Kiersten White: Paranormalcy - Természetfölötti (Paranormalcy 1.)

Szerző: Kiersten White

Cím: Paranormalcy - Természetfölötti

Eredeti cím: Paranormalcy

Fordította: Hetesy Szilvia

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2014

354 oldal, 2999 Ft

Fülszöveg:

Vámpírok. - Látom, amit ti nem láttok.

Vérfarkasok. - Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek. - Megvédelek benneteket.

Alakváltók. - Most még én sem tudlak megvédeni titeket.

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon,aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában. De a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni! 

Kapcsolatom a könyvvel: 

A Könyvmolyképző Kiadó kínálatából kerestem valami könyvet. Ennek megtetszett a borítója, és a fülszöveg alapján (ami egyébként annyira nem fogott meg, mert eléggé bugyutának tűnt) úgy gondoltam, jó történet lesz, érdekes világgal. 

Feltettem hát a moly.hu-s kívánságlistámra, jópár Vörös Pöttyös könyvvel együtt, és egy ajándékozás alkalmával ezt kaptam meg az ajándékozómtól. Azért azt be kell vallanom, ha rajtam múlik, valószínűleg még most sem lenne meg nekem ez a könyv, ugyanis úgy voltam vele, hogy először a megkezdett sorozataim folytatásait szeretném beszerezni, majd utána jöhetnek a "többiek". Szerencsére az ajándékozóm nem így gondolkodott, így megismerkedhettem Kiersten White írónővel és a könyvével. 

Csak olvasás után tudtam meg azt a két tényt, hogy ez az írónőnek a legelső, bemutatkozó könyve, és hogy sorozat lesz belőle, nem csupán egy egyedüli kötet. 

A történetről: 
Történetünk egy mindenféle természetfeletti lényektől túlzsúfolt kis világban játszódik: találkozunk vámpírokkal, boszorkányokkal, tündérekkel, vérfarkasokkal, és minden olyan lénnyel, amiről már az életünk során legalább egy mondatot hallottunk. Nem túlzás, ez a könyv a különleges lények gyűjtőhelye. Hogy előnye-e vagy hátránya ennek a történetnek? Nézőpont kérdése. 
Főhősnőnk, Evie egy majdnem átlagos lány, ám egy képessége különlegessé teszi az emberek között: látja a természetfeletti lények igazi valóját, azt, ami az emberek miatt felvett "álarc" mögött található. Éppen emiatt a képessége miatt helyt kap egy szervezetnél, amely arra specializálódott, hogy a vámpírokat, vérfarkasokat, etc. elfogja, és "rendet tartson" a világban, hogy az emberek ne jöhessenek rá olyan dolgokra, amelyekről jobb, ha nem tudnak. 
Elképesztő, mennyi mindent lehetne kihozni abból, hogy minden, ami egy író fejében létezhet, papírra lett vetve. Ahogy említettem, ez lehet előny, de akár hátrány is. Én úgy érzem, ebben az esetben inkább az utóbbiról van szó. Az írónőnek volt fantáziája, hogy mikkel "pakolja tele" a regényét, de arra sajnos nem, hogyan tudná őket igazán bemutatni - őket, és a világukat, stílusukat, életmódjukat. Nyilván erre lesz még lehetősége a további kötetekben, bár attól tartok, csalódni fogunk. 
Azzal biztatom magam folyamatosan, hogy egy elsőkönyves írónő felé nem lehetnek nagy elvárásaink, és szinte természetesnek veszem, hogy a későbbiekben fejlődni fog, hiszen lesz már tapasztalata, gondolom az internetes véleményekből is eljut hozzá néhány, márpedig ahogy olvastam, azok zömében megegyeznek az enyémmel: a regény baromi kezdő. 
Na persze nem azt mondom, hogy rossz, sőt, akár még élvezhető is lenne, csak valahogy mégis maradt bennem egy kis hiányérzet, nem lett kerek egész. 
Szívesen olvastam volna még a Hivatalról, jól jött volna a történetnek néhol több leírás, mi hogy néz ki, milyen környezetben vagyunk, mit vált ki ez a környezet a főhősből. Evie szemszögéből íródott az egész sztori, és kicsit olyan, mintha az írónő természetesnek venné, hogy Evie tudja, mi hogyan néz ki, az írónő is tökéletesen elképzelt mindent, és az olvasóktól pontosan ugyanezt várja el, mindenféle leírások nélkül. Persze azért nem szabad átesni a ló másik oldalára, nem többoldalas leírásokat szerettem volna olvasni a fal fehérségéről, csupán jó lett volna, ha maga a hely, ahol Evie jár, már kihoz belőlem egy bizonyos hangulatot, ezzel megalapozva már előre, amit a történet még nyújthat. 
Egyébként az egész kissé üres volt, alig akaródzott valami igazi történés kirajzolódni. Inkább Evie belső vívódásai, önmaga megtalálása az, ami előtérbe helyeződött. No meg a szerelmi szál, sőt, szerelmi háromszög, ami úgy látom, elhagyhatatlan a mai ifjúsági regényekben. Párszor elment, van olyan regény, amelynek kifejezetten jól állt (például Az Éhezők Viadala vagy a manapság nem túl népszerű Twilight), de az olvasók kicsit be tudnak sokallni, ha már az ötvenedik, egy kaptafára készülő könyvet veszik a kezükbe. 

A cselekmények egyszerűek, a következő lépés általában kiszámítható, valamiért mégis szerethető. A moly.hu-n rögtön olvasás után csillagoztam, és így visszagondolva meglepően sokat, ötből négy csillagot adtam neki. 
A poénokkal pedig csínján kell bánni, mert ha túl sokszor ismétlődnek, egy idő után nem viccesek, hanem inkább kínosak lesznek. Ilyen az is például, hogy a főszereplő csaj káromkodás helyett mindig annyit mond, hogy "sípjel". 

A szereplőkről: 

Evietől a hideg rázott... Nagyon ellentétes érzéseket váltott ki belőlem. Kiersten White próbálta igazi harcos csajjá formálni, emellett igyekezett szerethető, sebezhető karakterré is tenni. Annyira erőszakosan ragaszkodott ehhez, hogy a végén már úgy éreztem, hogy ez valami nagyon gagyi kifigurázása lehet egy másik regény karakterének. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy egész könyvet tett ki kockázatnak azért, hogy gúnyt űzhessen más könyvből, úgyhogy ez az eshetőség el is van vetve... Akkor viszont nem értem az indokát... Nem volt világos, hogyan lehet egy igazán tökös csaj ennyire idétlen. Az egyik jelenetben jóformán poénkodva, olyan könnyedséggel hatástalanít egy vámpírt, mintha csak a sminkjét igazítaná, fél könyvvel később pedig összerezzen egy másik vámpír látványától. Emellett baromi rózsaszín volt az egész csaj (ahogy a történet is), bevallom töredelmesen, a rózsaszín, strasszköves sokkoló felbukkanásakor majdnem félbehagytam a könyvet. De hősiesen folytattam, és még a zebramintás miniruha a hozzá nem passzoló rózsaszín, tűsarkú csizmával sem gátolt abban, hogy végigolvassam. Erős voltam. 
Lend egy percig sem tűnt rosszfiúnak (mellesleg a fülszöveg tele van spoilerrel), Reth pedig végig rosszfiúnak tűnt. Nem igazán sikerült megszeretnem a karaktereket, hiszen kidolgozva sem nagyon voltak. Evie kapta ugye a legtöbb figyelmet, hiszen az ő szemszögéből láttunk minden történést, de neki meg egyetlen szerethető porcikája sincs. 
Lish még talán az a karakter, akiben láttam volna potenciált, az ő karakteréből is egészen sok mindent ki lehetett volna hozni, több jelenetet és leírást szenteltem volna neki, vele meg lehetett volna fogni néhány olvasót. De Kiersten ezzel a lehetőséggel sem élt. 

Így, hogy az értékelés előtt aludtam párat, már nem is annyira pozitív az egész, mint mikor a moly.hu-n csillagoztam. Pedig egy esély tényleg jár a könyvnek, egészen kikapcsolja az embert és elszórakoztatja, de csupán egyszer olvasós sztori. Remélem, a második részben kevesebb hangsúlyt fektet az írónő a ruhák és cuki tárgyak leírására, és többet a történetre, mert akkor még lehet ebből valami. :) 

Pontozásom: 

Borító: 3/5 (Evienek fenékig érő haja van a szöveg szerint, és ez volt az első, ami igazán bosszantott, hogy a borítón lévő csajnak alig ér a válla alá a haja... Mellesleg nem is szimpatikus. Az elképzelés és az elrendezés okés, de a modell nem a legjobb választás.)

Történet: 4/5

Megfogalmazás: 4/5

Szereplők: 3/5