuk, mire ez a nagy nyáladzás...
Megnéztem a filmet - szörnyű volt. Elolvastam a könyvet - rosszabb volt, mint a film.
Az a helyzet, hogy gyönyörűen bemutatja a könyv, hogyan lehet megírni több, mint 500 oldalt egy 200 szavas szókincsből. A közepe felé már a hajamat téptem a sok-sok tök ugyanolyan, semmitmondó mondattól... Már előre tudtam, hogy a következő oldalon is lesz egy "a BlackBerry csipogott, üzenetet kaptam", egy "szent szar", egy "szentséges basszantyú", egy "ötven árnyalatában vonzó" és egy "belső istennőm tapsikolt".
Ijesztően Twilight-utánzat, egy kis szadomazoval fűszerezve. Annyira sok közös volt a két könyvben szereplő főhősnő és főhős karakterében, hogy már viszolyogtam minden újabb ilyen hasonlóságnál. Természetesen itt is ügyetlen, érintetlen és kis szende a főhősnő, természetesen itt is a rosszfiúba kell beleszeretni. A főhősnő nyilván esik-kel minden megmozdulására, és habár szűz, a rosszfiúnk rendszeresen feltüzeli. Az említett férfinek egyébként van egy bájos kis húga, aki mindig mosolyog és vidáman üdvözli a főhősnőt, szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint a Twilightban. Ja! Christian is annyira pofátlanul gazdag, mint Edward barátunk... Emellett persze a főszereplő leányzó elmegy meglátogatni az anyját, nyilván szíve szerelmével együtt. Kedvenc tárgya pedig az a takaró, amit édesanyja varrt neki különböző anyagokból (ahogy a Twilightban is, de ezt már ezerszer leírtam).
Semmi mondanivalója nem volt, semmi lényege, értelme, irodalmisága. Ha a mocskosan megírt szexuális, beteg perverziókat kivesszük a könyvből, üres lapokat kapunk.
A főszereplők annyira nem érdekesek, hogy elfelejtettem sajnálni mindkettejük meggyötört, borzasztó életét. Hidegen hagyott, milyen eltitkolnivalója van a mi sármos pasinknak, nem érdekelt, mitől lett ilyen elcseszett felnőtt, és az sem érdekelt, hogy a hősszerelmes kislány miért engedi a porig alázni magát. Nem tudta felkelteni az érdeklődésem egyikőjük élete sem, egyikőjük érzései sem. Akiben lett volna potenciál, arról meg alig szólt néhány mondat, nem ismertük meg azokat a karaktereket (sem), akik legalább egy kicsit szerethetők lettek volna, gondolok itt Christian testvéreire vagy Ana barátnőjére.
A hányinger kerülgetett egyébként attól a mondattól, amit Christian Anának mond ("Én nem szeretkezek. Én keményen b.szok.), felcsengett bennem a filmben lejátszódó ugyanez a mondat, és láttam magam előtt a jelenetet, pedig reméltem, hogy hamar elfelejtem az egészet az elejétől a végéig.
Vannak azok a könyvek, amelyekben elfér a szókimondóság, a durván megírt erotika, csak nem mindegy, hogy mivel csomagoljuk be, mivel vonjuk körbe... Ha nincs értelme a szókimondásnak, akkor akárhogy nézem, az csupán igénytelen alpáriság marad. Jelen esetben is erről szól a fáma...
Egyébként eszembe juttatott a könyv egy rajzot, amit még évekkel ezelőtt láttam valamelyik internetes portálon. A rajz egy vizespalackot ábrázolt, mellette leírva, hogy miért kerül egy 2 literes ásványvíz annyiba, amennyibe. Arra próbált rávilágítani az ábra, hogy szinte a teljes összeget, amit kiadunk az ásványvizünkre, tulajdonképpen a "csomagolásra" fizetjük, maga a palack kerül annyiba. Nos, itt is ez a helyzet, bár a könyv borítója sem tökéletes, mégis talán az egész könyvben az ér a legtöbbet.
Borzasztó volt, és el akartam olvasni a többi részt is, hiszen ennél lejjebb már úgysincs. Kíváncsi voltam, sikerül-e a szerzőnek emelni a színvonalat legalább elviselhetőre. Tévedzem, mert van lejjebb... A második könyvet 40 oldal után nem bírtam folytatni, így abból nem lesz blogbejegyzés.
Ó, egyébként ennek az Anának az egész 500 oldalon keresztül nem volt egy saját ruhája... Vagy Christian ruhájába bújt bele, vagy meztelen volt, vagy a lakótársa gönceit lopkodta ki a szekrényből... A következő részben vásárol neki az írónő legalább egy pólót?
Borító: 4/5 (Tényleg ez tetszett a legjobban a könyvből.)
Történet: 1/5 (Milyen történet?)
Megfogalmazás: 0/5
Szereplők: 2/5
Édesanyám palacsintasütés közben sokkal színvonalasabb történetet rittyentene.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése